Győr vendéglátására sokan voltak kíváncsiak, gyakorlatilag egy tűt nem lehetett leejteni. Tény, hogy inkább az idősebb generáció képviseltette magát, akik örömmel nosztalgiáztak a régi fotográfiák láttán. Mint megtudtuk, a Marcalvárosi Fiókkönyvtárban idén ez volt az első előadás. Torma Attilának a győri vendéglátást részletesen taglaló, hiánypótló könyve 2018-ban jelent meg Régi győri szállodák, vendéglők, kávéházak… Turizmus és vendéglátás (1850‒1950) címmel. Most ennek folytatásaként kerül kiadásra legújabb kötete, amely a Győr vendéglátása 1945-től a rendszerváltásig. A Sárkánylyuktól Gergáczon át a Szalai Vendéglőig címet viseli majd. Szerda délutáni előadásunk során e témáról kaptunk ízelítőt, hiszen másfél órába egy teljes könyv tartalmát nem lehet belesűríteni.

Átmeneti évek a háború után

Az előadó kettő humoros történet megosztásával vezette fel beszédét, ezzel is megalapozva a jókedvet a témakör meghallgatásához. Torma Attila elsőként a háború utáni átmeneti állapotokról beszélt. Mikor 1945-ben az orosz csapatok bejöttek a városba, a lakosság 50%-a elmenekült, míg a többiek óvóhelyeken élték túl a támadást. Az ostrom alatt a lakóházak mintegy 90%-a elpusztult, a városban pedig nem volt élelem, a lakosoknak a vendéglátósok segítettek. 1945. április 2-án két vendéglő nyitott ki, amelyek az éhezőknek egy tál ételt tudtak felajánlani. A két vendéglő nevét érdemes megjegyeznünk: Sárkánylyuk és Kék Duna Étterem (utóbbi helyén ma a Bergmann Cukrászda áll). Az 1945‒46‒47-es éveket olyan éhínség jellemezte, hogy 50%-os volt a csecsemőhalál. Nem lehetett tejet és cukrot kapni. Csak a vendéglők tudtak kinyitni, akik a vidéki beszállítóiktól mindig képesek voltak valami élelmiszer-alapanyagot szerezni, és így egy tál étellel várni az éhezőket. 1946-ra már 50 étterem tudott megnyílni, 1947-re pedig ez a szám 127-re növekedett.

A vendéglátás államosítása, majd átszervezése

Az államosítás 1949-ben történt meg, a vendéglátósokat még a hivatásuktól is eltiltották. Akik addig generációkon át dolgoztak szakmájukban, nem folytathatták tovább mesterségüket. Ezután megkezdődött a vendéglátóegységek átszervezése is. 1950-re megalakult a Győri Vendéglátó Vállalat, az összes győri vendéglátóhelyet egy vállalat alá szervezték be. Az új rendszerben magántulajdon nem lehetett senkinél sem, csak állami és szövetkezeti tulajdon létezett. 1955-ben megalakult a GYMS Vendéglátó Vállalat, majd ezután egy hihetetlen iparosítás következett, amelynek hatásaként a városokban megnőtt a munkások létszáma. Ez pedig magával hozta az üzemi étkezdék megjelenését is. 1958-ban a Nyugat-magyarországi Üzemi Vendéglátó Vállalat alakult meg, amely 1962-re a Nyugat-magyarországi Vendéglátó Vállalat nevet kapta.

Szállodák, tömegszállások kialakítása

Torma Attila a szállodák helyzetéről is beszélt. 1904-ben épült meg a Royal Hotel Győrben, amely megnyitása után nem sokkal leégett. A tulajdonos Meixner Mihály a győriek segítségével és hitelekből építette újjá és bővítette ki az épületet. Sajnos a hotelt a 2. világháborúban lebombázták, csak 1945-ben tudta újra megnyitni kapuit. 1949-ben aztán államosították, amelynek során 1952-ben a Vörös Csillag nevet kapta, 1956-ban rövid időre a Nemzeti Szálloda nevet, majd 1956-ban újra visszanyerte a Royal nevet, 1958-ban pedig a dolgozók kérésére ismét Vörös Csillagra keresztelték át – mondta el érdekességként a helytörténész. 1968-ban, amikor az új szárnyat kiépítették, a Hotel Rába nevet adták az épületnek, amely 2001-ben a Danubius Hotel Group tagja lett.

Mivel a városban rendkívül kevés szálláshely létezett, szükség volt olcsó tömegszállások kialakítására is. 1960-ban a Szeszgyár út 8. alatt alakítottak ki tömeges szálláshelyeket, majd a Honvéd ligetben ötemeletes szállót húztak fel. Az épület az 1972-es felújítása során kapott liftet, mert elfelejtették beépíteni – árulta el a kulisszatitkot Torma Attila. 1977-ben aztán bezárták, azóta pedig az önkormányzat használja.

Ami a belvárosi éttermeket illeti, a Hungáriát érdemes kiemelni, ezt 1963-ban bezárták, majd 1970-re az Új Hungáriát felépítették. 1990-ig üzemelt, amikor idejött a McDonald’s, amely átvette a helyét.

Az 1950-es évek derekára mindössze 20 belvárosi vendéglátóhelyet tudtak létrehozni, ezért a Vendéglátó Vállalat belátta, hogy a szigorításokon enyhíteni kell. Ugyanis az éttermek mindent központilag kaptak, az alapanyagokat, az árakat és a menüt is, nem tudtak minőségi ételeket főzni. 1956-ra aztán lazítottak a rendeleten, és létrehozták a kisvendéglőket. Így az éttermek már szabadon szerezhették be az alapanyagokat, nem szabták meg a menüt és a nyitvatartási időt sem. Az ételek minősége javult, és 1959-re már 9 kisvendéglő üzemelt Győrben. Csak hogy néhány éttermet említsünk a külső városrészekben: a Nádor Éttermet a mai Malom liget területén építették meg, amely később lezüllött, ugyanis az éjszakai pillangók és a csencselők törzshelye lett. Bizonyára sokan ismerik a Kristály Éttermet, amelyben 1987-ben egy videomozit is kialakítottak, hogy minél több vendéget becsalogassanak. Szigetben a Márvány Étterem zenés-táncos kisvendéglő volt, amely sajnos szintén lezüllött, és végül 1987-től idősek otthonává vált. Érdemes kiemelni Révfaluban a Hullám Éttermet, amely egy ideig Duna Étterem néven funkcionált, és a Sport Éttermet (Kulák) is sokan ismerhetik – sorolta az előadó.

Közétkeztetés, presszók és halászcsárdák

A nyilvános közétkeztetési helyek közül a mozgó büfékből kialakult Népbüfét kell megemlítenünk, amely 1955‒1972 között működött. Egy kis érdekesség, hogy az 1970-es években a Baross úton 1 millió 700 ezer adagot adtak el, naponta ez nagyjából 1917 ételt jelentett. A Márka Étterem 1976 óta üzemel, és a mai napig nyitva tart. Ezek után az új lakótelepek vendéglátóhelyei alakultak ki, mint például Adyvárosban a Tó Vendéglő, a Pozsonyi Söröző, az Attila Étterem, a Marcal Étterem, a Thüringia Söröző.

A helytörténész beszélt még az eszpresszókról is. Közülük kiemelte az Oázis Eszpresszót, amely a cukrásztermékeiről volt híres; a Kék Dunát, amelyben nívós irodalmi esteket tartottak, ezáltal sok híres személyiség fordult meg itt, mint például Básti Lajos, Bessenyei Ferenc vagy Antal Imre. Népszerű volt a Rába Presszó és a Fény Eszpresszó is, amelyekben szintén irodalmi esteket tartottak. A Nánási Trió pedig a város legszínvonalasabb szalonzenekarának számított, amelynek egyik tagja Karda Beáta édesapja, Karda Tibor volt – osztotta meg a hallgatósággal Torma Attila.

Végül, de nem utolsósorban röviden kitért a győri halászcsárdákra is. Közülük megemlítette a Matrózt, a Kishalászt, a Nagyhalászt, amely a finom ételei mellett arról is ismert, hogy megfordult itt Szabó Magda, Papp László és Gobbi Hilda is.

Torma Attila, mint mondta, napestig tudna még beszélni Győr vendéglátásáról. Összességében a régi fotók nézegetése és a történetek hallgatása közben igazi időutazáson vehettünk részt, amely során a múlt érzékletesen elevenedett meg számunkra.

LSzimonetta

Forrás: gyorplusz.hu