A fordító személye azért fontos és kihangsúlyozandó, mert egyes műveknél nehéz eldönteni, hogy maga az alkotás gyenge, vagy a fordítással lehet a gond. Petrikovics Edit nagyszerűen végzi a dolgát, jelen esetben a regény nem egy fajsúlyos könyv, nem tartozik a magas irodalmi alkotások közé, nagyon könnyű olvasni, nem késztet mélyre ható gondolkodásra, talán különösebb nyomot sem hagy bennünk, azonban egy csipetnyi dán hangulatot varázsol körénk, amelybe jó belehelyezkedni, mert a dánok sajátos nyugalma árad belőle.

A kötet főhőse egy anya, egy „függelék”, egy „levelesláda”, aki a munkája miatt Nyugat-Jütlandba költözik a tanárként dolgozó férjével. A férj egy népfőiskolán kezd dolgozni, a mi kedves fiatal anyukánk pedig elsősorban gyermeket nevel, ugyanakkor próbál beilleszkedni a kisvárosi létbe. Ha rákeresünk Vellingre, akkor ugyan azt írják róla, hogy kisváros, de nálunk a pár száz lakos igazából falunak számít, szóval főhősünknek elvileg nincs túl sok lehetősége ismerkedni, szórakozni, kikapcsolódni, mégis megtalálja a módját. Összebarátkozik az iskola igazgatónőjével, a családi napközi vezetőjével, egy szintén fiatal anyukával, aki egy kis szállodát vezet, és a férje kolléganőjének a férjével. Ezek között a személyek között próbál lavírozni úgy, hogy senkit ne bántson meg a kissé szokatlan, szabad gondolkodásmódjával, az úgymond „ami a szívemen az a számon, avagy minden kifut a számon, ami nem kéne” reakcióival. Igazából ezek a reakciók adják a regény sava-borsát, az enyhe fűszert, amitől jobban „csúszik” az olvasás. Ettől lesz igazán emberi, hiszen mindenkivel előfordul, hogy olyasmi fut ki a száján, amit nagyon nem szeretett volna, nem illett volna, amit nem kellett volna kimondania.

A fentebb említett jelzők, mint a függelék és a levelesláda, nem véletlenek, ezekkel a szavakkal illeti saját magát a főszereplő. A függelékek azok a párok, akik a népfőiskola tanáraihoz tartoznak, és akiktől elvárt, hogy részt vegyenek az iskola életében. Ettől lesz nagyon családias a hangulat, ami rendkívül fontos a dánoknak. A levelesláda pedig az ő munkája, tanácsokat ad egy helyi lapban, ezek a levelek szabdalják a regényt teljes hosszában. Őszintén szólva elég zavaró ez a szabdalás, valahogy nem illeszkedik szervesen a regénybe, és bár érdekes, ahogy kommunikál a kérdező és a válaszadó, inkább tölteléknek tűnik, semmint szaftnak. Egy másik idegesítő és számomra érthetetlen részlet a különféle dalok beiktatása a regénybe. Valahogy olyan se füle, se farka érzete van, nem passzol semmihez, teljesen feleslegesnek tűnik.

A legizgalmasabb eseménysorozat a jogosítvány megszerzéséhez vezető út, ami kissé feldobja az unalmas hétköznapokat, megtöri az egyhangúságot, és még több humort csempész a történetbe. Ez a lágy humor, a melegség és a hygge az, amiért érdemes kézbe venni ezt a könyvet. Nem késztet hangos nevetésre, csak halvány mosolyra, de ez a könnyed derű tökéletes egy ellazulós hétvégi olvasásra.

A rövid mondatok földje kölcsönözhető a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér gyűjteményéből.

Gálovits Rózsa
Forrás: olvasoterem.com