Honlapján többek között ez olvasható: költő, (újság)író, szerkesztő, művelődésszervező, a Nyugat-Bácska Portál szerkesztője, a Magyar Szó és a Szabadkai Magyar Rádió külmunkatársa, a Kuckó Gyermeksarok elnöke, a Magyar Nemzeti Tanács tagja. Verseit, kisprózáit rendszeresen publikálja vajdasági és Kárpát-medencei irodalmi és művészeti folyóiratokban, társszerzője több antológiának. Arra a legbüszkébb, hogy egyéb művészeti ágakra is inspirálóan hatottak alkotásai.

Mit jelent az Ön számára a Magyar Költészet Napja?

Gyakran kérdezik tőlünk: a költő számára vajon minden nap költészet nap? Azt mondhatom, hogy alkotóként, szerzőként valóban naponta megéljük ennek a varázsát, a különlegességét, de még fontosabb az, hogy az olvasóink számára mit jelent ez, milyen a befogadás, ki olvassa. Amikor írunk, akkor ugyan nem feltétlenül gondolunk az olvasókra, inkább arra fókuszálunk, hogy megpróbáljuk előhozni magunkból azokat az inspirációkat, érzéseket, gondolatokat, amelyeket a pillanat kínál. A Költészet Napja azért ünnep a számunkra, mert ilyenkor olyan felkérések érkeznek hozzánk, mint például a győri szereplés, ahol megmutathatjuk magunkat. Külön öröm számomra, hogy nemcsak az irodalom lesz jelen, hanem a zene is, ami emlékeztet arra, hogy nagyon régen a verseket énekelték. Úgy gondolom, hogy a versek megzenésítésének, a verséneklésnek ma is nagy szerepe van a költemények népszerűsítésében.

Költőként hogyan látja, mennyire népszerű a vers manapság, és egyáltalán mit adhat a líra a rohanó ember számára?

Talán nem túlzás azt állítani, hogy a líra lélekmentő mind az olvasó, mind az alkotó számára. Éppen a rohanó, időhiánnyal küszködő ember számára adhat egy-egy vers megnyugvást, hiszen rövidebb, mint más irodalmi műfajok, mondjuk egy regény, amelynek olvasása jóval tovább tart. Úgy érzem, a vers lelki gyorssegélyeket adhat, ezért nem gondolom, hogy manapság az emberek kevéssé olvasnak verset, sokan élnek ezzel a lehetőséggel. A forma időközben változik, tehát nemcsak a hagyományos módon találkozhatunk a lírával, az interneten is rengeteg az idézet, a jobbnál jobb inspiráló gondolat. Ezek szinte jönnek velünk szembe, magam is tapasztalom, amikor az Instagramot görgetem, sokszor az aznapi dilemmáinknak is van visszhangja. Ilyen visszhangot kelthet bennünk a vers is, amely lélekmentő lehet.

Mi inspirálja alkotásra? Mit jelent Önnek az alkotás?

Ahogy az újságírásban azt mondják, a téma az utcán hever, úgy a költészetben is mindenben ott lehet a téma, tulajdonképpen mindenben, ami körülvesz. Engem erősen inspirál a hely, a táj, ahol élek, Nyugat-Bácska, Doroszló, egy apró kis szórványtelepülés, és a közösség is, mert már kevés a magyarok száma, de mégis nagyon erősen kötődnek, megpróbálják éltetni, őrizni az identitásukat. Emellett mindennapi inspirációk is jönnek, nagyon foglalkoztat mostanában a generációk viszonyulása egymáshoz, vagy az életkorom kérdései, például az életközépi válság és minden más is, ami a világból érkezik.

Van-e kedvenc költője?

Inkább versek vannak, mert amikor úgy érzem, hogy egy kicsit megrekedek az alkotásban, nem tudok továbblépni, akkor mindig akad egy-egy költemény, akár kortárs, akár korábbi, amely kimozdít a holtpontról. Ezekért nagyon hálás vagyok. Ilyenkor elsősorban olvasóként fordulok a vershez, de aztán az alkotásban is segít. Valami elindul az emberben. Ez egy érdekes folyamat. Klasszikusokhoz nyúlni mindig nagy élmény, mindig érdemes, de a kortársak között is vannak előremozdító költemények, ilyenek voltak számomra legutóbb Györffy Ákos alkotásai.

L. Móger Tímeával 2024. április 12-én pénteken, 17 órakor találkozhatnak a Kisfaludy Károly Könyvtár rendezvénytermében (9021 Győr, Baross G. u. 4.). A részletes program itt tekinthető meg. A szerző köteteiből a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér polcain is válogathatnak.

SzaSzi
Fotó: Kálóci Karola