Dr. Rab Árpád digitális kultúra szakértő, jövőkutató. Két évtizedes egyetemi karrierje mellett cégével szakértői, tanácsadói és fejlesztői munkákat végez hazai nagyvállalatoknak, pénzintézeteknek. Jelenleg az NKE Információs Társadalom Kutatóintézet tudományos főmunkatársa. Egyik alapvető kutatási területe a mesterséges intelligencia (MI), amely jelen világunkban most nagyon is aktuális, hiszen elmondhatjuk, hogy az MI-k és a digitális kultúra forradalmát éljük.

A Kortárs Irodalmi Estek meghívott vendégeként a jövőkutatóval Vörös András, A jövő zenéje podcast házigazdája beszélgetett. A Kisfaludy Károly Könyvtár 2. emeleti rendezvényterme szerda este zsúfolásig telt, a fiatal és az idősebb generáció egyaránt képviseltette magát. Nem csoda, hiszen az előadás során olyan témákat érintettünk, mint például hogyan fogunk élni 30‒50‒100 év múlva? Miként alakítja át életünket a mesterséges intelligencia, az egyre gyorsuló technológiai fejlődés és a környezeti változások? Félnünk vagy bizakodnunk kell-e?

Mit is jelent jövőkutatónak lenni? ‒ tette fel a kérdést elsőként Vörös András. A jövőt kutatni nem azt jelenti, hogy csak egyféle jövő létezhet – válaszolta Rab Árpád. A jövő folyamatosan változik, rengeteg forgatókönyv létezik rá. Különböző trendek és irányok léteznek ezt illetően. A pillanatnyi cselekedeteink kihatással vannak a dolgok kimenetelére. A jövőről mindenki szokott gondolkodni ‒ fejtegetette a jövőkutató. Elég, ha csak elképzeljük, hol fogunk élni, mit fogunk dolgozni. Vannak a rövid távú elképzelésink, mint például egy munkahelyváltás, de ugyanakkor hosszú távon is vizionáljuk a jövőt. Példaként itt egy lakáshitel felvételét hozta, vagy hogy egy nagyobb házban szeretnénk élni, de ide sorolhatjuk azt is, hogy elképzeljük, gyermekünk hova fog majd iskolába járni. 5‒10‒15 évben kell gondolkodnunk, mivel az álmok és a víziók kellenek a jövő kialakításához.

Az elmúlt 150 évben a világ nagyon összetetté vált, ennek következményeként most gyorsabban fejlesztjük ki a technológiákat. Míg régen egy generáció tanulta ki az adott technológiát, és úgy adta tovább annak tudását, most a generációs tudásátadási ritmus gyorsult fel. Most már egyszerre kapják a generációk az adott technológiákat, és ennek a használata gyorsult fel – magyarázta a jövőkutató.

Féljünk vagy bizakodjunk a mesterséges intelligenciát illetően? Az MI-vel kapcsolatban elég szélsőséges érzelmeink vannak. Sokan vagyunk, akik félnek tőle, míg mások szeretik használni. Ahhoz, hogy a mesterséges intelligenciát megértsük, definiálnunk kell a jelentését. Az MI olyan rendszer, amely a környezetét képes érzékelni, amely során az adatokat értelmezi, elemzi és reagál rájuk. Rab Árpád, mint elmondta, először azt vizsgálja meg egy adott probléma során, hogy ő mit akar megoldani, utána pedig abból az MI mit tud kihozni.

Mint ahogy említettük, a mesterséges intelligencia mára átszövi világunkat és mindennapi életünket. Csak hogy néhány példát említsünk, amelyekről talán nem is gondolnánk, hogy MI-t használnak. Nem kell messzire nyúlnunk, elég, ha az okoseszközeinkre gondolunk, de az internetes vásárlásainkat, a fordító szoftvereket, az elektromos autókat, vagy akár a távolról irányítható klímánkat is példaként hozhatjuk fel. Persze nemcsak szoftveres MI-k léteznek, vannak még technológiai MI-k is, amelyek mára nagyon fejlettek, gyakorlatilag szuperintelligensnek mondhatók. Ide sorolhatjuk a robotokat, az önvezető autókat, drónokat, vagy akár a katonai MI-ket.

Bizonyára sokan vagyunk, akik többek között látták a Mesterséges intelligencia, az Én, a robot vagy a Terminátor című filmeket. Ezekben az alkotásokban így vagy úgy, de valamilyen szinten a gépeket rossz színben tüntetik fel. Kell-e félnünk a mesterséges intelligenciától a tekintetben, hogy öntudatukra ébrednek, fellázadnak, elveszik a munkánkat vagy esetleg elpusztítanak bennünket? ‒ tette fel a kérdést Vörös András. Nos, a jó hírünk az, hogy az MI-től nem kell félnünk. Nem akar bennünket elpusztítani, nélkülünk MI sem létezik. A generatív MI-t nem arra találták ki, hogy az embereket lecseréljék. Nem tőle kell tartani, hanem azoktól, akik ezeket az új technológiákat használják. Nem utolsósorban pedig az MI rengeteg erőforrást igényel, amelyek egy idő után elfogynak – fejtette ki a digitális kultúra szakértő hallgatóságának.

A beszélgetés folyamán Rab Árpád beszélt még arról, ma már nem törvényszerű, hogy egy életre választunk szakmát. Manapság egyre tovább élünk, ezért már nem elképzelhetetlen, hogy életünk során több munkahelyen is karriert építhetünk. A tudásnak ebben nagy szerepe lesz, és az olyan képességeinknek, mint például a kreativitás, az intuíció vagy az irányítás. Ezek az egyedi tulajdonságok fognak bennünket másoktól megkülönböztetni, mivel a digitális világ segítségével ma már szinte bármilyen információt megszerezhetünk.

Az est zárásaként még egy aktuális témáról, a klímaváltozás problémájáról is szó esett. Ezzel kapcsolatban a jövőkutató elmondta, hogy az emberek mára sokkal tudatosabbak a környezetüket illetően. Egyre jobban közreműködőek vagyunk. Apró tényezőkön múlnak a dolgok, sokat számít például, hogy fogmosás közben elzárjuk-e a vizet, már ezzel is rengeteget tudunk spórolni. A jövőt illetően Rab Árpád nagyon pozitív volt. Szerinte van esélyünk megoldani a klímaváltozás globális problémáját, mint mondta, a technológiák már megvannak, amelyekkel meg tudjuk menteni a Földet, a kérdés az, hogy tudunk-e gyorsan változtatni.

Összegzésként elmondhatjuk, a kulcs a mi kezünkben van. A jövőt mi alakítjuk. Az MI-re pedig egy olyan technológiaként kell gondolnunk, amely az emberiség elképzeléseit segít megvalósítani, és ezáltal jobbá tenni számunkra a világot.

LSzimonetta
Fotók: Pozsgai Krisztina

Forrás: ujvarosonline.hu, digitalhungary.hu, uniside.hu, penzcentrum.hu