A Mosonvármegye Kiadó égisze alatt frissen megjelent kötetről Böröndi Lajos költő, szerkesztő, tanár beszélgetett a szerzővel, aki karakteres bevezető után azt a kérdést szegezte Mezey László Miklósnak, hogy miért éppen a Felvidék irodalmával foglalkozik? Az író, kritikus, irodalomtörténész, szerkesztő felidézte az 1970-es évek közepét, amikor a határon túli irodalom nem nagyon volt elérhető a fővárosban, azonban Szegeden érdekes módon igen. „Döbbenetes felismerésként” érte, hogy bele lehetett látni a határon túli emberek életébe, amikor ő maga még nagyon keveset tudott erről. Tudatos eltökéltséggel kezdett erdélyi írásokat olvasni, a felvidéki szerzők közül pedig óriási tisztelettel említette meg Duba Gyula Kossuth- és József Attila-díjas szlovákiai magyar írót, akinek roppant szubjektív nagyepikája mentén ismerte meg az ottaniak életét.

Mezey László Miklós 1977-ben végzett a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola magyar–történelem szakán, majd 1981-ben középiskolai magyar nyelv és irodalom tanári képesítést szerzett az ELTE bölcsészkarán. 1987-ig a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi könyvtárában dolgozott bibliográfusként, közben a Könyvtári Híradó című havi lap felelős szerkesztője volt. 1987 és 2003 között az Országos Széchényi Könyvtár Könyvtártudományi és Módszertani Központjában (ma Könyvtári Intézet) dolgozott az Új Könyvek című, kéthetente megjelenő könyvtári kiadvány irodalom- és történettudományi szakszerkesztőjeként. Emellett 1991-1992-ben felelős szerkesztője volt az Eseménynaptár című, negyedévente megjelenő könyvtári tanácsadó és módszertani periodikának. 2004 januárja óta volt a Könyv, Könyvtár, Könyvtáros című országos szakfolyóirat munkatársa, 2007 nyarától felelős szerkesztője. 2016 decemberében ment nyugdíjba.

Így került bele – saját megfogalmazása szerint „félig-meddig könyvtárosként” ‒ a felvidéki magyar irodalmi életbe: „Végtelenül megragadott, úgy éreztem, hogy egy belátható, ugyanakkor nagy mélységekig kutatható történelemről van szó.” Az Egyedül címet kapott kötet novellákat, elbeszéléseket tartalmaz. Már fiatalkorában prózát írt, a 90-es évek végétől kezdtek novellák kikerülni a keze alól. Ebben a műfajban is példának tekinti Duba Gyulát, akinek a nagyepikájában szintén megjelennek az irodalmi zsáner jellemzői. Rajta kívül Fejes Endrét és Móricz Zsigmondot említette még: tőlük tanulta meg azokat a finomságokat, amelyek a velejét, a lelkiségét adják a történeteknek.

Az Egyedül válogatáskötetében 3 „ciklusba” rendeződnek a novellák, mindegyikbe 4-4 darab került – az utolsóból hiányzott még egy elbeszélés, erre született meg a Kitérő című, „igazi, klasszikus” novella, amelynek a kulcsgondolata, hogy „az ember végül mindig egyedül marad”. Mezey László Miklós nagyon fontosnak tartja „a pillanatok megörökítését”, a kötetben szereplő írások egy része pedig „pontosan ilyen pillanatok krónikája”.

Szilvási Krisztián
Fotók: Márné Tóth Krisztina