Először Horváth Nóra főszerkesztő köszöntötte a jelenlévőket, és felhívta a figyelmet a következő (Ön)életrajz – (Ön)arckép című lapszám június 20-i bemutatójára. Az esemény képzőművészeti vonatkozásairól Pápai Miklós festőművész beszélt, aki kiemelte, hogy mindannyiunk közös ügye a fiatalok mentorálása.

Ezek után Takács Nándor költő, szerkesztő, tanár (a lenti képen) vette át a szót. Az irodalmi Tehetséggondozó Műhely vezetője sorra hívta ki a „pódiumra” Bognár Leventét, Farkas Hannát, Hadarics Fanni Borbálát és Papffy Mihályt. Póda Boglárkát a verssorain keresztül mutatta be, mert ő nem tudott személyesen részt venni a programon.

A Műhely 2023 őszén második alkalommal hirdette meg online költészeti szemináriumát, amelynek meghívott hallgatóit egy diákírói pályázat alapján válogatták ki. Mint megtudhattuk, ez a program a lap továbbélését is segíti, a fiatalabb generációk bevonásával.

A tanév során a költészet megközelítéseivel, különböző stratégiákkal és irányzatokkal ismerkedtek meg a hallgatók, valamint verselemzési feladatok és írásgyakorlatok segítségével mélyítették el a költői szöveg létrejöttével, működésével kapcsolatos ismereteiket. A kurzus témái között a tavalyihoz hasonlóan idén is hangsúlyos helyet kapott az (ön)életrajzi anyag feldolgozása és költői szöveggé alakítása, emellett pedig, többek között, a vers keletkezésének, a költői kép működésének elméleteivel és a költői alkotótevékenység mozzanataival is foglalkoztak.

Fontos kihívás volt számukra olyan módon verssé, művészetté formálni a saját élményanyagot, hogy az olvasó ne záródjon ki belőle.

Bognár Levente (a lenti képen) a Révai Miklós Gimnázium tanulójaként, a színjátszó szakkör vezetőjének köszönhetően szerette meg az irodalmat. Nagyon kedveli Pilinszky Jánost és Radnóti Miklóst. De hatással voltak rá Kosztolányi Dezső versei, valamint a kortársak közül Kazuo Ishiguro, Tóth Krisztina, Kollár-Klemencz László, Závada Péter és Fodor Ákos haikui is. A Sátántangót mint regényt szerette nagyon, versek is születtek a találkozásból. Az f21.hu ökológiai pályázat különdíjasa jelenleg az ELTE pénzügy és számvitel szakán tanul.

„halk zene a háttér szűkül
bújjunk el a tájban mint görbe tükörben

a felhő paplan föld az ágy
takarj be vihar moss álomba”

(Bognár Levente: Kirajzolódás – részlet)

Farkas Hanna már általános iskolás korában írt verseket, és pályázatokon vett részt, hogy lássa az írásai valódi értékét. A zeneiség mindig hangsúlyos a verseiben, dalszövegekben is gondolkodik. A Révai Miklós Gimnázium és Kollégium tanulójaként tavaly már részt vett a Műhely folyóirat és a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Győr‒Moson‒Sopron megyei tagozata közös pályázatán. Hanna jól fejlett kritikai érzékkel rendelkezik, érzékeny a többiek szövegeire is. Média és kommunikáció szakon szeretne továbbtanulni.

„De én üzenek egy dallal
Hogy eljön mindig a hajnal
És a nap amire vártam
Az álmok tükörszobájában"

(Farkas Hanna: Piszkozat – részlet)

Hadarics Fanni Borbála számára meghatározó családjának ravazdi kötődése. Első verseit nagypapája történetei ihlették. József Attila, Ady Endre és Villon költészetét szerette meg először, mostanában pedig a kortárs zenékből merít inspirációt, például Szendrői Csaba (Elefánt) szarkasztikus költeményeiből. A kortársak közül szívesen olvassa Colleen Hoover, Tóth Krisztina, Zajácz D. Zoltán és a nemrégiben elhunyt Moldova György műveit.

„változatlan erőfeszítéssel
ússz ki a bálnából
egyszer biztosan révbe érsz
gondolják naivan”

(Hadarics Fanni Borbála: pinokkió – részlet)

A budapesti Pappfy Mihály 6-7 évesen írt először egy vadnyugati történetet, majd 10 évvel később a Covid alatt küldött be verseket egy antológiapályázatra. Ezután kezdett el komolyabban foglalkozni az írással tanárnője, Horváth-Jeszenszky Renáta biztatására. A huszadik századi magyar költők közül Dsida Jenő, Juhász Gyula, Tóth Árpád és József Attila, a kortársak közül Kustos Júlia írásait és Fodor Ákos haikuit olvassa legszívesebben. Charles Baudelaire, Paul Verlaine, Arthur Rimbaud és Edgar Allan Poe költészete szintén meghatározó a számára.

A haiku formát különösen szereti tömörsége és mélysége miatt. Ő maga is gyakorolja ezt a nagyon nehéz műfajt, eddig kb. 100 haikut írt, amelyekből a Műhelyben is meg fog jelenni néhány. A versírás mellett hobbiszinten foglalkozik fotóművészettel, valamint verseket olvas fel a TikTokon. Az elmúlt években több helyre is elküldte az írásait. Előfordult, hogy negatív kritikát kapott, de nem adta fel. Végül a Műhelynél kapott pozitív visszajelzést, ahol spontán kopogtatott a verseivel.

„jó lenne nem élni,
de örökké létezni;
frissen vágott gyepen
hemperegni és
belesni lakások ablakán, úgy
látni fényes hangokat.”

(Pappfy Mihály: Vívódás a napokkal – részlet)

Póda Boglárka a győri Szent-Györgyi Albert Egészségügyi Technikum diákja, és körülbelül egy éve foglalkoztatja komolyabban a versírás. Első elismerését a Műhely folyóirat és a Magyar Irodalomtörténeti Társaság 2023-as alkotópályázatán kapta. Inspirálja József Attila és a kortárs Simon Márton költészete, valamint a Ghost és a Metallica zenéi és dalszövegei. Az irodalom mellett érdekli a történelem, a régészet, a középkori építészet, valamint a különböző vallások. Az analóg fényképezést is nagyon szereti, mert segít megörökíteni az élet apró pillanatait.

„Kalifornia lemenő napsugarával
Haladunk a Sunset Blvd. felé
A fekete Mustang tükrén
Vihar utáni esőcsepp”

(Póda Boglárka: Angyalszárnyak – részlet)

A fiatalokat bemutató beszélgetés közben többször is elhangzott egy mondat: „Ezt én is meg tudom csinálni”. Jó volt látni és hallani őket, akik valóban próbára merik tenni a képességeiket, és energiát fektetnek abba, hogy fejlesszék magukat. A példájuk talán másokat is arra inspirál, hogy tollat ragadjanak. Sok sikert kívánunk nekik a továbbiakban is!

Szabados Éva
Fotók: Vas Balázs