A két szereplő tehát igencsak hasonló, még a mobiltelefonjuk is azonos márkájúnak tűnik, először ebbe kapaszkodnának a bizonytalanságban, a kölcsönös gyanakvásban. Mégsem egyenpolgárokról van szó: az egyikük a belső szabadságába kapaszkodó, csupa ideg figura (Sárközi József személyesíti meg), a másikuk kevésbé szorong, a túlélési lehetőségeket is aktívabban kereső, masszívabb személyiség (Fejszés Attila, aki egy ponton remek énekhangját is hallatja).

Van tehát a környezet és a furcsa helyzet, két férfi egy zárt térben találja magát, semmit nem értenek, interakciójukból kirajzolódik a személyiségük, a kiútkeresés belső és külső próbálkozásai.

A kiút csalóka reményét jelenthetné a mennyezetről belógó létra, ez azonban hamar eltűnik, és szerepet kap a televíziós képernyőn megjelenő kéz (Török András), amely néma jelzéseivel átveszi az irányítást, arra „kényszerítve” a szereplőket, hogy egymás után átadják a ruhadarabjaikat a láthatatlan hatalomnak. Először a cipőjük tűnik el a mennyezetről belógatott alkalmi kampón himbálózva, aztán a derékszíj, a nadrágtartó, a zakók, a nadrágok, az ingek, és végül fehérneműben próbálnak bocsánatot kérni az általuk el nem követett bűnökért, talán azért, hogy kiutat kerestek, talán azért, hogy egy picikét lázadoztak.

Aztán rádöbbennek, hogy van „másik” kéz is, ezt a nézők nem látják, hiszen valahonnét a nézőtér irányából, felülről instruál, de ekkor már nem is kérdés, hogy eltérő személyiségüktől és viszonyulásuktól függetlenül mindkét szereplő megtanulta a végrehajtás kötelezettségét, már nem kérdés az engedelmesség, az utolsó ruhadarabjuktól, az intimitás legvégső biztosítékától is megszabadulnak az arctalan parancsra, katonásan, egyszerre... ezt azonban már eltakarja a jótékony sötét, amely akár a kezdet és a vég, a lét és a nemlét szimbóluma is lehetne.

Sławomir Mrożek darabja bőséges lehetőséget ad a nézői interpretációkra, gondolhatunk akár a hatalom és a kisvilágok viszonyára ugyanúgy, mint az egyén „eltörpülésére” a kiszolgáltatott szituációban – vagy akár a modernitás emberének életciklusára, mozgásterére.

A párbeszédek alkalmasak arra, hogy a nézők azok abszurd komikumát díjazzák, esetleg a lét és a szabadság nagy kérdéseinek boncolgatásaként fogják fel a hallottakat. Az első verzió lehetett az általános, hiszen a nagyérdemű hálásan fogadta a szövegek abszurd fordulatait ugyanúgy, ahogyan az egész darabot, és a végén a vastaps mellett ovációval is jutalmazta a produkciót és a művészeket.

A két színművész (és Zakariás Zalán rendező) csodát hozott ki a zsebkendőnyi színpadon ebből a darabból, emlékezetes produkcióval járulva hozzá a II. Duna Nemzetközi Színházi Fesztivál első napjának sikeréhez.

HSD
Fotók: Jakab Anita – Győri Nemzeti Színház

Fotógaléria: Stip-Tease – A Győri Nemzeti Színház előadása a II. Dunafeszt 1. napján

Jakab Anita (Győri Nemzeti Színház) fotói

10 kép

 

A győri II. Duna Nemzetközi Színházi Fesztiválról írtuk még:
• Stage4U – Diákkvízvetélkedő a Győri Nemzeti Színházban