A zenemű a pszichedelikus rock evolúciójának lényeges állomása. Megalapozta a zenekar egyedi hangját, a jazz, a klasszikus muzsika, a blues, a pop, az R&B, a rock és a költészet olyan sajátos integrációját alkotta meg, mely a popkultúra széles rétegeit volt képes megszólítani, és számos zenészt inspirált. A sötét alaphangulatú korongra kitörölhetetlenül rányomta bélyegét a frontember, Jim Morrison szexepilje, magával ragadó karizmája és extravagáns, vad életmódja. A korabeli kritika az együttes megszületésének nevezte az alkotást, és kíváncsian várta a fejlődés irányát. Ma már minden idők egyik legjobb debütáló albumának tartják, melyen egyetlen gyenge szám sincs – van viszont megállás nélküli dallamosság és dinamikus feszültség. Az alkotás kitágította a klasszikus rock határait, megnyitotta az elmét, és olyan univerzális, önkutatási témákat tárt fel, melyek a mai napig aktuálissá teszik. Időtlen dalgyűjtemény, mely nemzedékről nemzedékre száll, s amelyben a szerzők nem féltek felfedezni a valóság és a személyes reflexiók sötétebb oldalát.

A The Doors hangszerelésében billentyűsök, elektromos gitár, alkalmi basszusgitár, dob és egy dal erejéig gitár-citera szerepel, de különleges hangzását a visszhangkamra használata (a fokozott hangvisszaverődés biztosítására) adja. Az együttes felállása se megszokott, amennyiben a basszust orgonára cserélték, a dobos jazz ütemekre építkezett, az énekes pedig rejtélyes és profán volt. A hipnotikus orgona- és gitárriffek, valamint a magával ragadó ének együttese lenyűgöző hatást kelt. A zenei sokszínűség ellenére mind a stílus, mind a minőség végig következetes.

Két feldolgozáson kívül minden single-t közösen írtak a zenekar tagjai: Jim Morrison (ének), Ray Manzarek (orgona, zongora, basszusgitár, háttérének és marxofon), Robby Krieger (gitár, basszusgitár, háttérének) és John Densmore (dobok, háttérének).

A lemezen olyan – mind a mai napig népszerű – dalok kaptak helyet, mint a bossa nova ihlette Break On Through (To the Other Side), mely gyönyörűen összefoglalja a Doors take-no-prisoners (ne ejtsetek foglyokat) filozófiáját; az innovatív felépítésű Light My Fire (a 60-as évek pszichedelikus és szexuális forradalmainak szinonimájaként tartják számon); az önelemző és titokzatos The End; a kísérteties End of the Night; vagy a Bertolt Brecht és Kurt Weill operájában (Aufstieg und Fall der Stadt Mahagonny – Mahagonny városának tündöklése és bukása) szereplő Alabama Song feldolgozása.

A Soul Kitchen a Venice Beach-i soul food étteremnek, az Olivia’s-nak állít emléket; a The Crystal Ship egy álmodozó atmoszférájú, búcsúzó szerelmi dal; a Twentieth Century Fox az ifjúsági kultúrát és Los Angeles vonzerejét foglalja dalba; a Back Door Man-feldolgozás pedig tisztelgés Howlin’ Wolf blues énekes előtt.

A zenei anyag létrehozásában közreműködött Larry Knechtel (1940‒2009) basszusgitáron, Bruce Botnick (1945) hangmérnök, William S. Harvey (1920‒1993) művészeti vezető és Paul A. Rothchild (1935‒1995) producer. A lemezborító fotóit Guy Webster (1939‒2019) és Joel Brodsky (1939‒2007) készítette.

Az album bekerült a Grammy Hírességek Csarnokába, valamint a Kongresszusi Könyvtár beválasztotta megőrzésre a National Recording Registry-be „kulturálisan, történelmileg vagy esztétikailag jelentős” volta miatt. Gazdaságilag is sikeres lett (több mint 20 millió példányt adtak el belőle), ez volt a zenekar legkelendőbb produktuma, és szerepel a Rolling Stone magazin „Minden idők 500 legnagyobb albuma” listáján is. Hogy mit sem vesztett népszerűségéből az idők folyamán, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az újrakiadások 1981-ben, 1988-ban, 1992-ben, 1999-ben, 2006-ban, 2009-ben, 2011-ben és 2017-ben. A The Doors ma is az egyik legelismertebb és legbefolyásosabb amerikai rockalbum az ellenkultúra korszakából.

Tracklist:

Side one
01. Break On Through (To the Other Side)
02. Soul Kitchen
03. The Crystal Ship
04. Twentieth Century Fox
05. Alabama Song (Whisky Bar)
06. Light My Fire

Side two
01. Back Door Man
02. I Looked at You
03. End of the Night
04. Take It as It Comes
05. The End

A The Doors együttes Light My Fire című albuma kölcsönözhető a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Hang- és Médiatárának gyűjteményéből.

tmoni

Forrás: Wikipédia (magyar, angol), AllMusic, Ultimate Classic Rock, Rolling Stone 500 Greatest Albums Of All Time, Observer, Sound Matters, Live For Live Music, Far Out Magazine, Dig!

A 3. kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: The Beatles: Abbey Road
2. rész: Led Zeppelin II.
3. rész: Pink Floyd: Wish You Were Here
4. rész: The Who: Who’s Next
5. rész: The Jimi Hendrix Experience: Are You Experienced
6. rész: Fleetwood Mac: Rumours
7. rész: David Bowie: The Rise and Fall of Ziggy Stardust and the Spiders from Mars