A Vagongyártól a Kesztyűgyárig

Ipartörténeti gyalogtúrán jártunk – Berente Erika írása

vagongyartol-kesztyugyarig

Sokan a város szövetét elcsúfító „rozsdafoltnak” látják a keleti felén hajdan magasodó gyárak helyét. Mások azonban tudnak arról, hogy az itt telephelyet létesítő, rátermett, szorgos vállalkozóknak és az itt dolgozó sok ezer munkásnak köszönhetően vált Győr az ország egyik leggazdagabb iparvárosává.

A Gyárvárosban korábban működő és a jelenleg is prosperáló üzemek múltjának megismertetésére a Győr‒Moson‒Sopron Vármegyei Kereskedelmi és Iparkamara Győri Ipartörténeti Alapítványa az elmúlt években – az országban egyedülálló módon – közel 30 emlékhelyet létesített a régi gyárak helyén. Az üzemek történetéről számtalan kiadványt jelentettek meg, figyelemfelkeltő gépszobrokat állítottak fel, kiállításokat és konferenciákat szerveztek.

Ha ez nem lenne elég, az alapítvány a Győriek Egészségéért Közhasznú Egyesülettel és Győr város polgármesteri hivatala WHO Egészséges Városok Programirodájával együttműködve rendszeresen tematikus sétákat is szervez, amelyen a résztvevők személyesen is megismerhetik Győr ipartörténeti emlékhelyeit. A túrák ingyenesek, de előzetes bejelentkezéshez kötöttek. Mi magunk a 2024. június 7-én, 9 órakor induló, Vagongyár ‒ Mátyás tér ‒ Közúti Jármű gyár – Ágyúgyár – Kesztyűgyár útvonalra jelentkeztünk. Túravezetőnk Miklósy Lajos, az alapítvány elnöke volt. Szakmai gyakorlat gyanánt a Győri SZC Krúdy Gyula Turisztikai és Vendéglátóipari Technikum 12. osztályos, idegenvezető szakos hallgatói is részt vettek a munkában: az egyes emlékhelyek történetét ők ismertették röviden.

A diákoknak köszönhetően korrekt információkkal, dátumokkal, számadatokkal, meghatározó személyiségek neveivel gazdagodtunk; Miklósy Lajosnak köszönhetően pedig nagyobb összefüggésekre láthattunk rá, és „kis színeseket” hallhattunk. Mi már tudjuk, mi a „kis medve” és a „nagy medve”; hol száradtak az üzemi tűzoltók fecskendői; merre volt régen az ETO-pálya és a gázgyár glóbusza; mi a vinasz; hogy működött a Kulák; hogyan létesült az akkoriban igen modern ágyúgyári lakótelep; merre van a papagáj-telep; hol vannak a kínai házak; hol áll az utolsó gázlámpa oszlopa; hogy merre volt a 970 fős öltöző; hogy mik díszítik a védett ágyúgyári kerítést.

A séta végén a Glovita Kesztyű Zrt. Kandó Kálmán úti gyárába látogattunk el, ami a túra talán legizgalmasabb része volt. Ma az üzem Európa egyetlen munkavédelmi kesztyűket készítő gyára. Viharos évtizedek állnak a társaság mögött: rendszerváltozás, tulajdonosváltás, gazdasági válság stb. Ügyes gazdálkodással, megfelelő termékpaletta kialakításával, a minőségi elvárásoknak való szigorú megfeleléssel, a megrendelők igényeire való maximális odafigyeléssel ma két műszakban termelnek, és állják a sarat a keletről beáramló textilipari termékekkel szemben is. Csak szurkolni tudunk nekik! Vezetőink végigkalauzoltak bennünket a gépsorok mellett: megtekinthettük a kesztyűk születésének, címkézésének, minőség-ellenőrzésének, „pöttyözésének”, csomagolásának folyamatát. Nem mindennapi lehetőség egy termelőüzemben látogatást tenni!

A mintegy 3 órás túra végeztével a diákok tapsot kaptak, a szervezők pedig számtalan „Köszönöm!” -öt. Ha cikkünk felkeltette érdeklődésüket, keressék az alapítvány honlapját, mert szerencsére újra meg újra hirdetnek hasonló ipartörténeti sétákat!

Berente Erika

2024.06.18