A Fra Diavolo című darabot rendezi 70 év után újra az Operaházban, egy negyedik típusú befejezéssel, amely a mai kor abszurdjába torkollik. A víg özvegyet tavaly állította színpadra Győrben – Venezuela, Szentpétervár, Kazahsztán és Japán után. Szinetár Miklóst bármeddig elhallgatnám, ahogyan külföldi vendégjátékokról, rendezésekről, emberi találkozásokról osztja meg tapasztalatait. Még Észak-Koreát is megjárta, ahol a gyönyörű természeti értékekre csodálkozott rá – persze fényképezni nem engedték.

43 évig volt vezető, és örül, hogy mindenhol szívesen látják és szeretik ma is. Ennek egyik oka, hogy a munkája során mindig az ember és a közösség volt számára az elsődleges. Igyekezett inkább mindenkinek használni, és nem ártani. Másrészt megtanulta értékelni a fél pohár vizet is. Amikor valaki panaszkodik a családban vagy a kollégái közül, akkor néha csak annyit mond: „De nem lőnek…” vagy „De van hús…”

„Háborús gyerek vagyok, és ez egy óriási választóvonal.” A 12 évesen látott, földig bombázott szomszéd ház volt az a pont a saját történetében, ami új életszemléletet hozott számára. Onnantól minden egyes napot ajándéknak tekint. Előtte fél évvel még azon izgult, hányast kap matematikából, de aki ilyen közelről látta a halált, az már máshogyan értékeli a dolgok fontosságát.

Szinetár Miklós rendkívül szerencsésnek tartja magát, hiszen nagyszerű emberekkel dolgozhatott együtt már egészen fiatal korától. 19 éves, amikor Oláh Gusztáv beviszi az Operaházba, majd 22, amikor Gáspár Margit hívja az Operettszínházba A csárdáskirálynőt rendezni. 14 országban és 23 városban dolgozhatott. Japánban 10 év alatt 200 alkalommal adták elő A víg özvegyet. De aratóünnepet is rendezett abban az időszakban, amikor jegyre adták a húst és a kenyeret. Megjárva a szélsőségeket megtanulta, hogyan őrizze meg a lelki nyugalmát. Egyszerűen nem hajlandó rosszul érezni magát. Viszont mindenben keresi a jót, például eufóriát érez, látva a sok eső és napsütés miatt gyönyörűen kizöldellt fákat.

Kiemelte, hogy mennyi mindent köszönhet a feleségének (Hámori Ildikó Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színművésznő, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja), akivel több mint 50 éve alkotnak egy párt, és nagyon szeretik és becsülik egymást. Elárulta, hogy a boldog házasság egyik titka, hogy mindenki az élet más-más területét irányítja. Szerinte a konkurenciaharcok teszik tönkre a kapcsolatokat. Ez elkerülhető, ha minden szépen le van osztva.

Szinetár Miklós annak idején a Free Spirit Publishing kiadó felkérése miatt fogott bele a Szinetár – Önéletrajz-szerűség és egyebek című könyvébe, amelynek hatalmas sikere őt is meglepte. Most, a második kötet befejezése után áll a legnehezebb feladat előtt, hiszen a készülő 3. kötetben már elsősorban a közelmúltról ír. Egyre kényesebb vizekre evezünk – hiszen a kultúra mindig összefonódott a politikával. Másrészt, ahogyan telnek az évtizedek, a gyermek és ifjúkorra könnyebb, de a tegnapokra egyre nehezebb emlékezni.

Reméljük, hogy lesz lehetőségünk Szinetár Miklós szemüvegén keresztül megismerni életének harmadik szakaszát is, tovább gyakorolva a „félig teli pohár” egészséges életszemléletét.

Szabados Éva
Fotók: Vas Balázs