Amikor olvastam a néhány sort, amit fia küldött, fájdalom töltött el. Az általam nagyra tisztelt, a Győri Fotóklub 1980-2011 közötti időszakát meghatározó „idős” generáció közül már csak dr. Alexay Zoltán biológus, fotóművész maradt köztünk.

Pista is már a fotográfusoknak fenntartott égi felhő szélén üldögélve beszélget a „régi szép időkről” a győri fotográfia meghatározó alkotóival, mint az első fotóműtermet 1844-ben megalakító Skopáll Józseffel, vagy az első győri amatőr fotográfussal, Mayerhofer József kanonokkal, aki az 1850-es évektől tevékenykedett. De ott van Finta Lajos, „a tanácsos úr”, Lőrincz Tibor, a Márkus testvérek, Osbáth Emil, Obermayer József, Szíjártó Ernő, Veiland István, Bieder Géza. Már itt pihennek a győri sajtófotó ikonikus alakjai, Matusz Karcsi és Szük Dönci is. Aztán lehetne folytatni olyan nevekkel a sort, mint Klausz László, Meződi Öcsi bácsi, Jánossy fényképész a Széchenyi térről, vagy a legendás Dobos fotó.

Dániel István soproniként friss villamosmérnöki diplomával érkezett Győrbe az akkori áramszolgáltatóhoz, majd egész életét ott töltve vonult nyugdíjba. Imádta a szakmáját. Olyan lelkesedéssel tudott beszélni a különböző távvezetékekről, fotós szemmel nézve a szépségüket, amire csak az képes, aki imádja munkáját. Még gimnáziumi évei alatt ismerkedett meg a fényképezés titkainak alapjaival. A kapcsolat élete végéig kitartott. Első díját 1959-ben kapta országos fotópályázaton. Munkásságát a Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetsége (MAFOSZ) aranydiplomával és több kitüntetéssel, többek között 2020-ban életműdíjjal ismerte el. Megkapta a Pannónia Fotóművészeti Fórum plakettjét. Győr városa több évtizeden keresztül tartó művészeti és közéleti tevékenységéért 2019-ban a város ezüst emlékérmével jutalmazta. Fotográfusként „amatőr fotósnak” vallotta magát, még ha művészi színvonalon alkotott is. Azt mondta, számára a fényképezés nem pénzkereset volt, hanem egy kedvtelés, önkifejezési forma.

Az 1958-ban alakult Győri Fotóklubnak 1962-ben lett a tagja, majd rövidesen, 1966-ban a vezetőség tagjává választották. 1981-ben vette át az egyesület vezetését, és neki köszönhető, hogy a rendszerváltás körüli időszakon sikerült átlavírozni az egyesületet Szabó Béla és Bodnár István segítségével. A klubot Szabó Bélával közösen alakították át egyesületté 2001-ben. A következő évtized (Dániel István elnök, Szabó Béla ügyvezető elnök) a győri fotográfiai alkotóközösség egyik fényes időszaka volt. Számos nemzetközi projekttel, kiállítással, az 50 éves évfordulóra megjelent könyvvel, és ebben az időszakban indult el Szabó Béla szervezésében a Győri Fotópiknik is, amelynek nyomán Szlovákiában, Ausztriában, Erdélyben létrejöttek hasonló programok. Dániel István 2011-ben leköszönt, munkásságának elismeréseként a közösség Örökös tiszteletbeli elnöknek választotta.

A legutolsó, az Európai pillanatok című kiállításának kapcsán így vallott magáról:

„Kezdetben, az akkor újdonságnak számító Dulovits: Művészi fényképezés c. könyvét szerettem, az ellenfényes, kontrasztos, tükörfényes papírra a sötétkamrámban készített nagyításokat és a saját tapasztalat, a gyakorlat volt az igazi tanítómesterem. Mikor lehetővé vált, majdnem minden európai országban jártam – legtöbbször társasutazással. Madridtól Moszkváig, Londontól Várnáig – és sokat fényképeztem. Ilyenkor is igyekeztem embereket fotózni, de inkább „lesből”, nem volt időm kapcsolatot teremteni a „témával”. De legjobb képeimnek azokat tartom, amelyek készítésénél több időm volt a témát körüljárni, megismerni és a megfelelő világítást vagy a jellemző pillanatot megvárni. Nálam ilyenkor válik a fényképezőgép alárendelt eszközzé, és az „észrevevés” önmagában már nem érték. A nyers látási élmény ezután indul el az alkotás útján a fényképezés számos kifejezési módjának felhasználásával, az exponálástól egészen a saját laborálásig. Emberábrázolásnál szeretem a közvetlen szemkontaktust (bár a gép kettőnk között van) vagy a beleegyezést jelentő pillantásokat. …
Nem nyomom gyakran az exponáló gombot, azért is szerettem egy ideig a nagyfilmet, mert csak 12 kocka, majd a kisfilmnél 36 felvétel fért egy tekercs filmre. …
A mai digitálisan fényképeket készítők képeinek többsége alakítatlan, mert nem gondolnak arra, hogy mit jelent az, hogy ne csak nézz, hanem láss, és a látást a tudat által helyesbíteni kell. A hatvanas években kezdődött a már elérhető színes fényképezés – két ORWO-gyári tanfolyamot is elvégeztem Wolfenben –, végül a diázással értem el sikereket. A zárt, az utólag nem módosítható dia kocka is segített a valóság létező darabjának termékeny kiválasztásában, egyéniségemnek (ehhez jó volt mérnöki képzettségem, gyakorlatom) megfelelő új formába öntésével, redukálásával, a nézőpont, kivágás, megvilágítás stb. felhasználásával. A digitális fényképezésre való átállással a korábbi gyakorlatomat igyekeztem folytatni, a számítógépes utómunkákat már igazából nem szoktam alkalmazni.
Ars poétikám: Fény-árnyékhatásokkal gondosan komponált képek készítése, főszerepben az ember vagy az ember által alkotott tárgyak, épületek megmutatása.”

Kedves Pista!

Legutolsó találkozásunk alkalmával, a győri Triangulum Galériában, a Székesegyházat bemutató kiállításomon ígértem neked a Győri Székesegyház című könyvemet, hogy be tudd tenni a Szabó Béla könyvgyűjteményedbe. Három hete nem gondoltam volna, hogy ezt nem tudom átadni egy kis beszélgetés keretében. Elkéstem.

A zár lefutott. És csend van.

Nyugodj békében!

Szabó Béla fotóművész (a Győri Fotóklub tagja, titkára, ügyvezető elnöke 1985–2011)
Fotók: Dániel István; a címlapon Szabó Béla, Dániel István és Bodnár István, készült 2024-ben, Molnár György fotója

Fotógaléria: Dániel István fotóiból

14 kép