Középiskolai tanulmányait a bencés főgimnáziumban végezte, majd a Jogakadémiára került – kiváló képességei már itt megmutatkoztak, kitűnő eredménnyel fejezte be iskoláit. A Jogakadémia elvégzése után gróf Nádasdy Tamás titkáraként Pozsonyban tevékenykedett. A reformkori pozsonyi országgyűléseken gyakran megfordult, itt találkozott Kossuth Lajossal. A reformkori pezsgés, kíváncsiság, lelkesedés rendkívüli hatással volt rá, többször bejárta Európát (Németország, Anglia és főleg Franciaország). Utazásai ráébresztették Magyarország elmaradottságára, a polgári fejlődés hiányára.

Miután letette az ügyvédi vizsgát, 1836-ban elhagyta Pozsonyt, és Győrött telepedett le, részt vett a reformkor idején kibontakozó egyleti mozgalomban. Jankó Kálmánnal, Zmeskál Sándorral és dr. Kovács Pállal közösen 1836-ban megalapították a Győri Olvasó Egyletet (Győri Kaszinót), amely eleinte dr. Kovács Pál és Kálóczy Lajos lakásán tartotta üléseit. Aktívan részt vállalt a város közéletében, a reformeszmék terjesztésében. Az 1848-as forradalmi napokban a győri népgyűlések vezérszónoka lett, nagy hatással volt a tömegekre, mozgósító beszédeivel erősítette a haladó eszmék iránti lelkesedést.

Mint megyei másodalispán, tagja lett a forradalmi bizottmánynak. Követte Kossuthot Debrecenbe. Az országgyűlésen egyike volt a legnépszerűbb és legbefolyásosabb politikusoknak. A győri képviselők közül egyedüliként aláírta a Függetlenségi Nyilatkozatot – Világos után emiatt menekülnie kellett. Rónay Jácint bencés szerzetes barátjával hetekig a Hortobágyon bujdosott, majd hamis útlevéllel – Lengyelországon keresztül ‒ Brüsszelben, utána Franciaországban telepedett le. Párizsban együtt lakott Teleki Lászlóval, és rendkívül szoros barátság alakult ki közöttük.

Nehezen bírta a száműzetést, a hontalanságot, és 1852-ben önként hazatért. A börtönbüntetést elkerülte, Mindszentre, a család Győrhöz közeli birtokára száműzték, amelyet nyolc éven keresztül csak engedéllyel hagyhatott el. Hasznosan töltötte ezt az időszakot, gazdálkodott, régészeti és numizmatikai tanulmányokat folytatott. Megvásárolta Ebenhöck Ferenc kanonok neves pénzgyűjteményét. Gyűjteni kezdte a múlt értékes relikviáit, főleg az 1848-as forradalommal és szabadságharccal kapcsolatos emlékeket és tárgyakat.

A Bach-korszak vége felé befejeződött a száműzetése, megválasztották megyei másodalispánnak, majd 1861-ben nagyszámú szavazattal országgyűlési követnek. Teleki László kérésére a határozati párthoz csatlakozott, akinek öngyilkossága után azonban elbizonytalanodott. 1864-ben Ráth Károllyal együtt megszervezte a Dunántúli Történetkedvelők Társaságának győri vándorgyűlését. Ekkor mutatta be Teleki utca 57. szám alatti lakásán gyűjteményének legértékesebb darabjait; háza a szabadgondolkodók egyik központja volt.

Bár megfogadta, hogy felhagy a politizálással, 1865-ben mégis újra megválasztották képviselőnek a péri választókerületben. 1867. január 12-én azonban váratlanul önként lemondott képviselői mandátumáról. Simor János hercegprímás, volt győri püspök segítségével kinevezték a fináncigazgatóságoktól átvett közalapítványi birtokok Somlóvásárhelyi kerületi főtisztjének.

1875-ben visszatért a Győr megyei közéletbe, és több cikluson át tagja volt a megyei közgyűlésnek. Aktívan közreműködött a katolikus egyházi jövedelmek kiegészítéséül folyósított államsegély, az ún. kongrua-mozgalom nagyválasztmányában. Egyik kezdeményezője volt a Győr városi vízvezeték-hálózat kiépítésének, érdemeket szerzett a győri tanítónő-képző hatalmas épületének létesítésében: ő elnökölt a Trefort Ágoston vallás és oktatási miniszter, valamint több magas rangú vendég jelenlétében a tanítónőképző új épületének megnyitóünnepségén.

Sokat olvasott, német, francia és angol nyelvű folyóiratokat is forgatott. Kitűnő társasági ember volt, tagja a Hungária Kávéház egyik asztaltársaságának. Felesége, Kálóczy Emília a művészetek és a szegények támogatójaként tűnt fel. Két fiúk közül Zoltán miniszteri titkár, György pedig vármegyei alkalmazott lett.

1898. június 29-én, déli 12 órakor csendesen elaludt. A mindszenti temetőben helyezték örök nyugalomra.

Zsumbera Árpád Kálóczy Lajos élete című kötete megtalálható a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Helyismereti gyűjteményében.

Nagy Mária

Felhasznált irodalom:
Tóth László: Kálóczy Lajos (1819‒1898). = In.: Arrabona 35/1‒2., 1996 : [a Xantus János Múzeum és a Győr‒Moson‒Sopron Megyei Múzeumok évkönyve] [szerk. Horváth Győző] Győr : Győr‒Moson‒Sopron Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1997. p. 277-284.
Tóth László: A művelt reformpolitikus és műgyűjtő. Kisalföld : a család napilapja, 53. évf. 297. sz. (1998. dec. 19.) p. Sziv.VII.
Tóth László: A győri és Győr környéki nemes Kálóczy család története= In.: Arrabona 50/2., 2012 : [A Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum Közleményei] / [szerk. Mészáros Tamás] ; Győr : Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, 2014. p. 37‒80.