Az egyesület vezetőjének, Tóth Zsófiának az éves beszámolója a „kötelezőkön” túl kedves pillanatokat, emlékképeket idézett fel a múlt év eseményeiből. Képek villantak be például egy gödöllői kirándulásról, ahol a kastélylátogatás után a városi könyvtárban szakmailag is töltődhettünk, ötletadó kezdeményezéseket ismerhettünk meg, végül az eső elől kapualjról kapualjra menekülve jutottunk el a buszig, vigasztalódva, hogy májusi eső aranyat ér – semmi kétség, gazdagodva tértünk haza. Élményekben tartalmas volt az őszi kirándulásunk is, amelyen Herendre és Veszprémbe vitt az utunk. A múlt évben bővelkedtünk az eseményekben, először rendeztük meg a Könyvtárak éjszakáját, emléktáblát avattunk az első magyar diplomás könyvtárosnőnek, dr. Czeke Marianne-nak, stílusoson a tavaszi szakmai napunkon „zöldítettük” a könyvtárat, és örülhettünk több kollégánk szakmai elismerésének is (Horváth József, Mennyeiné Várszegi Judit, Motzerné Lakatos Erzsébet). Szomorúságra csak a földi világból távozó kollégáink miatt volt okunk, akiknek emlékét szeretettel megőrizzük.

Különböző fórumokon egyre több szó esik a mesterséges intelligenciáról (MI), amely a könyvtárosok kedélyeit is borzolja, számos kérdést és inspirációt gerjeszt, így például ezt a témát járják körül majd 2024 július derekán Szegeden, a Magyar Könyvtárosok Egyesülete 55. vándorgyűlésén is. Milyen szerepe lehet a mesterséges intelligenciának a könyvtárak életében? Hogyan válhat „okossá” egy könyvtár? Hogyan alakul át a szakma az MI hatására? Szükség lesz-e egyáltalán könyvtárosokra? Hogyan tudunk felkészülni a változásokra? – ezekre és hasonló kérdésekre vártuk mi is a választ. Elárulhatom, hogy nem kaptunk biztos és üdvözítő feleletet mindenre, de két előadónk alaposan felkészült, hogy minél mélyebb rálátást és minél több támpontot kaphassunk a jövőnket befolyásoló kérdéskörben.

Zsömle Viktor, a Széchenyi István Egyetem Egyetemi Könyvtár és Levéltár könyvtárosa a doktori címére készülve igencsak alámerült Az okoskönyvtár – Smart Library megismerésében. Ma már – ha akarjuk, ha nem – körbevesznek bennünket az „okos” technológiák: okostelefon, okosóra stb., hogy csak a legelterjedtebbeket említsem. De vajon mitől lesz „okos” egy könyvtár? Az előadás, amely a szakirodalom alapos áttanulmányozására épített, sokoldalúan tárta fel az ismereteket. Ki gondolná, hogy már 2003 óta ismert a „SmartLibrary” kifejezés (Oulu Egyetem, Finnország), de ekkor még főként a technológiai újításokra fókuszáltak.

Fordulópontot 2018-ban fedezhetünk fel, amikor a technológián túl a szolgáltatásban is megjelentek az okos megoldások. Érdekes részlet volt arról a 2021-es tajvani kutatásról hallani, amelyben könyvtáros és informatikus könyvtáros hallgatókat arra kértek, rajzolják le, milyennek képzelik el az okoskönyvtárat. Érdekes tanulság, hogy mindannyiuk számára fontos volt a nyomtatott könyv, és zömében robotok is láthatók rajzaikon.

Az előadás hátralévő részében a jelenleg használt technológiák alkalmazási lehetőségeiből ismerhettünk meg néhányat. A robotokat talán jobban el tudjuk képzelni a könyvtárak falain belül, ám a „kiterjesztett valósággal” felruházott funkciók (például katalógus, amely segít a könyvtári térben eligazodni) bevezetése még kicsit futurisztikusan hathat. Meggyőző a Technical University of Denmark könyvtára (DTU Library), ahol a lehető legjobb tanulási környezet biztosítása okán praktikus és előremutató fejlesztéseket valósítottak meg. A lenyűgöző fejlődés fontos tanulságokkal is szolgál: jelenlegi eszközeinket alkalmassá kell tenni a csatlakozásra, szabályozásokat kell hozni a (kiber)biztonság érdekében.

Winkler Bea (könyvtárigazgató, Állatorvostudományi Egyetem – Hutÿra Ferenc Könyvtár, Levéltár és Múzeum) előadása Mesterséges Intelligencia a könyvtárban címmel szintén érdekes kérdéseket boncolgatott. Intelligens-e egyáltalán az MI? Talán nem is ez az igazán fontos kérdés, hanem az, hogy milyen az MI erőssége. Jelenleg a gyenge MI korát éljük, de már jelen van az erős MI, ami ember szintű, a csúcs pedig a szuperintelligencia lesz. Természetesen a könyvtárakban is nagy segítségünkre lehet, de nem szabad megfeledkezni olyan korábbi elvekről, mint a megbízhatóság. Az újításokkal új felelősségek is járnak, ezért szabályozásokat, törvényeket kell hozni.

Könyvtárak esetében a megbízhatóság elsődleges szempont. Mennyire tekinthető annak például az MI alapú chatbot, a ChatGPT? Használhatjuk-e? Mire és hogyan? Jó tudatosítani, hogy a ChatGPT-nek nem célja pontos választ adni, egy viszonylag nagy halmazból változó találatokat kapunk akár ugyanarra a kérdésre, ezért gyakran félrevezetheti a kutatást. Az elindulásban, az inspirálódásban lehet a hasznunkra. Sokkal megbízhatóbb a Copilot, egy olyan virtuális asszisztens, amely a találatokat források megjelölésével közli.

Fontos tanulság tehát, hogy a mesterséges intelligencia használata közben se hagyjuk el a józan eszünket, ne hagyjuk, hogy helyettünk gondolkodjon! Kétségtelen, hogy az MI megjelenése a könyvtárakat komoly kihívások elé állítja, fontos volna a felmerülő kérdések mielőbbi tisztázása, szabályozások elkészítése. Példaként a plágium problémája vetődött fel, amely komoly jogi következményekkel járhat. Lényeges etikai kérdéseket is körbe kell járni, tudatosítani például, hogy bár „beszélünk” a mesterséges intelligenciával, nem egy élőlényről van szó, csak egy gépről.

Egy biztos, hogy elképesztő, beláthatatlan távlatokat hoz az MI, ezért fontos, hogy a szakma is felkészüljön (képzések, workshopok) a fogadására.

SzaSzi
Fotók: Vas Balázs, Pozsgai Krisztina