Adél (Stork Natasa) radiológus egy lepukkant és túlterhelt magyar közkórházban. Kiváló szakember, munkáját szorgalmasan, lelkiismeretesen végzi, és úgy tűnik, beérett a gyümölcs, mert felajánlanak neki egy jól fizető állást Norvégiában. Ikertestvére, Éva (Stork Natasa) egy jó menő vállalkozó feleségeként a budai hegyekből tekint le a városra egy csupa üveg villából, ahol hármasban élnek pár hónapos gyermekükkel. A lányok érdeklődnek egymás dolgai iránt, beszélgetnek egymással, találkoznak, de mintha lenne némi feszültség kettejük között. Elsőre talán azt mondanánk, magától értetődik, hogy a csóróbb irigyli a gazdagabbat, de ez túl egyszerű és sablonos. Magánéletük és egymáshoz való viszonyuk ennél sokkal érdekesebb és komplexebb. Mikor Adél megismerkedik sógora darukezelő alkalmazottjával, Ákossal (Patkós Márton), végre rátalál a szerelem. Na de mit szól ehhez a boldog házasságban élő Éva?

Négyen vagyunk testvérek, és természetesen köztünk is megvan az egészséges versengés, aki azt állítja, sosem érdekelte, mi lesz a másikból, milyen körülmények között fog élni, kit talál párnak maga mellé, hogyan válik be szülőként stb., az hazudik. Az egészségest ugyanakkor nem véletlenül írtam, emberek vagyunk, versengünk, de nem árt, ha vannak határok. És persze az is természetes, hogy ugyanazokra a dolgokra, jelenetekre, pillanatokra máshogy, olykor nagyon máshogy emlékezünk, mert akkor és ott máshogy élte meg, illetve az azóta eltelt idő alatt másként dolgoztuk fel (ha feldolgoztuk) és raktároztuk el magunkban. A filmben ugyanazokat a jeleneteket látjuk mindkét szemszögből, kisebb-nagyobb változtatásokkal, attól függően, melyikükben hogyan maradt meg. És bizony sokszor ezeken az apróságokon van a lényeg.

Gyakran hallani sztorikat ikrektől, amikor egymás helyett mentek vizsgázni vagy randira és hasonlók, és felmerül a kérdés, meddig lehet megtéveszteni a külvilágot, a közös gének, a közös háttér és neveltetés milyen mélyen ivódik bele a személyiségünkbe? Kiskorukban az ikreket – sokszor az sem számít, hogy különböző neműek – néhány megkülönböztető ruhadarabot leszámítva szinte mindig egyformán öltöztetik, de ahogy telik az idő, és szép lassan felnőnek, vajon mennyire akarnak egymásra hasonlítani, és mennyire akarnak egymástól eltérni? Önálló, kifejlett egyéniséggel a saját útjukat járva mennyi marad a közös rész bennük? Na és persze valóban számít-e, hogy melyikük született néhány perccel vagy órával a másik előtt, érdemes-e ebben az esetben idősebb vagy fiatalabb testvérről beszélni?

A cselekmény tehát ugyanazt a történetet, ugyanazt az időintervallumot mutatja be kétféle szemszögből, akár közösen, akár külön-külön élték meg azt a lányok. Az eltérések pedig elsősorban abból fakadnak, hogy a két lány valamiért neheztel egymásra, valós vagy vélt sérelmek miatt nem nyit egymás felé, így egyikük sem ad esélyt magának, hogy jobban megismerje a másik jelenlegi életét, vágyait, céljait, gondjait stb. Egyszerre irigylik és szánják a másikat, amit persze soha nem mondanának el az ikertestvérük elé állva és egyenesen a szemébe nézve, de ezek is sokkal inkább abból fakadnak, amit a másikról vélnek és elképzelnek, nem pedig a valós tényekből, érzésekből, gondolatokból, mert ehhez egy sokkal őszintébb és intenzívebb kommunikáció kéne. Ez egyébként nemcsak az ikrekre és úgy általában a testvérekre igaz, hanem minden emberi kapcsolatra, amivel rengeteg hamis képzet és félreértés, vitás helyzet elkerülhető lenne.

A Veszélyes lehet a fagyi kerüli az ikres kliséket, és ha igazán odafigyelünk, akkor tulajdonképpen minden, fentebb feltett kérdés(em)re megadja a választ. Friss, üde, fantáziadús, játékos, ötletes, egyszerre elgondolkodtató és szórakoztató darab. Kapunk egy sztorit, ráadásul kétszer is, de közben meg egy csomó minden mást is. És persze itt van nekünk Stork Natasa, aki mindkét szerepben nagyon jó, bizonyítva, hogy a Felkészülés meghatározatlan idejű együttlétre moziban nyújtott alakítása nem csak egy egyszeri alkalom volt. Két évvel ezelőtt írt kritikámban kicsit gonosz voltam vele, így most némi lelkiismeretfurdalással írom, hogy bizony ő a közelmúlt hazai filmes termésének egyik nagy felfedezettje, aki remélhetőleg még sok lehetőséget fog kapni a szereplésre.

Hujbi
Forrás: hetediksor.hu