„Hosszan néztem én az este
a ragyogó csillagokat.
Addig néztem, addig-addig,
amíg lassan kialudtak.

Eltűnődtem. A magas ég
tűnődésre elég tágas,
s csöndessége bennem olykor
reményt reményre zöldágaz.

Most is, hogy ott nézelődtem,
megkapott a végtelenség.
Úgy éreztem, mintha máris
fönn a csillagok közt lennék.

Gyermekálmom két pej lovát
befogtam a Nagy Göncölbe,
s hajtottam a Hadak útján
komótosan, hátradőlve.”

(Kányádi Sándor: Tűnődés csillagok alatt – részlet)

85 évesen egy interjúban szerényen így fogalmazott: „Én még soha azt magamról, hogy költő, nem mondtam. Ez egy olyan foglalkozás, hogy csak az illető halála után derül ki teljes biztonsággal, hogy az volt-e, aminek hitték őt, aminek hitte olykor ő is magát.”

Ma már – sajnos – teljes biztonsággal állíthatjuk, hogy valódi költő volt, aki a lírát a lelkében hordozta. Ezért minden pillanatban önazonosan, sőt az egész magyarsággal, de nagy művészhez méltón – az egész emberiséggel azonosulva volt jelen az irodalomban és a közéletben is.

„az indián és a néger
tüzet rakni éppúgy térdel
mint a hargitán a pásztor
számolni ujjain számol
különbség ha van az égen
itt a göncöl jön föl este
fölöttük a dél keresztje

a poncsónak nincsen ujja
ritkán telik mégis újra
rojtosul a rojtja rongya
kigyérül akár a condra
különbség ha van az égen
itt a göncöl jön föl este
fölöttük a dél keresztje”

(Kányádi Sándor: Dél keresztje alatt – részlet)

Gyermeki tisztaságot és a felnövő generációk iránti szeretetet tükröző kezdeményezése volt az Elek apónak szentelt kút, amely a nagy mesemondó emlékét őrzi.

„Ahogy az emberi életnek szüksége van a tiszta vízre, úgy a lélek tápláléka a mese, a vers és a történetek.”

Sanyi bácsi járta az iskolákat, és olyan eredményesen népszerűsítette elgondolását, hogy ma már nyolc kút őrzi e szép formában Benedek Elek emlékét Budától Székelyudvarhelyig és Nyársapáton át Kápolnásfaluig.

Az örök-játékos költő azonban még ezt a kezdeményezését is továbbálmodta: elképzelései között olyan meseautomaták is megjelentek, amelyek pár forintért meséket sugároztak volna.

„Van egy forrás valahol egy
öreg erdő sátorában,
valamikor a korsómmal
vízért én is odajártam.

Láttam belőle kortyolni
nyári napot, teleholdat,
csillaghullás idején a
csillagok mind belehullnak.”

(Kányádi Sándor: Ének a forrásról – részlet)

A gyermekeknek szóló versesköteteiben megjelenő szép mesevilág (Három bárány, Kenyérmadár, Tavaszi tarisznya) mellett a felnőtt élet küzdelmeinek is hangot ad: drámai hangú versekben dalolja meg a diktatúrában vergődő emberi és művészi lét perzselő fájdalmát (Krónikás ének, Visszafojtott szavak a Házsongárdban).

„ég már a szekértábor is
remény sincs fölmentő seregre
a föld is ég
futja-e még
csonkán-bonkán elkeseredve
egy utolsó lesz-ami-leszre
csak hős ne légy
mert ebben
a hősietlen
korban hősnek lenni nem érdemes
és nem szabad
de meg se add magad

van aki már
kötélre vár
csüggedni is erőtlen
ég már a szekértábor is
istenem hová vetődtem
van aki sír
van aki szül
van aki hallgat
van aki jajgat

a zsoldosok az elmaradt
hópénzért kiabálnak…”

(Kányádi Sándor: Krónikás ének – részlet)

Az 1989-es politikai változások után nemcsak a múlttal vetett számot, hanem keserű iróniával arra is figyelmeztetett, hogy a zsarnokság korántsem tűnt el teljesen a társadalom szerkezetéből.

„… tülekedünk egymásnak esve
ha jön a volt-már villamos
sárgára avagy zöldre festve
tülekedünk egymásnak esve
ha jön a volt-már villamos

félre ne értsd a dalom, testvér
nem sirató csak szomorú
nem szeretném ha lépre mennél
félre ne értsd ismét/lem, testvér
nem sirató csak szomorú

Mellékdal a pótkerekekre

de holtvágányra döcögött-e
vajon a veres villamos
eljárt-e az idő fölötte
és holtvágányra döcögött-e
vajon a veres villamos

s nem lesz-é vajon visszatérte
boldog aki nem éri meg
halomra halnak miatta s érte
most is, s ha lenne visszatérte
boldog, aki nem éri meg.”

(Kányádi Sándor: Kuplé a vörös villamosról – részlet)

Egyik szeretett példaképe volt Arany János. Az ő világát idézi, mégis jellegzetesen „kányádisak” azok a sorok, amelyek a hősietlen korban is küldetését teljesítő költő mindennapi harcait önti szavakba:

„építsd föl minden éjszaka
építsd föl újra s újra
amit lerombol benned a
nappalok háborúja

ne hagyd kihunyni a tüzet
a százszor szétrúgottat
szítsd a parazsat nélküled
föl újra nem loboghat…”

(Kányádi Sándor: Felemás őszi ének – részlet)

Egyik legnagyobb kortárs költőnk volt, akinek verssorai – a Kaláka megzenésítéseinek köszönhetően is – most már mindig bennünk zengenek. Példaértékű ars poeticáját több művéből is kiolvashatjuk.

„valaki engem kiszemelt
valamire valamiért

hullatni verejtékemet
s ha nincs kiút hullatni vért

sorsomat én nem tudhatom
a célom is tétova vélt

gyanútlan jöttem mint simon
a cirénei jődögélt

vállamra tették cipelem
hiába kérdezném miért

van aki röhög s irigyem
van aki űz van aki félt”

(Kányádi Sándor: Koszorú – részlet)

A teljes verset a költő előadásában itt hallgathatjuk meg.

„Megjártam bár a történelmet,
konok vagyok, konokabb, mint a gyermek,
...
százegyedszer is a könyörtelen
igazat keresem.
Ez a kenyerem.

A boldogság tört szárnyú madara
vergődik a tenyeremen;
a boldogság tört szárnyú madarát,
mely évezredek óta
röppen fel s hull alá,
nekem kell fölrepítenem.
...
A féligazság:
múló novokain.
Az egyenes beszéd,
nekem csak az a szép.
Kenyéren és vízen is csak azt vallhatom.
Ezért tart engem a társadalom…”

(Kányádi Sándor: Harmat a csillagon – részlet)

Hű krónikásként majdnem egy évszázadot végigkísért, életének 90. évében érte a halál. Költészete, amely egyszerre tudott táplálni gyermekeket és felnőtteket, egyszerre hordozta a klasszikus értékeket és tudott mégis elevenen és újszerűen hatni. Nem véletlenül, hogy hatalmas szeretet övezte, a rendezvényeken, ahol megjelent, rendszeresen telt ház fogadta.

„A magyar költészet hegyvonulatának gerincét Balassi, Csokonai, Petőfi, Kosztolányi, József Attila mellett Kányádi versei is alkotják.” (Gryllus Dániel)

Gyönyörű búcsúversét már 1996-ban megírta:

„…
süllyedőben emelkedőben
látod a foszló láthatárt is
osztogasd szét amid maradt
ingyen is átvisz ha ki átvisz

s hátra ne nézz kiket szeretsz
a maguk útján nem utánad
mendegélnek akaszd a fára
üresen maradt tarisznyádat”

(Kányádi Sándor: Távolodóban – részlet)

Szabó T. Anna 2018-ban megjelent versében így ír a nagy elődnek ajánlva sorait:

„A vers betölti a tüdőnket,
lendületet ad, tágasságot,
felemelkedni, szárnyas fényben
tapasztalni meg a világot.
...
új énekesmadarat röptet,
tanít minket az égben lakni,
fénnyel tölti be a tüdőnket -
miatta fogunk megmaradni.”

(Szabó T. Anna: A versről – Kányádi Sándornak – részlet)

Kányádi Sándor (Nagygalambfalva, 1929. május 10. – Budapest, 2018. június 20.) művészetéért több rangos elismerést, többek között 1993-ban Kossuth-, 1994-ben Herder-, 1998-ban Magyar Örökség-, 2005-ben Hazám, 2008-ban Táncsics-, 2011-ben Aphelandra-, 2014-ben Széll Kálmán-díjat kapott. 2008-ban neki ítélték oda a Győri Könyvszalon Alkotói Díját. 2004-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést, 2009-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét vehette át. 2008-ban a Magyar Kultúra Követe címmel ismerték el, 2009-ben Budapest I. kerületének és szülőfalujának díszpolgára lett. 2002 óta volt a Magyar Művészeti Akadémia tagja, 2007-ben a Magyar Írószövetség örökös tagjává választották. 2013-ban vehette át az Emberi Méltóság Tanácsának Emberi méltóságért díját. 2014-ben a Nemzet Művésze díjjal, 2017-ben Prima Primissima Díjjal tüntették ki. 1998-ban részt vett a Digitális Irodalmi Akadémia megalapításában, az ő kezdeményezésére nyílt meg 2012-ben Budapest I. kerületében a Mesemúzeum és Meseműhely.

„Végzem, mit az idő rám mér,
végzem, ha kell százszorozva!
Hinni kell csak, s följutunk mi,
föl a fényes csillagokba!”

(Kányádi Sándor: Tűnődés csillagok alatt – részlet)

Szabados Éva

Forrás: konyvtar.dia.hu, babelmatrix.org, ars-sacra.hu, kortarsmuveszet.com, 3szek.ro, litera-tura.eu, epa.oszk.hu, mek.oszk.hu, gyoriszalon.hu

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép.