Helen Rappaport brit történésznek az 1917-es oroszországi forradalmakról írt könyvében számos hasonló, megvilágító erejű megállapítással találkozhatunk. A szerző külföldi tudósítók, újságírók, közéleti személyiségek, nagykövetségi személyzetek személyes leveleire, naplóira, memoárjaira támaszkodva rekonstruálja a korabeli eseményeket, egy olyan szemszögből láttatva az eseményeket, amely eddig kevesebb reflektorfényt kapott a világtörténelem egyik legtöbb halálos áldozatot követelő forradalma kapcsán. Egy szűk időszakra összpontosít, amely magában foglalja a II. Miklós lemondásához és az ideiglenes kormány megalakulásához vezető eseményeket, valamint azokat, amelyek az ideiglenes kormánynak a bolsevikok általi erőszakos megdöntéséhez vezettek.

Az 1917 februári első forradalom és Lenin októberi bolsevik puccsa között Petrográdban (a korábbi Szentpéterváron) nagy volt a felfordulás, amit sehol sem éreztek jobban, mint a divatos Nyevszkij proszpekten, a város leghíresebb főútján, ahol a szállodákat, klubokat, bárokat és követségeket megtöltő külföldi látogatók és diplomaták nagyon is tudatában voltak a kitörni készülő káosznak. Az újságírók, üzletemberek, bankárok, diplomaták, nevelőnők, önkéntes ápolónők és egyéb nemzetközi személyiségek alkotta, rendkívül változatos összetételű csoport számos tagja élénk levelezést folytatott, feljegyzéseket írtak az általuk tapasztaltakról. Ezek a dokumentumok felbecsülhetetlen értékű forrásoknak bizonyultak, és Helen Rappaport ebből a korábban jórészt publikálatlan, rendkívül gazdag anyagból merítve vezeti az olvasót, hogy testközelből érezze, hallja annak a társadalmi kataklizmának a moraját, amely döntően befolyásolta nemcsak az orosz, de a világtörténelem alakulását is.

A könyvben megszólaló szemtanúk között találjuk Emmeline Pankhurst angol szüfrazsettet, politikai aktivistát; egy angol ápolónőt, aki túlélte a Titanic katasztrófáját; a már említett Phil Jordant, aki igencsak messzire került Missouritól; Isaiah Berlint, a neves politikafilozófust és eszmetörténészt, a liberalizmus politikai filozófiájának jelentős huszadik századi képviselőjét. A kötet végén található névjegyzék és rövid biográfia különösen hasznosnak bizonyul a személynevek sokaságában való eligazodásban.

Lenyűgöző, elismerésre méltó az a rengeteg kutatómunka, energia és tudás, amit a szerző ebben a könyvben felvonultat. Ez a hatalmas ismeretanyag és információmennyiség azt is jelenti, hogy időre és nagy odafigyelésre van szükség az olvasó részéről. A nyelvezet olvasmányos és gördülékeny, de a töménysége miatt nem az a könyv, amit egy hétvége alatt el lehet olvasni. A történésekkel való lépés tartásához élénk koncentráció szükséges, a karakterek megszámlálhatatlan sokaságában és a megállás nélkül zajló események sűrűjében hamar el lehet veszni.

A személyes hangvétel, a párbeszéde és a pörgős vonalvezetés ellenére egy percig sem lehet szem elől téveszteni, hogy elsősorban egy történészi munkáról van szó, amely mindenekelőtt a történettudomány módszertanának való megfelelést tartja szem előtt.

A szerző nem elemzi a két forradalmat kiváltó okokat, az azokhoz kapcsolódó történéseket. Ehelyett kronologikus sorrendben, napról napra haladva számol be a gyakran erőszakos eseményekről, a külföldiek szemüvegén keresztül. Leírásai annyira szemléletesek, mintha a napjaink háborús konfliktusairól tudósító beszámolókat látnánk megelevenedni a száz évvel korábbi események kapcsán. A szereplők is nagy formátumú, karizmatikus, szórakoztató és színes egyéniségek. Sir George Buchanan brit nagykövet a leginkább informált diplomata a cári udvarban, míg Maurice Paléologue francia nagykövetet a társasági élet történései, balettelőadások, arisztokrata estélyek is érdekelték. Julia Cantacuzene-Speransky hercegnő, Ulysses S. Grant amerikai elnök unokája is a színes egyéniségek sorát gyarapítja, aki egy orosz herceghez ment feleségül. Lehetetlen nem szimpátiát érezni David Rowland Francis amerikai nagykövet iránt, aki egy forrás szerint nem tudta megkülönböztetni „a baloldali szociálforradalmárt a burgonyától”, mindazonáltal megpróbált megbirkózni a forradalmi Oroszország bonyolult viszonyaival.

Az egyedi megközelítés azért is érdekes, mert az olvasó osztozik a megfigyelők bizonytalanságában, a baljós aurában, amint feszülten, félelemmel telve szemlélik a végtelenül tomboló erőszakspirált. A hagyományos megközelítésű történeti munkákból értelemszerűen hiányzik ez a megközelítés. Ugyan nem róható fel hiányosságként, hisz a szerzői szándék eleve a nem orosz ajkú megfigyelők benyomásain alapszik, de az orosz nézőpontok akárcsak rövid bemutatása és néhány elemző, összegző gondolat segített volna tágabb kontextusba helyezni a történéseket, árnyalni, kiegyensúlyozni a külföldi szemtanúk sokszor egyoldalú, elnagyolt helyzetértékeléseit.

Összeségében egy alapos, nagy műgonddal szerkesztett és sajátos narrációjú kötetről beszélünk, amit bátran ajánlunk az orosz történelem iránt érdeklődőknek, és azoknak is, akik szeretik a történelmi tények mögött meghúzódó drámákat, amelyek végikísérték a forradalmi robbanás pusztító erejét és mértéktelenségét.

Helen Rappaport (1947) Helen Ware néven látta meg a napvilágot London Bromley nevű kerületében. A University of Leedsen orosz szakon végzett, és tagja volt az egyetem színjátszó csoportjának is, amelynek következtében a tanulmányait követően a színészi pályán helyezkedett el. Különböző televíziós sorozatokban szerepelt, és mintegy 20 évet töltött a pályán, de színésznőből íróvá való váltását tartja szakmai élete egyik legnagyobb megvalósításának. 1998 óta főállású író. Folyékonyan beszél oroszul, és orosz nyelvű színdarabokat fordít angolra, több Csehov-drámát is ő fordított angolra. Magyarul két korábbi könyve olvasható: A Romanovok utolsó napjai (Helikon, 2019) és A négy nővér (Európa Könyvkiadó, 2020). A forradalom fogságában a legfrissebb kötete, amely Angliában is pozitív fogadtatásban részesült.

A könyv kölcsönözhető a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér gyűjteményéből.

Sólyom István
Forrás: olvasoterem.com