A Madarak és Fák Napja közelségében kínálta magát a téma, a költészetben megjelenő, gyakran szimbolikus madáralakok mellett pedig a nagyon is valóságos, ellesett pillanatokból kaphatott ízelítőt a közönség. A mitológiában, a vallásokban és a népi hagyományokban a madarak elsősorban a lélek szimbólumai. Az ég felé haladás, a kötöttségektől való megszabadulás, a szabadság mind-mind kifejeződik a szárny motívumban – általánosságban, vagy valamely madárfajhoz kapcsolódva. „Börtönéből szabadúlt sas lelkem…” – írja Petőfi Sándor Az alföld című versében. A galamb, a bagoly alakja a népi hiedelemben is gyakran megjelenik, a főnix, a turul, a holló a mítoszok, regék, mesék világának gyakori szereplői. Mind a népköltészet, mind a műköltészet gazdag madár-motívumokban. Sok vers csak általánosan szerepelteti a madarat (pl. Tompa Mihály: A madár, fiaihoz; vagy Bella István: Hívogató; Kiss Anna: Madár), több költőnknél azonban határozott szimbolikus jelentőséget kapott egy-egy faj választása (pl. Arany János: A rab gólya; Nagy László: Sólyomének; Áprily Lajos: Holló-ének), de számos versben sorjáznak a kedves, tavaszköszöntő madarak, a fecskék, rigók, fülemülék, sármányok, csízek – a téma szinte kimeríthetetlen.

A Hangraforgó együttes repertoárjából is sokféle madár „felröppent” ezen az estén. A címadó verssor („Három madárról mondok éneket”) Petőfi Sándor költeményében hangzik el; a cinege, a csalogány és a sas a költő szerelmének egy-egy tulajdonságát jelenítették meg, őket követte az egymást marcangoló héjapár (Ady Endre: Héja-nász az avaron), majd a páva-motívum (Ady Endre: Fölszállott a páva). Hallhattunk éneket a csízről (Gősi Vali: Hódolat) és a nádirigóról (Gazdag Erzsi: Ringató). A cinke több dalban is szerepelt (Weöres Sándor: Buba éneke; Fecske Csaba: Szárnyaim nőnének; Móra Ferenc: A cinege cipője), a varjú, a daru, a gólya, a bölömbika társaságában, végül az ismert szlovák gyerekdalban (Házasodik a motolla) a bagoly és a veréb zárta a sort.

Az estet a vendégművész, v. Bognár Imre fotográfus jelenléte tette teljessé. A közönség megcsodálhatta a különféle kedvenc madarairól készült felvételeket – közöttük igazán különleges, ellesett pillanatokat is. A gyurgyalagok nyitották a sort, legtöbbször párban, udvarlás vagy vadászat közben, majd sorban jöttek a többiek: a széncinege, tengelic, búbos banka, jégmadár, fakopáncs, szalakóta, citromsármány, feketerigó, csuszka, szajkó, kakukk, fácán. Őket követték a vízi és gázló madarak: a vadlúd, a különböző gémek, bakcsó, búbos vöcsök, rózsás gödény, daru, kócsag, majd az összeállítást a ragadozók zárták – héja, karvaly, egerészölyv, kuvik, parlagi sas, réti sas. De nemcsak a képekben lehetett gyönyörködni, hanem a fotózás kulisszatitkaiból is hallhattunk érdekes történeteket. Megtudhattuk, milyen viszontagságos a természetfotós élete, mennyi türelem, kitartás kell egy-egy kép elkészítéséhez, közben szükség van némi leleményre a madarak odacsalogatásában, és az sem árt, ha a szerencse is segíti a fotózást. V. Bognár Imre több, mint tíz éve szegődött a madarak nyomába. Az első madárles-élménye egy életre „megfertőzte”, s azóta egyre fejleszti tudását és a fotózáshoz szükséges technikai apparátusát is. Fotóival számos díjat is elnyert, ezek között hazai és nemzetközi elismerések is sorakoznak – olyan országokból, mint pl. Portugália, Kolumbia, Szerbia, Szlovákia, Csehország, Nepál, Nairobi, Managua.

Az estre szánt másfél óra hamar elröppent. A dalokból, a fotókból és a történetekből még kétszer ennyi időre is futotta volna. A közönség sok-sok élménnyel gazdagodva távozott, a következő vers-dal randevú reményében…

SB
Fotók: Molnár György (1-9. kép), v. Bognár Imre Tivadar (10-18. kép)

Fotógaléria: Vers-dal randevú a Hangraforgó együttessel: ''Három madárról mondok éneket''

Molnár György (1-9. kép) és v. Bognár Imre Tivadar (10-18. kép) fotói

18 kép