Közhely, de megkerülhetetlen kérdés: mit jelent annak a zene, a muzsika, akinek a mindennapjait teljes mértékben meghatározza?

Egyrészt a zenével kapcsolatos dolgokat csak úgy lehet munkaként végezni, ha az illetőnek ez a hivatása. A hivatás mellett legyen a szenvedélye is, gyakorlatilag akkor tud művészi pályán kiteljesedni, ha az egész életét annak szenteli. Nálam jó ideje párhuzamos síkon működnek a zenei feladatok. A zenekarban fagott és kontrafagott hangszereken játszom, mellette töltöm be a társulat igazgatóhelyettesi munkakörét.

Aligha tévedünk, hogy mindennek a hangszeres játék az alapja. Ősz Gáboré milyen pályaívet ölel fel?

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola budapesti tagozatán 1993-ban diplomáztam. Még abban az évben volt egy próbajáték a Győri Filharmonikus Zenekarnál, amit megnyertem, és azóta jártam be azt a gazdag utat, amelyet fúvós zenész egy zenekarban bejárhat. Emellett csaknem egy évtizedig aktív kamarazenekari tevékenységet is folytattam a Bolero fúvós együttessel. Alapjában érzem magamat csapatjátékosnak, számomra ezért is a legalkalmasabb és a legszebb terep a szimfonikus zenekarban való játék. Bő három évtized a győri filharmonikusoknál, ennyi idő alatt azt hiszem, több embernek elég élményanyaggal gazdagodtam. Részben a felejthetetlen koncerteken, részben az utazások által, hiszen jó hírünk révén a fél világot bejárhattuk, nem érzek űrt a pályámban, nincsenek beteljesületlen vágyaim.

Melyik zenei irányzatok a legkedvesebbek?

Kétfelé bontanám a választ, mi az, amit a legszívesebben játszok, és mi, amit a legszívesebben hallgatok? Az előbbihez Haydn, Mozart, Beethoven és Schubert műveit sorolnám, hallgatni pedig nagyon szeretem Johann Sebastian Bach alkotásait, kedvelem a kortárs zenéket, meggyőződésem, hogy sok értékes zenemű születik napjainkban is.

Mennyire nehéz a hangszeres játék és a vezetői munka összehangolása?

Aktív zenei pályám utolsó negyedéhez érkezvén mindenképpen a fiatalabb kollégáknak jutnak a nagyobb terhek, és úgy látom, jól össze tudom egyeztetni a két munkakört. Igazgatóhelyettesként feladatom legelsősorban a zenekar körüli napi operatív teendők végzése, és a Győri Filharmonikus Zenekar marketing tevékenységének koordinálása. Mondhatom, hogy tizenhat éve csapatmunkában működik a vezetés, sok ötletet beszélünk át, vitatunk meg, ezekből alakulnak ki a zenekar következő projektjei. A zenei világ is gyorsan változik, ehhez nekünk is alkalmazkodni kell, szükséges a folytonos megújulás.

Mi az, ami a zenén kívül kikapcsolja Ősz Gábort?

Alapjában gyerekkoromtól gyűjtögető típus vagyok, ez elkísér egy életen át. Nagyon szeretek olvasni, így adja magát, hogy könyveket gyűjtök, saját könyvtárat építek. Erre a lakásban csak korlátozottan nyílik lehetőség, ami arra ösztönöz, hogy a legfontosabb és legszebb könyveket tegyem a gyűjteménybe. Leginkább verses kötetek, dedikált művek tartoznak a körbe, illetve jelentős a zenei tárgyú könyvek aránya a gyűjteményemben. Ezenkívül kikapcsol és feltölt a fotózás, különösen táj- és városképek készítése érdekel. Továbbá egyre jobban felértékelődik az az idő, amelyet szeretteimmel, gyermekeimmel és unokáimmal tölthetek. Ebben a mai, bolond világban, aki minőségi életet szeretne élni, annak ki kell alakítania egy olyan saját világot, amelyben komfortosan tudja érezni magát. És ehhez mind nagyobb szerep kell, hogy jusson a kultúrának, a zenének, a képzőművészetnek, a könyveknek és a családnak.

Zárásként is egy közhely kérdés: milyen tervek foglalkoztatják?

Szeretnék fizikailag és szellemileg olyan állapotban maradni minél tovább, hogy a társulat, a közösség hasznára tudjak lenni. És a zenekedvelő közönségére.

Mohay Gábor
Fotók: Szami | RAW Agency (1. kép), Győri Filharmonikus Zenekar | Mekliz Fotóstúdió (2. kép)