Múlt, jelen és jövő egyaránt szóba került a vele folytatott beszélgetésben.

Mit jelentett a balettművészet mindennapjaiban élni?

A mai táncművészeti iskola elődjében tizenegy évig tanultam, majd következett három évtized a Győri Balett berkein belül. Gyakorlatilag még két évvel ezelőtt is táncoltam egy gyermekelőadásban. Szerepeket, főszerepeket negyvenhárom különböző darabban táncoltam a Győri Balett együttesében. A legelső a Jézus, az ember fia volt, Markó Ivánnal egy színpadon, 1986-ban, tizenkét évesen. Amikor 2012-ben, az ikreim születése után visszatértem, már koreográfus-asszisztensi feladatokat is kaptam, így huszonnyolc darabnak voltam a próbavezetője. Emellett balettmesterként is részt vállaltam az együttes munkájában.

Mit hozott magával ebből a csaknem másfél emberöltőnyi időszakból?

Olyan útravalót, indíttatást, kincseket kaptunk annak idején az iskolában, hogy tarisznyánk kimeríthetetlen volt motivációból, energiából, ihletből, inspirációból, kitartásból, alázatból, a fejlődés igényéből. Markó Iván, Gombár Judit, Gyimesi Tamás, Ludmilla Cserkaszova, Z. Szabó László, Horváth Erika – néhány név a mestereim hosszú listájáról ‒, akik tanítottak, segítettek, figyeltek ránk, és átadták számunkra tudásuk, emberségük esszenciáját. A társulat és az iskola együtt, azonos szellemiséggel működött. Azt pedig sosem felejtem el, Markó Iván egyik nap még készítette a koreográfiánkat a vizsgaelőadásra, majd másnapra elment – befejezetlenül hagyva az utolsó duettet. A vizsgán mi így mutattuk be azt, és csak álltunk, és folytak a könnyeink a zongora szívszorító dallamait hallgatva…

Hogyan alakult az élete a győri iskolaévek után?

A vizsgakoncertet követően egy év tanulmányi lehetőséget kaptam Szentpéterváron, a Vaganova Balett Akadémián. Ez a csúcsok csúcsának számított nekem klasszikus balettben, új dimenziókat nyitott meg mind módszertanilag, mind a tánctechnikai tudás minőségi fejlesztésében. Mesterem, Elvira Kokorina még maga is Agrippina Vaganovától tanult, így tőle első kézből tanulhattam meg a klasszikus balett metodikájának tökéletes és funkcionális rendszerét. Visszatérésem után hosszú évtizedekig adtam a tudásomat és elkötelezettségemet a Győri Balett társulatának, közben pedig tanultam, tanítottam és persze neveltem a három gyermekemet.

Magas színvonalú munkája nem nélkülözte az elismeréseket: a Győri Balett örökös tagja, a társulat tagjaival együtt Győr város díszpolgári címét is megkapta, a köztársasági elnöktől Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést vehetett át, birtokosa a Győr Művészetéért díjnak. Mindezek tükrében jelenleg milyen területen kamatoztatja a megszerzett tudását?

Elérkezett az ideje annak, hogy hivatásom ismereteit, szakmai tapasztalataimat az eljövendő táncos generáció szolgálatába állítsam. A Magyar Táncművészeti Egyetem kihelyezett tagozatának vagyok a Széchenyi István Egyetem részéről a vezetője. Feladatom a közös képzés szervezése, de emellett a főtárgyat, a klasszikus balettet is tanítom, valamint az egyetemes és magyar tánctörténet tantárgyat. Az első évfolyam hamarosan a záróvizsgán bizonyíthatja tudását. A köznyelven győri tánc- és képzőművészeti iskolában a hetedik osztály évfolyamvezető balettmestere vagyok, valamint a mezőörsi alapítványi iskolában mozgásművészetet tanítok. Tanulok is, a Károli Egyetem művészetigazgatási és művészetmenedzsment szakát elvégezve és arra alapozva jelenleg a Széchenyi-egyetem regionális és gazdaságtudományi doktori iskolájában képezem magam: kutatási területem a magyar kulturális intézményrendszer, az előadó-művészet vizsgálata, annak fenntartása, működése, kapcsolatrendszere regionális tudományi szempontú megközelítésben.

Kara Zsuzsanna megtalálta a helyét az új hivatásában?

Abszolút pozitivizmus, relatív maximalizmus és jókora idealizmus, amely az életemet és a gondolkodásomat meghatározza. A táncművészeti alkotómunka során folytonosan magas mércét állítottam magam elé, majd később a velem együtt dolgozó társulat, a táncművészek elé is. A több évtizedes szakmai tapasztalataimat most több helyen tudom átadni, egyetemi, szakképzés szintű általános és középiskolai, illetve alapítványi iskolai szinten. A tanítványaimért, hallgatóimért felelősséggel tartozom, hogy a szakmai tudás megszerzésén túl megtalálják önmagukban azt az inspirációt, motivációt, a tánc adta örömöt és hitet is, amely lehetőséget ad a tehetségük kibontakoztatására a művészetben.

Mohay Gábor
Címlapfotó: O. Jakócs Péter

Fotógaléria: Kara Zsuzsanna táncművész

Benda Iván (2. kép), Bánkuti András (3. kép), Adorján András (5. kép) fotói

5 kép