Az Illúziók és valóságok címet kapott kiállítás megnyitóján a kitűnő hangulat megteremtéséhez Szigeti Endre író, a Győri Antológia Irodalmi és Művészeti Alkotó Közösség (GYAK) vezetője énekes‒gitáros‒szájharmonikás zenés produkcióival tevékenyen járult hozzá.

Szabó Jenő önkormányzati képviselő örömét fejezte ki, hogy a művelődési ház ismét látványos, rangos eseménynek adhat otthont. A kiállítást Horváth Ferenc, ismert és elismert, Győr Közművelődéséért-díjas művelődésszervező nyitotta meg a következőkkel:

„Sok szeretettel köszöntöm a kedves alkotót, tárlatlátogatókat, szervezőket!

Nagyon köszönöm a felkérést, szívesen teszek neki eleget, mert közel 45 éve életem fontos részének tekintem a kultúra szolgálatát, szervezését, valamelyik művészeti terület értékeiről beszélni, mintegy támogatást adni az alkotónak és a kiállítását látogatóknak. Ezt ma is nagy örömmel teszem, mert Vehofsics Erzsébet Zsóka élethivatása és közel 15 éve tartó fotózásai, majd fotóművészi tevékenysége értékekben és sikerekben nagyon gazdag, elismerésre méltó.

Zsóka igazi közösségi ember, mert nemcsak a munkahelyén, a győri Szent Anna Otthonban van több emberrel kapcsolatban, sőt szolgálja is őket mint asszisztens, hanem szabadidejében még két közösség is otthona, és mindegyik a fotózásában is segíti. Egyrészt a közös kirándulások során, másrészt a közös kiértékelések, szakmai megbeszélések által. Nagyon jól teszi, mert az ember élete kapcsolatokban lélegzik, minél több minőségi kapcsolatot teremt valaki, annál boldogabb.

Zsóka egy számára szerencsés fordulattal kezdett fotózással foglalkozni, majd a hobbifotózás során egyre sikeresebb és elismertebb képekkel örvendeztette meg magát és környezetét. Ehhez hozzájárult egy fotósiskola, két művészeti közösségnek is tagjává válása: a Győri Antológia Közösségnek és a Győri Fotóklubnak. Utóbbinak később elnöke is lett, és természetesen az egyre erősödő elköteleződés, mely napjainkig a fotóművészi elismertséghez is vezetett. Mert közben a hobbiból már életcél, életének fontos kísérője lett.

Nagyon jól teszi: a munkahelyi hivatás és a fotózás nála jól kiegészíti egymást, a fotók nemcsak a kulturális intézmények falaira és a barátok, hanem az ápoltak elé is kerültek, nem kevés örömet és egészséget szerezve számukra. Mert a szép nemcsak esztétikai, hanem életünket átalakító erő is, ahogy ezt egy nemrég megjelent könyv, A bölcsesség kódjai támasztja alá, de erről már több írás is megjelent, hogy a szép által megváltozik testi állapotunk is, és ehhez még segíthet egy vers, amely szépen fejezi ki a mai kiállítás üzenetét.

Fésűs Éva írja: „A szépben az a legszebb, ami leírhatatlan, a vallomásban, ami kimondhatatlan, levélhullásban erdők bánata, vetésben remény, moccanás a magban, kottasorokban rabul ejtett dallam, két összekulcsolt kézben az ima, remekművekben a harmónia, és mindenben a lényeg, a rejtőzködő, ami sosem látszik, de a lélekhez szelídült anyagban tündöklőn ott sugárzik.” Ezt a tündöklő sugárzást látjuk, érezzük Illúziók és valóságok című mai fotókiállításodon.

Az illúzióról röviden. Az illúzió vagy érzékcsalódás egy pszichológiai jelenség, amelynek során félreértelmezzük a valóságból érkező ingereket. Többféle illúzió van érzékszerveinknek megfelelően, de a vizuális illúzió a legfontosabb közülük, amely, lássuk be, jólesik néha, amelyre szükségünk is van, mely fokozhatja a műalkotás hatásának erejét, és még ennél több is, ahogy Novalis német költő írta: „A világot romantizálni kell! Így találjuk meg ismét az eredeti értelmét. Ha a megszokottnak titokzatos külsőt vagy magasabb értelmet adunk!”

Köszönjük, hogy általad, és örömünkre most, ezt itt is átélhetjük, hiszen fotóidban: milyen szép tud lenni egy ágacska a rozsda és az arany többféle árnyalataiban, a hófödte út a környező fákkal, lemenő nap elbújva a felhők közé, a tavasz első napjaiban virágzó fákkal, kis gyöngyöcskékkel az ágakon, a kanyargó út a köré öntött fehér szemcsékkel, fák alatt sétálva, mintha egy katedrális boltozata lenne fölöttünk, virág szirmokkal, aki várja, hogy megszeresse egy pillangó vagy egy méhecske. A szép portrék és a balett fotók által az emberszeretet magas fokát élhetjük át. Azt mondják: a szép kép ünnep a szem számára. Ma ünnepelünk!

Sokat foglalkozom Japán kultúrájával, művészeti ágaival, és ennek egyik fontos iránya a Vabi-szabi, a japánok szépségről alkotott szemlélete. A japán esztétikát és a japán világnézetet képviseli. A mai Japánban jelentése a természetes egyszerűség bölcsessége és mulandósága. Ez Zsóka szinte minden munkájában benne van: természetes, egyszerű és bölcs. De a japánoktól ered a sinrin-joku, az erdőfürdőzés fogalma és gyakorlata is, egy kicsit ebben is volt részünk fotóid által, ha egyszerű formában is, és ez jó, mert a természet a mulandóságra emlékeztet, ezért segít szembenézni a saját halandóságunkkal és öregedésünkkel, miközben harmóniában leszünk, és fotóid által lettünk is, virágokkal, madarakkal, fákkal, levelekkel.

Fontos üzenete is van művészetednek: vegyük tehát célba az erdőt, és szánjunk rá időt, hogy feltöltődhessünk, és pihenjünk meg egy fa tövében, révedjünk el egy virág bámulatában, érezzük meg az illatát. Ha ez semmiképpen nem célunk, akkor pedig legyünk barátai a fotóművészetnek, de ebben Vehofsics Zsóka fotóinak is.

Még két gondolat. Mint minden nemes cselekedetnek, így a fotózásnak is van tízparancsolata, ebből 7 technikai, 3 elméleti. Ez a három: 1. Törekedj az egyszerűségre; 2. Fotózz minél többet, és légy szerény; és 3. A képeidnek legyen üzenete, története. Úgy érzem, úgy érezzük, hogy remekül teljesíted mind a hármat.

A másik gondolat, korunk igazi kihívása: egyidejűleg táplálni az elmét, a testet és a lelket, közben megőrizni az egyensúlyunkat. Ez nagyon nehéz ma, mivel a világ gyakran nincs egyensúlyban, hajlamosok vagyunk mi is kibillenni vele együtt. A lélek, tudjuk, nagyon törékeny, néha váratlanul ér fájdalom, sérelem, de amikor a művészetet csodáljuk, látunk egy szép festményt, egy szép fotót, vagy éppen egy szép irodalmi mondatot olvasunk, érezzük, hogy az élet pillanatonként változik, és az élet törékenységét, fájdalmát valami helyre tudja állítani.

Ahogyan Reményik Sándor Ötvösmunka című versének utolsó soraiban írja: „Ó elszakadt már sok reményem szála, de egy reményem szála nem szakadt: kibékíteni egy-egy költeményben, egy pillanatra a világokat.” A költő a versekkel, Te, Zsóka, pedig ezt fotóiddal ragyogóan megteszed. Nagyon köszönjük!

Befejezésül egy verssort Tőled is szeretnék idézni, mert ebben is tehetséget villantottál. Hagyom című versedben írod: „Hagyom, hogy szeressen az Isten!” Én úgy látom, úgy érzem: Téged szeret az Isten, és sokat teszel is érte, hogy szeressen. Kívánom, hogy sokáig így legyen!”

Vehofsics Zsóka boldogan köszönte meg a művészetét méltató szavakat, és még egy versét is felolvasta Szavakkal festett képek című, 2020-ban megjelent könyvükből. A jelenlévők a továbbiakban élvezték a gazdagon terített asztalok által kínált örömöket, barátkoztak, fotózkodtak, kihasználták az esemény által létrejött együttlét nyújtotta társasági lehetőségeket.

A kiállítás június 3-ig tekinthető meg a ház nyitvatartási idejében (9019 Győr-Gyirmót, Szent László út 35-37.)

Molnár György
a GYAK és a Győri Fotóklub Egyesület tagja
A 34. és 35. fotókat Nádasdi Szabó Zoltán készítette

Fotógaléria: Illúziók és valóságok ‒ Vehofsics Erzsébet fotókiállítása a Győri Szabó József Művelődési Házban

Molnár György és Nádasdi Szabó Zoltán (34-35. kép) fotói

37 kép