Ezek közé tartozik a Röneszansz című folyóirat is, melynek Győrött megjelent számait ugyancsak Kárpáti Endre jegyzi, ezúttal főszerkesztői minőségben. A „Társadalmi, közgazdasági és írásművészeti folyóirat” alcímű kiadvány első száma 1921. december 10-én látott napvilágot, havonként kétszeri megjelenést ígérve. Főszerkesztője Kárpáti Endre, felelős szerkesztője Tóth Kálmán volt, főmunkatársként pedig tucatnyi „nagy nevet” mondhatott magáénak az induló vállalkozás: a címlapon közölt névsorban ott szerepel Dutka Ákos, Földessy Gyula, Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső, Lukács György, valamint a helyi kötődésű hírességek közül Giesswein Sándor pápai prelátus, nemzetgyűlési képviselő (jeles tudós és ismert keresztényszocialista politikus), Várkonyi Hildebrand pannonhalmi bencés, főiskolai tanár és a győri időszaki sajtó korábbi történetéből már jól ismert Szávay Gyula, aki ekkortájt a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara, valamint a Petőfi Társaság főtitkára volt. Aligha tévedünk, ha azt mondjuk: ez a névsor önmagában fel kellett, hogy keltse a korabeli olvasó érdeklődését.

Már az első számokból kiderülhetett az is, hogy a felsoroltak nem csupán nevüket adták a laphoz, de írásaikkal is igyekeztek azt támogatni: az induló számban pl. Juhász Gyula és Dutka Ákos egy-egy verssel, Kosztolányi Dezső pedig egy Shelley-fordítással szerepel, Földessy Gyula irodalomtörténeti tárgyú tanulmányt közöl, Giesswein Sándor a haladás eszméjéről értekezik, míg Borsiczky Oszkár az 1914 nyarán Szarajevóban meggyilkolt Ferenc Ferdinánd trónörökös portréját rajzolja meg hosszabb írásában. De figyelemre érdemesek a főszerkesztő tollából kikerült írások is: az Új élet a romokon című vezércikk mellett A nők pályaválasztása címmel is olvashatunk tőle egy értekezést. Ha az említettekhez hozzávesszük a Közgazdaság, az Irodalom-művészet, valamint a Szemle rovatban közölt rövidebb közleményeket, megállapíthatjuk: már az első szám gazdag tartalommal igyekezett meggyőzni az érdeklődőket az előfizetés mellett.

Az elsőt két hét múlva követte a második szám, hasonlóan gazdag tartalommal. Az irodalmi rovat változatlanul erős: Kosztolányi Dezső verssel, a Győrött működő Gálos Rezső, valamint a már említett Földessy Gyula irodalomtörténeti tárgyú tanulmánnyal jelentkezik, és ismeretlen Ady-kéziratot is közöl e lapszám, Szávay Gyula az ipartörvény módosításának javaslatáról mond véleményt; de érdekes írásokat közöl a folyóirat Weiss István belügyminiszteri osztálytanácsos, valamint Lukács György tollából is. Ez utóbbi kapcsán érdemes felhívnunk a figyelmet a címhez kapcsolt szerkesztői lábjegyzetre, mely e mondattal kezdődik: „A cikkíró argumentációjával nem értünk mindenben egyet.” Hogy ennek ellenére közlik az írást, az mindenképpen a szerkesztők és a folyóirat nyitottságát is mutatja.

Az 1922. január 15-én útjára induló második évfolyam lapszámonkénti bemutatását a folyóirat gazdag tartalma itt és most nem teszi lehetővé, az alábbiakban csupán néhány fontosabb jellemzőt emelhetek ki. Az egyik az irodalmi, illetve irodalomtörténeti „vonal” erős volta. A már említett jeles költők sora a második évfolyamban tovább bővül, a helyi jelentőségűek mellett országosan jegyzettekkel is, a fiatal Sík Sándortól például több verset is közöl a lap. De értékes irodalomtörténeti írásokkal is találkozhatunk a Röneszansz hasábjain: tanulmányokat közölt pl. – halálának 600. évfordulóján – Dante, valamint La Fontaine vagy éppen a Nobel-díjas Anatole France jelentőségéről – ez utóbbit az akkor 26 éves Várkonyi Nándor jegyzi. Szinte minden számában szerepel tanulmány Földessy Gyulától, aki – mint fentebb már láthattuk – Ady Endre „ismeretlen” írásaiból is közzétesz néhányat, felhíva a figyelmet „az egyik győri napilapba” írt alkotásaira is – erősíteni szándékozván ezzel is a győri Ady-kultuszt. Nem hallgatja el közben kritikus véleményét sem: „Győrött még ma sem akadt, aki emlékeznék rá, hogy Ady Endre voltaképpen Győrött kezdte forgatni azt a pennát, amelyből később a világirodalom Adyjának pennája lett. Legalább is nyoma nincs annak, hogy Győr emlékeznék erre...”

Amint a folyóirat már idézett alcíme is mutatja, a szerkesztők egyik célja a politikai jellegű írások közlése volt. Valóban nagy számban találhatók ilyen tárgyú olvasmányok a megjelent lapszámokban, sok esetben aktuálpolitikai eseményekre is reagálva. Ez utóbbiak közül egyre külön is szeretném felhívni a figyelmet: az 1922. január 15-én megjelent szám közli dr. Thurner Mihály soproni polgármester Sopron feladatai című írását, a jeles történész Csatkai Endre pedig ugyanezen számban A magyar és német kultúra harca Sopron múltjában címmel értekezik – egy hónappal a Sopron és környéke hovatartozását eldöntő népszavazás után.

Az alcímben második helyen jelzett közgazdaság is nagy súllyal szerepel a folyóiratban. Nem pusztán elméleti jellegű írásokkal, de egyes települések helyzetének bemutatásával is. Az 1922. február 15-én megjelent szám pl. Magyar városok szerepe közgazdasági életünkben összefoglaló cím alatt Miskolc, Kaposvár, Baja, Kiskunhalas, Makó, Békéscsaba, Hódmezővásárhely és Szeged bemutatására vállalkozik, az utóbbinál egy hosszabb leírást szánva a szegedi paprikának is. Ilyen jellegű bemutatásokat a későbbi lapszámokban is találhatunk, a július elsején megjelent számban pl. nem kevesebb, mint 29 településről olvashatunk, többnyire egy-két oldal terjedelemben. De a közgazdasági jelleget erősíti a rengeteg hirdetés is, melyből egyértelműen kitűnik: győri kiadású, de országos terjesztésű lapot készítettek a szerkesztők.

1922 februárjától a lap összevont lapszámokkal jelent meg, ezt a jellemzőjét fennállása hátralévő részében végig megtartotta. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy február 15-én a 2‒3. szám, március 15-én a 4‒5. szám stb. látott napvilágot, így az ígért kéthetenkénti megjelenés valójában havi gyakorisággá módosult.

A másik lényeges változás 1922 nyarán következett be: Kárpáti Endre lemondott a főszerkesztői tisztségről, majd hamarosan a megjelenés helye is Budapestre került (ahol még közel egy esztendeig élt a folyóirat). Megszűnt tehát a Röneszansz győri lap lenni, de ittléte alatt a város időszaki sajtójának érdekes színfoltja volt, hiszen – az irodalomtörténész Tüskés Tibor jellemzését idézve – „különös, konglomerátum-szerű, de színvonalas vállalkozás volt a győri Röneszansz”.

A Röneszansz folyóirat lapszámai megtalálhatók a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér periodika gyűjteményében.

Horváth József

Az Érdekességek a régi győri újságok és folyóiratok történetéből cikksorozat további részei itt találhatók felsorolva.