Mi lesz a kiállításod fókuszában?

Azok a szemlélődéseim, megfigyeléseim, amelyek megérintettek az elmúlt évek során. Nagyrészt továbbra is a tájképek vonalán mozogtam, de vannak naplószerű rajzocskák, rajzos jegyzetek is.

Mi a története egy-egy ilyen, motívumokban gazdag alkotásnak?

Kapcsolódnak a helyszínekhez, ahol jártam, zenékhez, családi eseményekhez. A piros és kék szín például, amit ezekhez az illusztratívabb akvarellekhez használtam, a postairónt idézi, amivel Mia, a lányom írt, amikor még kicsi volt. Van motívum, ami a Dunára utal, ahogy összefolyik a hídnál – ezt látjuk, ha kinézünk az ablakunkon. És sok, apró, elsőre talán nem is észrevehető utalás. Mindabból, ami körülvesz, ami az életem része, születik bennem egy egyveleg – ezt festettem meg ezeken a képeken.

Mit jelentenek számodra a színek, amelyek hangsúlyosan jelen vannak a munkáidban?

Például a víz színe mindig kísér, nagyon szeretem. A Balaton árnyalatait. Jelen pillanatban pedig tanulok is a színekről, és ez nagyon inspirál. Tovább nyitotta bennem a játékos kísérletező kedvet, hogy keressem, hogyan működnek együtt a különböző színek, hogyan élhetnek finoman egymás mellett, vagy éppen hogyan alkotnak kontrasztot. És érdekel, hogy mindez mit vált ki a szemlélőből.
A Szigetközi tájaknál – felülről ránézve a térképen vagy egy műholdas felvételen – a színes parcellák ritmusa és a víz útjának látványa fogott meg, ahogy az organikus természet együtt mozog az ember által kialakított, geometrikus formákkal.

Az, hogy a színekről tanulok, lehetőséget ad, hogy egyre nagyobb egyensúlyt találjak az érzések és a tudatosság között az alkotómunkámban. Egyébként maga a játék is tanulás – a flow átélésének lehetősége.

Szeretnél átadni valamit a képeiddel? Hangulatot, üzenetet?

Épp ezt az attitűdöt, ahogyan felfedezhetjük, hogy mennyi mindenben jelen van a játékosság, a gyönyörűség. Még a legapróbb hétköznapi tárgy is rejt olyan részleteket, amelyek továbbgondolásra adnak alkalmat. A különböző nézőpontok – kizoomolás és ráközelítés – segítenek megtalálni ezeket. Illetve a szemlélődés – ez a szó fejezi ki legpontosabban azt, ahogyan én alkotok.

Mesélnél a kezek témáját feldolgozó munkáidról?

Nemrég kezdtem el őket festeni, és remélem, hogy egy hosszabb sorozat is születik majd belőlük. Gesztusok, emberi kapcsolódások, viszonyulások, játszmák, játékok leképeződései. Ezeket szerettem volna megjeleníteni a képeimen.

Felpörgetett világban élünk. Mire van szükséged, hogy ihletett állapotba tudj kerülni?

Elsősorban tudatosságra. Valamennyi ideje lenne az embernek, csak a személyes képernyő, ami állandóan a kezünkben van, hihetetlen időrabló gépezet. Mindannyian, nyilván én is bele tudok csúszni, a hatása alá tudok kerülni annak, hogy egy komplett univerzum nyílik meg a tenyerünkben. Hogyne érdekelne, hiszen mennyi érdekes, izgalmas tartalmat kínál, naphosszat tudnám nézni a tartalmas videókat, hallgatni a podcastokat…
Úgyhogy tudatos tervezésre és előrelátásra van szükségem ahhoz, hogy minden olyan időt meg tudjak ragadni, amire lehetőségem van.
Egy anyának nagyon gyorsan kell tudni váltani a pörgés, a mindennapi tennivalók és az alkotóidő tempója között. Ezt támogatja, hogy rengeteget dolgozom fejben. Ha van egy képötletem, azonnal feljegyzem, mert később, amikor már odajutok, hogy van időm alkotni, nem biztos, hogy a leginspiráltabb állapotban vagyok. Luxus lenne számomra, ha akkor kezdenék el agyalni. Ezért szükséges, hogy már elő legyenek készítve az ötletek, vázlatok, amelyekből ilyenkor ki tudok indulni. Tulajdonképpen a képzeletemben már félig meg van festve a kép. És persze nem maradhat el az a kis szeánsz – az elcsendesülés, a tárgyak elpakolása, az előkészületek –, amely segít ráhangolódni az alkotásra.

Amióta legutóbb beszélgettünk, elkezdtél dolgozni az Audi Hungaria Iskolaközpontban művésztanárként. Mit tartasz a legfontosabbnak, amit mindenképpen szeretnél átadni a tanítványaidnak?

Másfél éve tanítok ott 5‒11. osztályig. Klisének tűnő válasz, de valójában az alkotás örömét szeretném átadni nekik. Heti egy órában igyekszem megteremteni a lehetőséget, hogy ebben a digitalizált világban, amelybe ők már belenőttek, valós alkotásélményeik legyenek. Ez más tempót igényel, más a dopaminszint, ami elsőre unalmasnak tűnhet mondjuk egy hosszú videójátékozás után. De ha adunk nekik kellő időt és teret az áthangolódásra, akkor – mivel gyerekek, és bennük van – még át tudnak váltani. Nagyon fontosnak tartom, hogy meg tudják tapasztalni, hogy ez jó, hogy érdemes kipróbálni. Nyilván nem az a cél, hogy képzőművész legyen belőlük, de annyi minden készséget fejleszt, ha a vizuális művészetekből is kapnak egy kis muníciót.

Hogyan tudod elérni, hogy felkeltsd az érdeklődésüket?

A kulcs szerintem az lehet, ha az ember alkotóként hiteles, ha saját magát tudja adni. Ha látják, hogy ez nekem tényleg mekkora szenvedélyem, és át tud ragadni, hogy micsoda jó dolog valamit létrehozni, elképzelni és megalkotni.
Másrészt minden korosztályra és osztályra szinte külön-külön rá kell készülnöm, ki kell próbálnom a technikákat, belekalkulálva az esetleges gikszereket, nehézségeket, mert 25 gyereknél sok minden előfordulhat. De mindaz az energia, amit beleteszek, maximálisan visszajön. Már az előkészületek közben ezer meg egy ötletem támad, hogyan lehetne továbbgondolni. És aztán amit ők csinálnak és ahogyan – az a könnyedség és természetesség –, szintén hatalmas inspirációt jelent számomra, és vissza tud kapcsolódni a saját alkotói folyamataimba.

A kiállítás címe: énidő. Mit tennél, ha lenne egy teljesen szabad heted?

Egészen biztos, hogy alkotómunkát végeznék. Persze jó lenne egy hosszabb kikapcsolódás is, amikor hosszan csak olvasnék.

Mit olvasnál?

Szépirodalmat, ami magával ragad. És azokat a szakmai, képzőművészeti könyveket, amiket az utóbbi időben begyűjtöttem magamnak. Egy fa árnyékában, függőágyban szívesen belefeledkeznék néhány kötetbe. Utána pedig kinyomnék egy csomó festéket, és megélném az időtlenséget az alkotásban.

Csermák Zsuzska énidő című kiállítása 2024. június 15-ig tekinthető meg, hétköznapokon 13-16 óráig a Kisfaludy Károly Könyvtár 2. emeleti rendezvénytermében (9021 Győr, Baross Gábor út 4.).

Szabados Éva