Tartalmas táncos pályafutás

Mohay Gábor interjúja Tóth Eszterrel

toth-eszter

Harminchét esztendővel ezelőtt jegyezte el magát a tánccal, igaz, akkor még nem tudhatta, hogy egy egész életre. Tóth Eszter, a Győri Nemzeti Színház tánckarának – még mindig fiatal – tagja azt tartja a legtöbbre, hogy a hobbija lehetett a hivatása.

Hogyan kezdődött az ismerkedése a táncművészettel?

Örökmozgó gyerek lévén, a szüleimnek kellett találni olyan elfoglaltságot számomra, amely leköti az energiámat. Az óvodában még a néptánc volt a megoldás, az iskola első osztályában pedig művészi tornára jártam, de a másodikat már a balettiskolában kezdtem – méghozzá úgy, hogy Markó Ivánnál felvételiztem. A balettiskola után középiskolában átiratkoztam vendéglátós szakra a Krúdyba, de ezzel egy időben kezdődött Gellért Tünde irányításával a sport- és divattáncos időszakom, akkor még a Győri Jazzbalett Stúdióban, később Grácia Művészeti Intézetnek hívták. Több magyar bajnoki és világbajnoki második-harmadik helyezés mellett az egyik legszebb emlékem a 2004-ben a németországi Riesa városában rendezett világverseny, ahol a felnőtt show csoport kategóriában világbajnokok lettünk. Aztán 2007-ben új életem kezdődött, felvettek a színház tánckarába.

Gond nélkül sikerült beilleszkednie a színházi világba?

Először beugróként táncolhattam A dzsungel könyvében, amely azért is emlékezetes, mert egy színpadon lehettem a híres Gáti Oszkárral. Az ezt követő Szentivánéji álomban már rendes tánckari tagként lehetett ott a nevem a színlapon. Hogy azután később egyik darab kövesse a másikat, az eltelt évek során nagyjából félszáz különböző előadásban léphettem a közönség elé. A harmadik szerepemet a Made in Hungáriában különösen kedveltem, mert abban szólót táncolhattam. A nagyobb, zenés musicalek természetüknél fogva jelentettek mindig különleges élményt, A vörös Pimpernel, a Jekyll és Hyde, az Elisabeth, a Beatles.hu, a Kabaré, a Sakk, az Egri csillagok és a most következő idényben újra műsorra kerülő Evita mind-mind egy-egy kedves darabja az én életemnek is, és a felsorolásból a közönség körében ugyancsak népszerű Puskást sem hagyhatom ki. Hadd tegyem hozzá, az operett táncfeladatai sem idegenek tőlem, A csárdáskirálynő, a Mágnás Miska, a Bob herceg vagy legutóbb A víg özvegy jut először az eszembe a műfajról, anélkül, hogy megkísérelném rangsorolni az előadásokat.

Visszatekintve az eddigi pályafutására, ilyennek képzelte el?

Abszolút mértékben teljesnek érzem. Lehetőséget kaptam mindenféle táncstílusban kipróbálni magam, a próbák, a készülődések és az előadások tartalmasan töltötték ki az életemet. Mindennél többet mond, hogy a hobbim lehetett a hivatásom. A tanulmányaim alapján lehettem volna balett-táncos is, ám a klasszikus balett szabályozottságánál engem mindig jobban érdekeltek a kötetlenebb, újítóbb jellegű formák. Egyébként modern táncpedagógus szakon végeztem a táncművészeti főiskolán, de a ma divatos kortárs balett jegyei önmagukban lényeges részét adják a mi tánckari munkánknak is. Remek művészekkel dolgozhattam együtt, például Demcsák Ottóval, Bakó Gáborral, Lőrincz Katalinnal, továbbá a színész kollégák között említhetem Csankó Zoltánt, Töreky Zsuzsát, Pápai Erikát, Forgács Pétert, meg ahogy mondani szokás, és még sokan másokat…

Milyennek tervezi a jövőjét?

A színpadi tánc nem a nyugdíjas korosztály munkahelyi elfoglaltsága, ennyi év után el lehet fáradni fizikálisan és mentálisan is, viszont egyelőre mégis a színpadon érzem magamat teljesnek. Egyfajta átszellemültség jár át, amikor a takarásból kiléphetek a nézők elé. A kérdésre úgy válaszolnék, hogy előbb-utóbb gondolnom kell az előre menekülésre, de talán még nem ma vagy holnap kell ezen töprengenem.

Mivel telnek Tóth Eszter napjai a jelenben?

A legújabb feladat a küszöbön álló színházi bemutató: A Riviéra vadorzói jeleneteiben elég gyakran kell majd helytállnunk. Mellette műsoron van még a Valahol Európában és a Képtelen királyság is, úgyhogy nincs idő unatkozni. A kevés szabadidőmben rendszeresen járok jógázni, és egy-egy ruhadarab átalakítása kedvéért szívesen leülök a varrógépem mellé is. A vendéglátásban végzettségem ellenére egyetlen napot sem dolgoztam, da ha van rá lehetőségem, próbálom hasznosítani a kozmetikusi szakmában szerzett jártasságomat. Mindezeken túl pedig igényli a gondoskodásomat Sába, a menhelyről örökbe mentett, nagyon kedves keverék kiskutyám…

Mohay Gábor

2024.05.03