Raymond (Ewan McGregor) és Ray (Ethan Hawke) egy középkorú testvérpár, mindketten traumáikkal, bűneikkel megterhelve küzdenek félresiklott életükkel. Mikor aztán érkezik a hír, hogy gyerek- és felnőttkorukat egyaránt megkeserítő apjuk elhunyt. A két férfi némi huzavona után útra kel. A temetkezési vállalkozóval és az ügyvéddel való találkozáskor derül ki, hogy az öregnek volt még egy-két extra kívánsága a végakaratában, köztük az is, hogy fiai ássák ki a sírját. A gödör körül aztán egyre több váratlan vendég bukkan fel, köztük egy exbarátnő (Maribel Verdú) és Harris ápolója (Sophie Okonedo) is.

A cselekmény előrehaladtával fájdalmasan rajzolódik ki a múlt. Poros dobozokból előkerülő tárgyakból, levélfoszlányokból derül ki, mennyi traumát okozott a zsarnok apa, és ez milyen módon változtatta meg a gyerekeit, értékrendjüket, tehetségükhöz, párkapcsolatokhoz és a gyerekvállaláshoz való hozzáállásukat.

A temetést középpontba állító filmekhez hasonlóan kiemelten hangsúlyos az elmúlás témája. A terhelt gyermekkor következményeként itt ráadásul azzal is meg kell küzdeni, meg lehet-e bocsátani az elhunytnak, vagy lehet-e valakinek, különösen, ha családtagról van szó, azt kívánni, bárcsak inkább meghalna. A testvérpárnak külön büntetés ez a jókora mértékű bűntudat az apakomplexus mellé adagolva.

Az egyik legszebb része a filmnek, amikor egyértelművé válik, milyen szoros is volt a kapcsolata még gyerekként a két főszereplőnek. Mert rájuk is igaz az a testvérekre oly gyakran jellemző állítás, miszerint nincs egy másik ember rajtuk kívül, aki ugyanolyan háttérrel, ugyanannak a családi történelemnek az ismeretében és befolyásában nőtt fel, és akire éppen ezért tűzön-vízen át lehet számítani. Ewan McGregor és Ethan Hawke vannak olyan rutinos és jó színészek, hogy hamar elhitetik velünk, karakterük különbözőségének dacára, ők valóban testvérek.

A Raymond és Ray, bár műfajában nem újító, nem is ás olyan mélyre, mint amilyenre a főhőseinek kell a sírt, ám olykor azért rendesen betalál. Villanásokra megérintően tud mesélni a családi traumákról és azok feldolgozásáról. Évekre nem visszük magunkkal, de egy kis önelemzést biztos végzünk utána.

Bácsi Kinga
Forrás: hetediksor.hu