A győri Ünnepi Könyvhétre érkezik hozzánk, és ön is fogja megnyitni idén a háromnapos programsorozatot. Milyen módo(ko)n készülhet egy kortárs szerző egy ilyen kivételes alkalomra?

Győr számomra egy nagyon fontos kikötő – nevezzük így, bár ahonnan jöttem, Kolozsváron nem volt folyami kikötő, de irodalmi kikötőként abszolút mértékben működött. A 2000-es évek elején Győrben találtam meg ezt a hasonló irodalmi kikötőt, amiben nagyon sokat segített néhány barátom – hogy csak kettőt említsek: Szalai Zsolt és Sütő Csaba András –, a Hermaion Irodalmi Társaság, majd a Véneki Alkotótábor. Befogadtak ezen irodalmárok, költők. Később együtt alapítottuk meg az Ambroozia webfolyóiratot. Immár nagyon sok szállal kötődöm Győrhöz, amely egy csodálatos város. Csupán viccként említem meg, hogy amikor először jártam itt, valamikor 2010-ben, akkor a mostani mélygarázs fölötti Dunakapu téren egy hatástalanított kalasnyikovval kínált meg egy ócskapiaci árus. Nagyon fura volt, hiszen aki ismer engem valamennyire, az tudja, hogy Király Farkas és a kalasnyikov bizonyos sajátos viszonyban áll egymással.

Az életrajza szerint – már ami egyetemi tanulmányait illeti – a reál beállítódás talajáról lépett a líra földjére. Hogyan történt mindez?

Ez nem éppen így történt, hiszen én egy humán beállítottságú családban nőttem fel: édesapám az immár Kossuth-díjas Király László költő, édesanyám pedig Katona Éva, annak idején igencsak ünnepelt színésznő. Tehát egyáltalán nem volt idegen tőlem az irodalom, sem a színház. 1989-ben érettségiztem, mielőtt elvittek volna katonának, és a forradalom harcosává nem avanzsáltam volna – nyilván akaratom ellenére. Úgy éreztem, hogy az egyébként tőlem nem idegen reál tudományos ismereteimnek köszönhetően tudok teljesen biztosan bejutni a felsőoktatásba. Fontos azt is elmondanom, hogy nagyon sokat barlangásztam, nagyon sokat foglalkoztam kőzetekkel, ásványokkal, azok kémiájával és fizikájával, ebből kifolyólag ez egy fura kettősségnek tűnik, amit nem könnyű megérteni. De gondoljunk például arra, hogy Einstein hegedült, márpedig nem is rosszul. Szerintem nincsen olyan nagy távolság a kettő között: a költészet, a kémia, a fizika, az ásványok és minden tulajdonképpen visszavezethető arra, amit a hétköznapokban úgy nevezünk, hogy matematika, és titokban úgy gondolunk rá, mint a leggyönyörűbb, abszolút és megtámadhatatlan képletre. Nevezzük ezt Istennek.

Mi lehet a funkciója a verseknek napjainkban; mi a szerzői és mi a befogadói oldalról?

Funkciója elsősorban az olvasónak befogadóvá változtatása lenne, ezután a befogadó részéről egyfajta önreflexiót kell kiváltania, és ha ez sikerül, akkor talán a világról is reflektálhat egy kicsit, és elgondolkodhat azon, hogy most hol van, a világ hogy néz ki, merre indulhat, merre ne induljon. De sohasem szeretném elmondani az olvasónak azt, amit értenie kell a verseimből vagy prózáimból, vagy bárkinek a verseiből és prózáiból – ezt ők maguk döntik el, és el is szokták dönteni. Akit sokan olvasnak, az képes üzenni, ha pedig valakit nem olvasnak, nos, az legtöbb esetben nem a könyvterjesztők hibája.

Költészetét – ahogyan A végtelen meghosszabbítása című verseskötete 2022-es győri bemutatójáról írtuk – „kitárulkozás és cinikus tagadás, szenvedély és nihil egyszerre jellemzi”. Helytállóak ezek a koordináták? Milyen attribútumok mentén tudjuk megragadni igazán Király Farkas költeményeit?

Én nem attribútumok szerint írok, én „csak úgy” írok. Nyilván vannak kulcsok, amelyeket valakik ismernek, mások nem, valakik rájönnek, valakik nem jönnek rá, valakik olyan kulcsokat találnak, amelyekről nem is gondoltam, hogy azokkal meg lehet fejteni a verseimet. Van úgy, hogy adok némi segédletet, de nem mindig, nem jellemzően. Nem a magam örömére írok. Inkább azért, hogy valaki találjon az írásaimban valamiféle kapaszkodót, fogást ahhoz, hogy előbbre tudjon menni. Senkit nem szeretnék visszarántani, a saját mélypontja alá tolni az írásaimmal, inkább mindenkit valahogy felemelni, előbbre segíteni. A költészet lehet önző vagy lehet altruista. Azt szeretem gondolni a költészetemről, hogy önzetlen, és segít annak, aki olvassa.

Sziasztok, földlakók! című legújabb kötete válogatott tárcákat tartalmaz. Mire számíthatunk a lapokon?

A kötet az utóbbi 8-10 évben írott tárcáim tematikus válogatása. Ezek a kisprózák, rövidprózák 7-8 témakörben íródtak, amelyekből négyet gondoltam felvenni a könyvbe a szerkesztőm és a kiadóm teljes egyetértésével. Ezek az írások hol karcolatok, hol prózaversek, Nyugaton azt mondanák, hogy kisesszék, de alapvetően tárcáknak lehet tekinteni. Az olvasói visszajelzések majd segítenek a helyes besorolásban.

A győri 95. Ünnepi Könyvhét és 23. Gyermekkönyvnapok programsorozatának Király Farkas általi megnyitására 2024. június 13-án, csütörtökön, 17 órakor kerül sor a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Kisfaludy Károly Könyvtárának második emeleti rendezvénytermében (Győr, Baross u. 4.). A szerzővel és legújabb, Sziasztok, földlakók! című kötetével pedig ugyanitt, 18 órakor találkozhatnak az érdeklődők.

Szilvási Krisztián
Fotó: Döme Barbara