Wolfgang Amadeus Mozart: Szöktetés a szerájból
Wolfgang Amadeus Mozart (1756‒1791) Szöktetés a szerájból (Die Entführung aus dem Serail) című háromfelvonásos Singspieljét, azaz komikus daljátékát nálunk manapság már inkább vígoperának nevezik.
A zeneművet 1782. július 16-án mutatták be a bécsi Burgtheaterben. A szövegkönyvet a német vígjátékszerző, Christoph Friedrich Bretzner (1748‒1807) Bellmont und Konstanze, oder die Verführung aus dem Serail című librettója nyomán Johann Gottlieb Stephanie (1741‒1800) osztrák színész és drámaíró írta.
Az album 2015-ben jelent meg a Deutsche Grammophon kiadásában, a zenei anyagot 2014 júliusában rögzítették a baden-badeni Festspielhausban. 2011-ben indult a karmester Yannick Nézet-Séguin, a világhírű mexikói tenor, Rolando Villazón, a baden-badeni Festspielhaus és a Deutsche Grammophon együttműködése, amelynek révén az osztrák mester legjelentősebb operáit jelentetik meg CD-n. Ennek a Mozart ciklusnak a harmadik kiadványa a Szöktetés a szerájból.
A sorozat készítői azt is fontosnak tartják, hogy valamennyi operát a legjelentősebb kortárs operaénekesek szereplésével vegyék fel. Ennek megfelelően Belmonte-t Rolando Villazón, Konstanze-t napjaink egyik vezető német koloratúrszopránja, Diana Damrau, Blonde-t a fiatal, számos neves operaház állandó fellépője, az osztrák szoprán Anna Prohaska, Pedrillót a szintén osztrák tenor Paul Schweinester, Ozmint pedig napjaink egyik legkeresettebb német basszistája, Franz-Josef Selig kelti életre. Selim prózai szerepét a korábban basszbariton szerepeket éneklő Thomas Quasthoff alakítja. A felvételen közreműködik a Vocalensemble Rastatt és a Chamber Orchestra of Europe, vezényel Yannick Nézet-Séguin.
Mozart 1781 júniusában kapott II. József (1741‒1790) osztrák császártól megbízatást egy Singspiel elkészítésére, mivel az uralkodó „az új műfajban lehetőséget látott arra, hogy a színjátszás népszerűsége révén a soknemzetiségű Bécsben megszilárdítsa a helyes német nyelvhasználatot”, továbbá úgy vélte, hogy „a daljátékban a bimbózó nemzeti érzület ölthet testet”.
Ebben az időszakban nagy népszerűségnek örvendett a keleti környezetből történtő szöktetés vagy kiszabadítás, ezáltal Mozart Singspielje megfelelt a közönség elvárásainak is. A librettista és a zeneszerző is hangsúlyt helyezett arra, hogy az eredeti színdarabhoz képest a Szöktetés a szerájból szereplői ne legyenek sablonosak, hanem inkább valóságos, élő alakoknak tűnjenek, a további bővítések és módosítások pedig „közös célt szolgáltak: a drámai igazságot, a jellemformálás elmélyítését, az érzelmi intenzitás fokozását s a dráma zenében való megtestesítését”.
Mozart muzsikája hol drámai, hol szellemes és humoros, sok esetben a karakter tulajdonságainak, jellemzőinek kiemelésére szolgál. Tudatosan az egzotikum is megjelenik zenéjében, a nyitány, a janicsár kórus és a záró kórus török zene, nem autentikus, hanem Mozart képzeletéből fakadó, azonban a „törökös-keleties vonások hangsúlyozása céljából speciális hangszerekkel, síppal, fafúvósokkal, kürtökkel, ütőhangszerekkel” bővítette a zenekari szólamot.
A Singspiel műfajára jellemző, hogy a zárt számokból álló zenei anyagot recitativók helyett rövid prózai dialógusok kötik össze. Nincs ez másképp a Szöktetés a szerájból esetében sem. Ezek szolgálnak általában a cselekmény bonyolítására, és ezt „kommentálják az áriák és a duettek”.
Az opera kölcsönözhető a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Hang- és médiatárából.
oszem