Az egészen zseniáls Vádalku helyett a most befejezett Eskü alattról írok egy rezümét – esküszöm, hogy csakis az igazat, a színtiszta igazat írom (de legalábbis keveset lódítok vagy hallgatok el)! A regény – zsánerét tekintve – a korábbiakhoz hasonlóan akciódús tárgyalótermi thrillernek tekinthető. Mivel önálló, „egykötetes” történet, ám sorozat része is egyben, a mű első negyede hemzseg az ismétlésekben, visszautalásokban. Ez persze egyszerre hasznos és haszontalan. Hasznos, hiszen önállóan is olvashatóvá teszik a regényt, és megismerjük főhősünk előtörténetét, ugyanakkor kissé untathatják az Eddie Flynn életének misztikumába már beavatott olvasókat. Ebből adódóan alighanem azok fogják még jobban élvezni ezt a regényt, akik új olvasói Cavanagh-nak. A sztori kezdetén Flynnt váratlanul felkérik ügyvédnek egy tinirablással kapcsolatos esethez, és közben barátja, Harry bíró ellen egy régi, nem túl sikeres per alapján eljárást kezdeményeznek. Hamarosan kedvenc szélhámos ügyvédünk egy családi dráma közepén találja magát, kétségbeejtő szituációban, ahol a jog és a moralitás néha feloldhatatlan ellentmondásba kerül egymással. A történések eleinte két cselekményszálon futnak, amelyek aztán a kötet végére teljesen egymásba gabalyodnak.

A regény felépítése alapvetően kronologikus, ugyanakkor az E/1-ben íródott részeket időnként megszakítják múltbeli jelenetek, amelyeket más szemszögből látunk. Ez elsőre talán zavarosnak hathat, ugyanakkor segíti a szerzőt, hogy nagyobb bizonytalanságban tartson, és megtévesztő sugalmazásokkal árasszon el minket, olvasókat. A regény tele van az akciófilmekből jól ismert karaktertípusokkal, közhelyes megoldásokkal, klasszikus/elcsépelt sémákkal. Cavanagh esetében azonban ez mindig ötletességgel és gazdag fantáziával párosul. Örültem, hogy a maffiás vonal ebben a regényben teljesen hiányzik, sokkal hihetőbb nélküle a történet, és szimpatikusabbá is válik protagonistánk. A karakterek a legtöbb esetben kellően összetettek, motivációikban logikusan felépítettek, és Eddie Flynn még mindig nagyon szerethető főszereplő.

Találkozunk
• arrogáns FBI nyomozóval
• tökös női zsaruval (aki ez esetben FBI ügynök)
• aranyásó feleség-féleséggel
• korrupt ügyvéddel

Akad itt aztán
• klasszikus szemfényvesztés
• sikertelen öngyilkossági kísérlet
• hamis személyazonosság

Cavanagh szerencsére úgy tudja ezeket a sablonokat keverni, hogy még helyenként indokolatlan használatukat is megbocsátjuk neki. A szerző enyhén maró humora további faktor, amely igazi élvezetté teszi az olvasást. Figyelmünk egy pillanatra sem lankadhat, mert kemény tempót diktál. A kötet rendkívül csavaros, átverések és ellenátverések követik egymást, habár itt-ott előreláthatók egyes események. Ha egy pisztolyt látunk a színpadon, akkor az nyilvánvalóan el fog sülni, és ha egy arrogáns seggfej a nyomozó, akkor az meg fogja fenyegetni a főhőst. És ez így van jól. A tárgyalótermi vonal most kissé visszafogottabbb szerepet kap, mint a nyomozás, de a szerző mégis ebben brillírozik leginkább. Nagyon élvezem az esküdtszéket és az ügyvédkedést bemutató részeket.

Ha rangsorolnom kell, az Eskü alatt talán annyira nem jó, mint a Vádalku – előbbi egyelőre az idei favoritom ‒, de csak nagyon kevéssel marad el tőle. Tanúsíthatom, hogy mindenképpen roppant szórakoztató olvasmány, amely az utolsó mondatig rabul ejti az embert. Kiváló az akciódús szórakozásra vágyó könyvmolyoknak.

A kötet fizikai kialakítása megegyezik a sorozat korábbi példányaiéval: fűzött, meglehetősen törékeny borítóval, míg színeit tekintve hozza a thrillerek manapság már „hagyományosnak” mondható vörös-fehér-fekete kombinációját.

Steve Cavanagh regényei kölcsönözhetők a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér gyűjteményéből, a Tizenhárom című kötetéről itt írtunk részletesen.

Horváth Gábor

Az írás az Egy könyvtáros viszontagságai a XXI. század hajnalán blogjáról származik.