„A művészet csak azért létezik, hogy spirituális üzenetet közöljön.” Alfons Mucha tehetsége már fiatal korától kezdve nyilvánvaló volt, és már azelőtt szépen rajzolt, hogy járni tudott volna. Mégis rögös út vezetett számára a sikerekig, hiszen szülei szerény körülmények között éltek. Ám sorsa olyan támogatókkal hozta össze, akik felkarolták, és segítették abban, hogy tanulhasson és utazhasson. Talán éppen életútja tette érzékennyé a szegényebb emberek iránt.

1895 és 1900 között vált vezető plakátművésszé. Ebben az időszakban hat Mucha-plakát jelent meg a Les Maîtres de l’Affiche című lapban, Jules Chéret havi kiadványában, ahol bemutatta az általa legjobbnak tartott plakátokat. Mucha jellegzetes stílusát ettől az időszaktól kezdve „le style Mucha”-nak nevezték el, és ez vált a jelenlegi „szecessziós” stílus szinonimájává.

Mucha egy új műfajban, a dekoratív táblaképek („panneaux décoratifs”) készítésében is sikereket aratott, amelyek tulajdonképpen a mai művészeti plakátok prototípusai. Champenois nyomdásszal találták ki ezt a jól jövedelmező formát, amit Mucha tehetségével és igényességével művészi szintre emelt (pl. a Gismonda című kőnyomatos plakát). A táblakép megfizethetőbb volt, mint a hagyományos műalkotások, így a szegényebb rétegek számára is elérhetővé vált, míg a festmények csak a kiváltságos kevesek otthonát díszítették.

Muchának belső meggyőződése volt, hogy a gyönyörű műalkotások szemlélése táplálja a lelkünket és jobbá teszi az életünket. Kötelességének érezte hát, hogy a művészetet minél szélesebb körben népszerűsítése, és hozzáférhetővé tegye. „Boldog voltam, hogy egy olyan műfajban alkothatok, amely a népnek szól, nem pedig a privát szalonoknak. Olcsó volt, a nagyközönség számára hozzáférhető, és otthonra talált a szegény családokban éppúgy, mint a tehetősebb körökben.”

Az első táblakép sorozat az 1896-ban megjelent Évszakok volt. A tizenkét állatöv jegyeivel körülvett női fejeket ábrázoló naptárt is készített. Majd következett a Virágok és a Művészetek sorozat (1898), a Napszakok (1899), a Drágakövek (1900), valamint A Hold és a csillagok (1902). A Művészetek sorozat harmadik része a több változatban elkészült Költészet. A nyomaton a költészetet egy női alak személyesíti meg, aki elmélázva nézi az alkonyi tájat. Fejét egy babérág keretezi, amely a jóslás és a költészet attribútuma.

A harmonikus alkotás kiváló példája Mucha szecessziós stílusának. A pasztell színek visszafogottak és természetesek. A gyönyörű, hosszú hajú nőt díszes virágok veszik körül. Lefolyó ruhája halványkék és zöld árnyalatokban úszik, amelyek az eget és a földet idézik. A háttér arany színbe hajlik, nyugalmat árasztva a kép szemlélője felé, és egybeolvadva az allegorikus női alak hosszú, aranyszínű hajával. A kép főszereplője talán maga a Múzsa, aki magasan a Föld felett ülve figyeli az emberi világot, inspirálva a költőket, akik közvetítik felénk az égiek üzenetét.

A háttérben a lemenő Nap és a felkelő Esthajnalcsillag, a Vénusz, amely a harmadik legfényesebb égitest az égbolton, a Nap és a Hold után. Ez a bolygó kapcsolódik a szépség és szerelem görög‒római istennőjéhez, Aphrodité‒Vénuszhoz.

Mucha egy olyan idealizált korszakot idéz alkotásaival, amelyet még áthat a klasszikus szépség és harmónia. Képeit nézve derűs nyugalom száll meg bennünket, amelyre napjainkban egyre nagyobb szükségünk van. „Munkám célja soha nem rombolás volt, hanem mindig az alkotás, hidakat építeni, mert abban a reményben kell élnünk, hogy az emberiség összefog, és minél jobban megértjük egymást, annál könnyebb lesz.”

A Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér gyűjteményéből kölcsönzhetők Alfons Mucha alkotásait bemutató kötetek.

Szabados Éva

Forrás: Alfons Mucha – Magyar Könyvklub Budapest 2001.; Wikipédia; muchafoundation.org; thehistoryofart.org; tallengestore.com

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.