A szív az ember legrejtélyesebb szerve, a szúfik által használt arab misztikus nyelv egyik szava: a szírr egyszerre jelent titkot és a szív mélyét. Az orvosi kutatások is rámutatnak a jelentőségére. A HeartMath Institute több mint 30 éve kutatja a szív és agy kapcsolatát, és elkezdte felderíteni, hogy a szív hogyan befolyásolja észlelésünket, érzelmeinket, intuíciónkat és egészségünket. Vizsgálják például, hogy a szívműködés különböző mintái milyen hatással vannak a gondolatainkra és viselkedésünkre. Központi szerepét, amelyről valamennyi kiemelkedő civilizáció tanított, megerősíti az a tény, hogy a szív egy saját, agytól független belső idegrendszert tartalmaz, amely hozzávetőleg 40.000 neuronból áll.

Emellett a szív generálja a test legerősebb és legkiterjedtebb ritmikus elektromágneses mezejét. A szív mágneses komponense körülbelül 500-szoros, mint az agyunké, és több méter távolságból is érzékelhető.

„A tiszta természet metszé be
Áldott kezével e szabad
Törvényt az emberek szívébe,
«Hogy ami tetszik, az szabad.»”

(Tasso – Csokonai Vitéz Mihály)

A szívre vonatkozó kifejezések, közmondások és metaforák évszázados népi bölcsességet tükröznek. Úgy tűnik, hogy azok az elképzelések, amelyeket kollektív tudattalanunkban őrzünk a szívvel, mint a gondolkodás, érzelem és az ember központjával kapcsolatban, közelebb állnak a neurokardiológia legújabb felfedezéseihez, mint azt a tudósok korábban feltételezték.

E viszonylag új tudományágban végzett kutatások megerősítették, hogy a szív kifinomult információkódoló és -feldolgozó központként működik, amely lehetővé teszi számára, hogy az agykéregtől függetlenül tanuljon, emlékezzen és funkcionális döntéseket hozzon. Ezenkívül számos tanulmány kimutatta, hogy az agyba érkező szívjelek hatással vannak az autonóm szabályozó központokra és a magasabb szintű agyi központokra, amelyek részt vesznek például a megismerésben és a hangulatszabályozásban.

Dr. Paul Pearsall, amerikai neuropszichológus, aki szívátültetésen átesett személyekkel foglalkozott, arról számolt be, hogy ezeknek az embereknek egy része jelentős és megmagyarázhatatlan változásokon ment keresztül a műtét után: vérmérsékletben és személyes preferenciáikban egyre inkább hasonlítottak a donorokhoz.

„Már ma Ízis templomának
Nincs ugyan semmi nyoma,
De van a bőlcsek szívében
Ízisnek még temploma…”

(Csokonai Vitéz Mihály)

Az ókori egyiptomi tanítás szerint a szív az ember központja, és egyben az emlékezet és képzelet székhelye. Az Ani papiruszból – amely a Halottak könyvének nevezett szöveggyűjtemény fejezeteit is tartalmazza – ismerhetjük meg a „szívmérlegelés” képét. Eszerint a Kettős Maat termében – az égi és földi igazságosság találkozási helyén – mérik össze az eltávozó szívét Maat, a rend és törvény istennője tollával. Ha az elhunyt követte a törvényt, és tiszta életet élt, a szíve egyensúlyba kerül Maat tollával, amely tiszta és könnyű, és továbbindulhat Ozírisz színe elé.

Az iszlám kultúrában a szívet tekintik a spiritualitás és a meditáció tényleges helyének, az abszolút tudás és az illumináció középpontjának, amely többszörösen be van zárva. A hívő szíve az irgalom és a könyörület trónja, a szerető szív a láthatatlan világ és Isten tükre. A muszlim hagyomány szerint a szív adja a legrejtettebb és legeredetibb gondolatokat, az ember szellemiségének alapját. A szúfik szerint Isten a szívünk mélyén a teremtéskor elrejtett titok feltárásával elérhető.

„Ó, lelkem, honnét jött a lehellet,
És szívem dobogása! ki érti?
Madaram, legyen hangod madár-nyelv,
Rejtett értelmét elmém megérti.
Szólt szívem: Láttam az ős mühelyben
Víz és sár hajlékát forrni-égni,
Az anyag házából kirepültem,
Az anyag háza teremtett élni,
Azután, erőm fogytán, befogtak,
Formátlan létet, formába térni.”

(Rúmi)

A szív a Bibliában és a keresztény hagyományban is a lelki élet székhelye. A belső ember szimbóluma, míg a test a külső emberé: „Az ember a külsőt nézi, az Úr azonban a szívet” (1Sám 16,7). A Szentlélek lakhelye: „Pecsétjével megjelölt minket és foglalóul a szívünkbe árasztotta a Lelket” (2Kor 1,22). A szív magának a Megváltónak a jelképe, aki az emberért szenvedett; és a Szent Grálé, amely Krisztus vérét tartalmazza, s amelynek jele ugyanúgy egy lefelé forduló háromszög, mint a szívé. A katolikus szimbolikában a latin kereszt alakú templom Jézus teste, az oltár pedig a szíve.

A szív Isten Országa, amelyhez az ember belső fejlődéssel juthat el.

„A szív több, mint egy pumpa; ő vezényli a lényünk lényegét jelentő sejtszimfóniát.” (Dr. Paul Pearsall)

A szív egyik szankszrit elnevezése: Anáhata – a szónak több jelentése van: 1. szívközpont; 2. belső, isteni dallam.

Ha megvizsgáljuk a szív anatómiai felépítését, húrokat – ínhúrokat láthatunk. A görög neve: Kardia, latinul pedig: cor, cordia. A chorda szó jelentése: húr.

Szimbolikusan a szívünk olyan, mint egy hangszer, amely valamilyen üzenetet közvetít. Az ókori civilizációk szerint az istenekét. Ez az üzenet segít harmóniában maradni a természettel, annak ritmusával. Ha eltérünk a természet törvényeitől, akkor szívritmuszavarral jelez, „félrever”, mint egy harang. Így kényszerít rá, hogy újra a középpontunkra figyeljünk.

„Hallgasd az élet dalát.
Keresd és hallgasd, először is saját szívedben. Eleinte talán azt mondod: „Nincs ott, ha keresem, csak hangzavart találok.”
Tekints mélyebbre. Ha újból csalatkoznál, állj meg, és tekints még mélyebbre. Minden emberi szívben természetes dallam, rejtett forrás lakozik.” (Világosság az ösvényen)

Szabados Éva

Forrás: psychologytoday.com, heartmath.com, rcpsych.ac.uk, en.wikipedia.org, terebess.hu, magyarhalasz.wordpress.com, arcanum.com, ujakropolisz.hu, nemzetikonyvtar.blog.hu

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép.

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Bepillantás a szimbólumok világába
2. rész: Álarc vagy maszk?
3. rész: Lótusz – a halhatatlanság ígérete
4. rész: A híd – két világ határán
5. rész: A bolond igazsága