Kapuvédő prózával és lírával

Mohay Gábor interjúja Rusák Edvárddal

rusak-edvard

Azt tartják a futballöltözők világáról, hogy nem a Jókai- vagy Tolsztoj-féle irodalmi alkotások eszmefuttatásainak ideális színterei. Persze a kivételek itt is erősítik a szabályt, a híres edző, Lakat Károly például a maga korában ritka műveltségéről is nevezetes volt.

De mi a helyzet ma, a digitalizáció térnyerésének időszakában, amikor bárki akár a telefonján utánanézhet, ha valami érdekli az irodalom témájából? Erre is megkapjuk a választ, miután nem volt nehéz találni művelt, olvasást kedvelő labdarúgót Rusák Edvárd, a Gyirmót FC Győr kapusának személyében.

Hogyan került a könyvek közelébe? – kérdeztük a harmincadik életévét éppen a napokban betöltő hálóőrt.

Kezdem azzal, hogy a labdarúgás számomra is mindent jelent, hivatást, karriert, családot, amit elértem, azt a futballnak köszönhetem. A sport és a művelődés viszonylatában az arany középúton helyezkedem el, mindig is igyekeztem megtalálni a megfelelő egyensúlyt a kettő között. Korábban, kaposvári fiatal játékosként bölcsészeti érdeklődésem ellenére azért iratkoztam be a helyi tanítóképzőbe, hogy a csapatnál maradhassak. A csapat élvonalból történő kiesése után, kilenc éve kerültem Gyirmótra, és természetesen folytattam a tanulmányaimat a mai Széchenyi István Egyetem Apáczai Csere János Karán: tanító szakon, magyar nyelv és irodalom, valamint testnevelés és sport műveltségterületet választva. A családalapítás és a labdarúgás kissé elnyújtotta az egyetemi éveimet, tavaly vettem kézhez a diplomámat.

Belekóstolt már a tanításba?

Még nem, de a megszerzett pedagógiai ismereteket a pályafutásom után mint edző szeretném hasznosítani. Elvégeztem az európai szövetség C-licences képzését, ősszel következhet majd a kapusedzői oktatáson való részvétel. De mindez nem a holnap kérdése, öt-hat évig még biztosan szeretnék a pályán maradni, hadd lásson védeni a most hatéves, illetve tíz hónapos kisfiam. Jelenleg ugyanis minden percét élvezem a pályán töltött időnek, az edzéseknek és a mérkőzéseknek.

rusak-edvard

Az edzések, a mérkőzések és a tanulás, a vizsgák mellett hogyan jutott ideje olvasásra?

Az embernek arra jut ideje, amelyre mindenképpen áldozni akar. Középiskolai tanulmányaim alatt az irodalomtanárom, Marczali Ferenc szerettette meg velem az olvasást, azzal, hogy a kezembe adott néhány Wass Albert kötetet. De otthon az édesanyám és a dédnagyanyám is nagy könyvkedvelőnek számított, az első emlékem gyerekkoromból a szekrényben talált Tom Sawyer kalandjai. Szerbiai magyar vagyok, ott ez a regény nem szerepelt a tanmenetben, de Győrben, az egyetemi éveim alatt, gyermekirodalom kurzuson erről a korai olvasási élményről referáltam. Az egyetemen Sütő Csaba András mestertanító, győri kortárs költő és író útmutatásával készítettem el a szakdolgozatomat. Ez Gion Nándor vajdasági író, számos irodalmi díj tulajdonosával foglalkozott, többek között a Latroknak is játszott című regényciklusával, amelynek Virágos katona című ifjúsági regényét bátran ajánlom mindenkinek, lebilincselő, sajátos stílusa szinte a könyv fölött tartja az olvasót.

Milyen témákat olvas a legszívesebben?

Azzal kezdeném, hogy nagyon kedvelem a költészetet is, József Attila és Radnóti Miklós lírája mindenképpen a kedvenceim közé tartozik. A prózai művek között természetszerűen az önéletrajzi témájú sportkönyvek vannak előtérben, de szívesen veszek kézbe történelmi jellegű ifjúsági vagy kalandregényt is. Legutóbb Phil Jacksonnak, a legendás kosárlabdaedzőnek az életrajzát olvastam a megszerzett tizenegy bajnok gyűrűről, azaz NBA-elsőségéről, majd már elkezdtem a Michael Jordanről, a levegő uráról készült zseniális bibliográfia tanulmányozását. Őszintén szólva, a gyerekek születése óta a mozi mint kulturális élmény háttérbe szorult. Legutóbb a feleségem vitt el színházba, az Anyatigriseket láttuk, most én fogom viszonozni azzal, hogy már kinéztem a győri színház tavaszi bemutatói közül A Riviéra vadorzóit. Talán a gyerekek nagymamai felügyeletével meg tudjuk oldani.

Mit szólnak a csapat játékosai az átlagosnál nagyobb művelődési érdeklődéséhez?

Úgy veszem észre, tiszteletben tartják. Tudják, hogy a múltban a tanulmányaim és a vizsgáim miatt sokszor nem az egyetemet, hanem az edzéseket végeztem csaknem levelező tagozaton. Ha valamilyen intellektuális téma jön szóba az öltözőben, gyakran várják tőlem, hogy tegyek igazságot. Persze ez nekem sem mindig sikerül. Legutóbb egy mérkőzés előtti étkezésen lett vitatéma a kérdés, hogy majonézt vagy majonézet kérjünk a pincértől a fantasztikus natúr csirkemell, rizs főétel mellé? Hogy melyik a helyes nyelvileg? Amolyan házi feladatként bízzuk rá az olvasókra a döntést…

Mohay Gábor

2024.04.24