Anneliese Marie Frank a németországi Frankfurtban látta meg a napvilágot Otto Heinrich Frank és Edith Holländer második lányaként, Margot Frank húgaként. A család az akkori világ jelentős pénzügyi és ipari központjában élt, ahol békésen megfért egymás mellett zsidó és nem zsidó. 1933-ban, amikor Hitler és a náci párt hatalomra jutott, a családfő úgy döntött, hogy elhagyják Németországot. Először Aachenbe mentek a nagyszülőkhöz, később, 1934 februárjában Amszterdamba költöztek. Hontalanok lettek, mert a német törvények szerint megfosztották őket állampolgárságuktól. A Frank család hamarosan berendezkedett az idegen városban: a gyerekek iskolába jártak, Otto Frank pedig saját vállalkozásba kezdett, de hamarosan kénytelen volt átadni cégének tulajdonjogát könyvelőjének, Johannes Kleimannak, így a család továbbra is bevételhez jutott.

1940 májusában a németek megszállták Hollandiát, ezután gyökeresen megváltozott az életük: elkezdődött a zsidók megkülönböztetése, üldözése, ők is sárga csillagot voltak kénytelenek viselni. Bár a lányok kitűnően tanultak, a törvények miatt el kellett hagyniuk az iskolát, így kénytelenek voltak átiratkozni a helyi zsidó líceumba. Anne 1942. június 12-én, a tizenharmadik születésnapjára kapott ajándékul egy naplót, híres írónő szeretett volna lenni. Ekkor kezdte el vezetni a naplót: „1942. június 14., vasárnap. Pénteken, június 12-én már reggel hatkor felébredtem. Érthető, hiszen akkor volt a születésnapom.”

Még ebben az évben megérkezett a behívó a munkatáborba, a család viszont úgy döntött, hogy megpróbálnak elbújni, Svájcba szerettek volna eljutni. Frankék egy másik családdal 25 hónapig bujkáltak Amszterdam belvárosában, Otto cégének hátsó épületében, mindaddig, amíg fel nem jelentették őket. Anne ezalatt sokat olvasott, és folyamatosan megörökítette érzéseit naplója lapjain. Az utolsó bejegyzés dátuma 1944. augusztus 1-je volt.

1944. augusztus 4-én, egy áruló feljelentése alapján, megtalálták a bujkálókat, és elhurcolták őket. Egyedül Miep Giest tudott megmenekülni, ő később visszatért a házba, és magához vette az iratokat – neki köszönhetjük, hogy Anne naplója fennmaradt. A kislányt, testvérét, édesapját és édesanyját Auschwiztba hurcolták, majd a lányok a bergen-belseni táborba kerültek, szüleik pedig Auschwitzban maradtak.

Sajnos a tábor 1945-ös felszabadítását a Frank lányok már nem érhették meg, egyedül az édesapa, Otto Frank élte túl a borzalmakat. Ő Miep Giesttől kapta meg lánya, Anne naplóját. Először nem akarta kiad(at)ni, majd a napló eredeti címén (Het Achterhuis – A Hátsó ház/traktus) a holland Contact Kiadó gondozásában jelent meg először, 1947. június 25-én. Otto Frank halála után, 1980-ban a napló és minden más eredeti irat a Hollandiai Háborús Dokumentumok Intézetébe került, és a mai napig szabadon kutatható.

Anne Frank naplójának létezését, eredetiségét sokan kétségbe vonták, a Hollandiai Háborús Dokumentumok Intézete alapos vizsgálatot végzett a kéziraton. Megállapították, hogy a napló hiteles, és eredményeiket közzétették abban a kötetben, amelyet később a napló „kritikai kiadásának” neveztek el. 1990. március 23-án a hamburgi körzeti bíróság megerősítette a napló hitelességét.

Anne Frank naplója a holokauszt irodalom egyik legfontosabb könyvévé vált, 65 nyelvre fordították le, színdarabot, filmet, operát írtak belőle. A naplót 2009-ben az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította, a világ tíz legolvasottabb könyve közé tartozik. Az amszterdami ház 1960 óta emlékmúzeum.

„Az egész világ ismeri Annét. Hogy miért? Mert írt. Mert naplójában a múltat jelenné változtatta, a holtakat élőkké. A szavak csodája által. Az irodalom csodája által.” (Heller Ágnes)

Anne Frank naplója kölcsönözhető a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér gyűjteményéből.

Nagy Mária

Forrás: kultura.hu, Wikipédia, gyoriszalon.hu

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.