Többet beszélünk ma a generációkról? Aligha, a fiatalok és az idősek közötti elkülönbözés nem új keletű, a mondás is régi: „Bezzeg az én időmben!” Fiatalként nem szerettük ezt hallani, de a kor előrehaladtával be kell látni, van itt valami feloldhatatlan ellentmondás. Valóban feloldhatatlan? Vagy létezik megoldás? Talán éppen azért beszélünk a különböző generációkról annyit, mert vannak, akik sejtik, tudják az egymáshoz vezető utat.

A zalaegerszegi Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtár a megértés jegyében szervezett szakmai napot 2024. május 14-én, amely beszédes címmel – „Olvas(Ó) Ember, hol keressem az Olvasómat? Új generációs PR és marketing ötletek az olvasásnépszerűsítésben” – invitálta a szakmabelieket a téma körüljárásához. A teljesség igénye nélkül az ott elhangzottakból igyekszem átnyújtani egy csokorral gondolatébresztésként.

Kezdjük ott, hogy mit gondolnak, hány generáció él ma együtt? Négy? Öt? Hat? Esetleg több? A kutatók szerint hat generációról beszélhetünk. Az egyes csoportok elkülönítéséről, jellemzőiről Guld Ádám médiakutató, a PTE BTK egyetemi docense adott szemléletes vázlatot, többször is leszögezve, hogy ezeknek a megfigyeléseknek elég nagy tömegeket vizsgálva van relevanciájuk, az egyén szintjén egészen eltérő tapasztalatok is mutatkoznak. A kutató tizenkét éve vizsgálja a generációk kommunikációját, mindenképpen érdemes elgondolkodni az általa vázolt eredményeken. Magunk is tapasztalhatjuk, hogy a Covid vitathatatlanul jelentős nyomot hagyott az életünkben. Ennek alapján könnyen elfogadhatjuk, hogy egy-egy generáció közös tapasztalatát a közös történelmi-gazdasági-kulturális környezet határozza meg.

A következő csoportokról beszélhetünk:

• A 79+, vagyis az Építők: élettapasztalataikat a világháború élménye határozza meg.

• 59-78 évesek, Boomerek: népes csoport, akik még a rádiók világában szocializálódtak.

• 44-58 évesek, az X generáció: a klasszikus médiageneráció.

• 29-43 évesek, az Y generáció: akiknek a digitális világ már beépült az életükbe.

• 14-28 évesek, a Z generáció: digitális média generáció, akik nem emlékeznek az internet előtti világra.

• 13 éves korig, vagyis a legfiatalabbak az „Alfák”: akikkel kapcsolatban sok a bizonytalanság, érintőképernyős okoseszközökön nőttek fel, máshogy fejlődnek, amit fokozott, hogy a Covid miatt csökkent a személyes találkozás, nőtt a képernyő előtt töltött idő. Hívják őket covid-generációnak is. 2024 óta AI generációnak is nevezik ezt a korosztályt, mert a legnyitottabbak a mesterséges intelligenciára, számukra ez már hétköznapi tapasztalat.

Olvasás szempontjából utóbbi két generációt érdemes alaposabban tanulmányozni, hiszen rájuk mondjuk, hogy nem olvasnak.

A Z generáció tagjait nem véletlenül nevezi a szakma „screenagereknek”, hiszen ők az idejük jelentős részét valamilyen képernyő előtt töltik. Más tapasztalatokat szereznek az életről, a világról, így például a barátságról. A digitális térben bárkik lehetnek barátok, még akkor is, ha csupán a digitális térben „találkoznak”. A kommunikáció horizontális, vagyis alá-fölérendeltség itt nem érvényesül, bárkit megszólítanak, mindenkivel tegeződnek. Az is igaz, hogy alapvetően képekben, főleg mozgóképekben szeretnek kommunikálni, a vizuális kultúra térnyerése miatt az okoseszközök segítségével sokan válnak közülük kreátorokká, vagyis tartalomgyártókká. Vitathatatlan, hogy jobb a technikai készségük és kimutatható, hogy a figyelemmegosztási képességük is. Természetesen jelentkeznek a „káros mellékhatások” is: mivel minden gombnyomásra működik számukra, mindent azonnal szeretnének, azonnali láthatóságot, azonnali megerősítéseket, és ezt igyekeznek transzportálni az offline világban is. A figyelemmegosztás miatt megnő a hibák száma, túlterhelődik az idegrendszer, ez fáradtsághoz, végső soron kiégéshez is vezethet.

Lehetne még alaposabban belemélyedni az eredmények boncolgatásába, de a témánál maradva a fő kérdés: Hogy fér el ebben a világban az olvasás? A kutató szerint ez az első generáció, amelyik már nem a klasszikus értelemben olvas, gondjai vannak a szövegértéssel is, de semmiképpen nem mondható, hogy egyáltalán nem olvasnak. Más minőségű szövegeket írnak és olvasnak. Ezek töredékes, szerkesztetlen, strukturálatlan, hiányos szövegek, gyakran vizuális elemekkel egészülnek ki, amelyekből elképesztő mennyiségűt termelnek és fogyasztanak a fiatalok. Vagyis, ha meg akarjuk őket nyerni, akkor az ő nyelvükön kell kommunikálnunk. Ha erre vetemednénk, jó lesz összekapni magunkat, mert a felmérések szerint a Z generáció megszólítására mindössze 3 másodpercünk van, ha sikerülne megnyerni a figyelmüket, akkor jöhet az információ átadása, ami átlagban nem tarthat 2 és fél percnél tovább. Szó sincs itt a tiszteletlenségről, mindössze arról, hogy a fiatalok így szocializálódtak, ehhez szoktak hozzá az okoseszközök használatával, amelyek sok más irányú változást is elindítottak. Csak egy példa: míg régen az idősebbektől tanultak a fiatalok, ez a folyamat ma gyakran megfordul, a digitális térben előbbre jutni gyakran kérjük a fiatalabbak segítségét.

Megdöbbentő volt hallani arról, hogy a legértékesebb árucikk ma már a figyelem. Komoly erőfeszítés zajlik a digitális világban ezt megszerezni és megtartani, akár etikátlan eszközökkel is, haszonszerzési céllal is. Az előadó utalt a nagyon újnak számító „figyelemgazdaság, figyelemgyarmatosítás, figyelembányászat, figyelemmérnök” kifejezésekre, ami jelzi, hogy a probléma központjában egyértelműen a figyelem átalakulása áll. Magunk is tapasztalhatjuk, hogy egyre több csatornán, egyre több tartalmat, egyre magasabb ingerküszöbbel kínálnak. Vajon meddig lehet ezt fokozni? Nos, amikor már léteznek a splitscreening applikációk, vagyis képernyőmegosztással párhuzamosan lehet nézni videókat, úgy tűnik, nincs határ.

Márpedig a „kütyühasználat” egyre fokozódik! Egy átlagos Z generációs hétköznap 6-7 órát tölt el médiahasználattal, hétvégén ez 10-12 óra is lehet, ami főleg okostelefon, esetleg számítógép, laptop használatát jelenti, a televízió maximum online fér bele, a rádió és az újság pedig egyáltalán nem jellemző. Elgondolkodtató, hogy 2-3 éves gyerekek már önállóan használják az okoseszközöket, az óvodába kerülő gyerekek fele pedig már médiafüggőnek mondható. Azon pedig egyáltalán nem csodálkozhatunk, hogy a legkevésbé sportos generációról van szó.

Tari Annamária klinikai pszichológus, pszichoterapeuta rámutatott, hogy az okoseszközök, a mesterséges intelligencia nem csak megkönnyítik, de fel is gyorsítják az életet. Emellett természetesen számos más nyomasztó „tünet” is tapasztalható: ingertúlkínálat, rövidülő figyelem, időnyomás, hogy nincs elég idő mindenre. Vagyis, amikor az egyszerűen fogyasztható, könnyen hozzáférhető műfajok gyors befogadása helyett egy tinit egy könyv elolvasására kérünk meg, tulajdonképpen nem szabad meglepődnünk a lázadozásán, hiszen egy lassú, kitartó és nem elég hatékony tevékenységet várunk el tőle. Egy könyv elolvasása napokig tarthat, ráadásul a szöveg, az összefüggések megértése erőfeszítést igényel, és ezalatt mennyi mindenből kimarad az ember, ugye?! Egyébként a szülői példaadással is vannak gondok. Hogyan várhatjuk el, hogy a kamasz könyvet olvasson, ha mi magunk sem veszünk kézbe olvasnivalót? A számok nem hazudnak: 2005-ben 22%, 2020-ban 45% mondta azt, hogy nem szeret olvasni.

Láthatjuk, hogy egy rendkívül összetett problémáról van szó, amelynek gyökerében egy átformálódó világot, egy megváltozó értékrendet találunk. Talán ha jobban megismerjük a másik generációt, jobban megértjük, hogy mit és miért tesznek úgy, ahogy tesznek, és nemcsak a hibákat látjuk, hanem a jó vonásokat is. Mindenképpen érdemes és fontos!

És egy jó hír a végére: a Z generáció sem egységes, léteznek közöttük kisebb csoportok, akik a múlandó élmények helyett valami értékesebbet keresnek, akikkel lehet, kell és érdemes foglalkozni.

SzaSzi
Fotók: Canva