Király Farkas 1990 óta publikál, első kötete a kolozsvári Kriterionnál jelent meg 2002-ben. Édesanyja, Katona Éva színésznő, akiről nekrológjában így írt kolozsvári anyaszínháza: „a versmondás művészi és erkölcsi tettében különösen bízó művész”. Édesapja, Király László Kossuth-díjas erdélyi magyar költő, író. Úgyhogy elmondhatjuk, hogy számára a költészet örökség is egyben.

A Bella István- és Páskándi Géza-díjas Király Farkas a versek mellett tárcákat, elbeszéléseket, sőt, mint kiderült, dalszövegeket is ír a Bermuda RockbanD számára. Ezúttal a humort sem mellőző tárcáit összefűző Sziasztok, földlakók! című könyvével mutatkozott be a győri közönségnek a Kisfaludy Károly Könyvtár rendezvénytermében, az Ünnepi Könyvhét első napján.

A tematikus válogatás az utóbbi 8-10 év kisprózáiból szemezget, amelyekben gyakori téma a koronavírus. A kötet egyrészt szolgálhat kortörténeti dokumentumként a járvány időszakáról, másrészt „terápia”, amely görbe tükröt tartva segíthet kiemelkedni a hasonlóan nehéz helyzetekből.

„Korán érkeztem, mint kiderül, nem egyedül jöttem randira. Egy velem egykorú úr szintén ugyanezért érkezett, csak utána kerülök sorra. Mire ő elhagyja a helyiséget, mert beljebb fáradhat, egy újabb korombeli úr érkezik. Hát én meg majd őt előzöm meg, kuncogok. Elsőnek lenni az igazi dicsőség, ezt már elszalasztottam, de legalább nem leszek utolsó, ami önmagában is nagyon jó.

Rövidek a találkák, állapítom meg, amikor öt perc múlva kérik a következőt. Veszek egy mély lélegzetet, és besétálok a kis szeparéba. Randitársam kellemes, frizurája rendezett, szeme mosolygós, fehér öltözéke makulátlan. Kedélyesen csevegünk néhány apróságról, majd határozottan – minden ellenállás hasztalan lenne – akcióba lép. Micsoda nő!” (Király Farkas: Rapid randi – részlet)

A sokoldalú szerző másik menekülőútja a komikum keresése mellett: a vers. A Magyarországra áttelepülés nyomasztó kálváriája idején is enyhülést nyújtott számára, mert a líra őrzi az álmok világát, amelyben számára újra és újra Kolozsvár jelenik meg.

A beszélgetés során Király Farkas azt is elárulta, hogy sokáig egyáltalán nem akart szerelmes verset írni. Majd kilépett a komfortzónájából, mint már többször élete során, és elkészült A végtelen meghosszabbítása. A két évvel ezelőtt a Győri Könyvszalonon is bemutatott kötetében minden szerelmét: múltbélit, elképzeltet és meg sem valósultat igyekezett versbe foglalni.

A Hangraforgó együttes lenyűgöző tolmácsolásában el is hangzott néhány nagyon szép írás.

„és ömlik az égből a szerelem
hókristályokba fagyva
holnapra megolvad, kedvesem
nevünket majd kirakja
fehér foltokból a napsugár
betűket olvaszt itt-ott
összeolvassa egy vad madár
azt, ami titkos-tiltott”

(Király Farkas: Perceg – részlet)

Egy költő alkotásai saját emlékezetében is gyökereznek. A Sziasztok, földlakók! fülszövegében ezt olvashatjuk: „Király Farkas író, koronavírus-szelídítő, természetbúvár, zöld férfi, fűvel-fával-virággal táncoló, távcső nélkül távolra látó bajnok, de ami a legfontosabb: az az ember, aki még azt is képes túlélni, ha sisakon lövik. Ez az 1989-es romániai forradalom alatt történt vele.”

Erről az életét meghatározó eseményről többek között portréfilmjében és Sortűz című, három kiadást megért kötetében mesél. A sikeres írás négy különböző hátterű és nemzetiségű kiskatona szemszögéből mutatja be a Ceaușescu-rezsim megdöntésének napjait.

„A raktárlátogatás nem a várt eredményt hozta. Kiderült, hogy bár a kijelölt terepre botlódrótos aknákat kellett volna telepíteni, a vendéglátóiknak csak taposóaknáik voltak. Az őrnagy hevesen kezdte magyarázni a századosnak, hogy ezeket lerakni faszság, a botlódrótos aknákból jóval kevesebb is elég, és nem feltétlenül szakítja szét azt, aki beindítja, de a százados csak vonogatta a vállát, és folyton azt hajtogatta, hogy őrnagy elvtárs vagy lerakja a taposóaknákat, vagy ad neki repeszaknákat, ami meg nagyobb faszság, mert ötven méteren belül mindent megszór, vagy hozzon az őrnagy elvtárs valahonnan olyan aknákat, amilyet szeretne. Úgy egycigarettányi idő után mindketten elsiettek, majd nemsokára visszatértek, s az őrnagy elkezdte kihordatni Samuékkal az aknásládákat, s felpakoltatni a kocsira, amelyik kiviszi a telepítési helyre. Fél óra múlva már minden elő volt készítve az aknásításhoz. Az őrnagy szokatlanul indította el a munkát:
– Fiúk, ez nagy szarság lesz. Telefonáltam a tábornoknak, aki ezt kitalálta, és kértem, hogy küldessen drótos aknákat, de arra utasított, hogy oldjam meg azzal, amit itt találok. Ezért egyszer még karóba húznak engem, de legalább nem lőnek főbe itt, helyben. Lássunk hozzá.” (Király Farkas: Sortűz – részlet)

Király Farkas, aki még 20 éves sem volt a kaotikus történések idején, 10 évnyi poszttraumás stresszt tudott letenni, megtanulva, hogyan lehet a helyén kezelni mindazt, ami történt. „Egészen más fokozatba emelte bennem azt, amit az élet értelmének neveznek” – fogalmazta meg korábban az író.

A visszajelzések alapján Sortűz című könyve sokaknak hozott enyhülést – mint azt remélte is, amikor tollat ragadott. Mivel sajnos újra szomorú aktualitása van, az utóbbi időben verses formában nyúl a súlyos témához.

A Győrhöz már több mint 20 éve irodalmi szálakkal kapcsolódó Király Farkas a győri 95. Ünnepi Könyvhét és 23. Gyermekkönyvnapok megnyitóján kiemelte a könyvek szerepét, hiszen a segítségükkel jobban megérthetjük a különbséget jó és rossz, háború és béke között. Tudás nélkül nincs önálló döntés, csak sodródás. Ezért is fontos, hogy legyenek írók, akik őrzik a betűk nyomán közössé váló emlékezetünket, hogy kézbe vehetővé és feloldhatóvá váljanak az egyébként oly megfoghatatlan és feldolgozhatatlan érzések és gondolatok.

Szabados Éva
Fotók: Márné Tóth Krisztina