A Gyárvárosban korábban működő és a jelenleg is prosperáló üzemek múltjának megismertetésére a Győr‒Moson‒Sopron Vármegyei Kereskedelmi és Iparkamara Győri Ipartörténeti Alapítványa az elmúlt években – az országban egyedülálló módon – közel 30 emlékhelyet létesített a régi gyárak helyén. Az üzemek történetéről számtalan kiadványt jelentettek meg, figyelemfelkeltő gépszobrokat állítottak fel, kiállításokat és konferenciákat szerveztek.

Ha ez nem lenne elég, az alapítvány a Győriek Egészségéért Közhasznú Egyesülettel és Győr város polgármesteri hivatala WHO Egészséges Városok Programirodájával együttműködve rendszeresen tematikus sétákat is szervez, amelyen a résztvevők személyesen is megismerhetik Győr ipartörténeti emlékhelyeit. A túrák ingyenesek, de előzetes bejelentkezéshez kötöttek. Mi magunk a 2024. június 7-én, 9 órakor induló, Vagongyár ‒ Mátyás tér ‒ Közúti Jármű gyár – Ágyúgyár – Kesztyűgyár útvonalra jelentkeztünk. Túravezetőnk Miklósy Lajos, az alapítvány elnöke volt. Szakmai gyakorlat gyanánt a Győri SZC Krúdy Gyula Turisztikai és Vendéglátóipari Technikum 12. osztályos, idegenvezető szakos hallgatói is részt vettek a munkában: az egyes emlékhelyek történetét ők ismertették röviden.

A diákoknak köszönhetően korrekt információkkal, dátumokkal, számadatokkal, meghatározó személyiségek neveivel gazdagodtunk; Miklósy Lajosnak köszönhetően pedig nagyobb összefüggésekre láthattunk rá, és „kis színeseket” hallhattunk. Mi már tudjuk, mi a „kis medve” és a „nagy medve”; hol száradtak az üzemi tűzoltók fecskendői; merre volt régen az ETO-pálya és a gázgyár glóbusza; mi a vinasz; hogy működött a Kulák; hogyan létesült az akkoriban igen modern ágyúgyári lakótelep; merre van a papagáj-telep; hol vannak a kínai házak; hol áll az utolsó gázlámpa oszlopa; hogy merre volt a 970 fős öltöző; hogy mik díszítik a védett ágyúgyári kerítést.

A séta végén a Glovita Kesztyű Zrt. Kandó Kálmán úti gyárába látogattunk el, ami a túra talán legizgalmasabb része volt. Ma az üzem Európa egyetlen munkavédelmi kesztyűket készítő gyára. Viharos évtizedek állnak a társaság mögött: rendszerváltozás, tulajdonosváltás, gazdasági válság stb. Ügyes gazdálkodással, megfelelő termékpaletta kialakításával, a minőségi elvárásoknak való szigorú megfeleléssel, a megrendelők igényeire való maximális odafigyeléssel ma két műszakban termelnek, és állják a sarat a keletről beáramló textilipari termékekkel szemben is. Csak szurkolni tudunk nekik! Vezetőink végigkalauzoltak bennünket a gépsorok mellett: megtekinthettük a kesztyűk születésének, címkézésének, minőség-ellenőrzésének, „pöttyözésének”, csomagolásának folyamatát. Nem mindennapi lehetőség egy termelőüzemben látogatást tenni!

A mintegy 3 órás túra végeztével a diákok tapsot kaptak, a szervezők pedig számtalan „Köszönöm!” -öt. Ha cikkünk felkeltette érdeklődésüket, keressék az alapítvány honlapját, mert szerencsére újra meg újra hirdetnek hasonló ipartörténeti sétákat!

Berente Erika

Fotógaléria: A Vagongyártól a Kesztyűgyárig – Ipartörténeti gyalogtúra

Berente Erika fotói

61 kép