A festészet a szabadság öröme

Mohay Gábor interjúja Ferenczy Tamással

ferenczy-tamas

Ha jól számolja Ferenczy Tamás, a huszonkettedik kiállítása nyílt meg és látható április 12-ig a győri Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Kisfaludy Károly Könyvtárának rendezvénytermében. A huszonhét művet négy dimenzióban lehet csoportosítani: címszavakban Győr, a természet, a Balaton és maga az absztrakció a témakörök.

Az ötven éve alkotó Ferenczy Tamás képeinek mindegyikén ott a rendhagyó monogramja, mert miután az ötvenes években nem nézték jó szemmel az ipszilonnal végződő neveket, a festő egy huszárvágással, az y-ra tett ponttal oldotta meg a gordiuszi csomót. Ferenczy Tamás festőművész a legutóbbi nemzeti ünnepünk alkalmából vehette át a Pro Urbe Győr elismerést.

Minek köszönheti a város második számú díját?

Az indoklás szerint értékes képzőművészeti alkotásaimért, magas szintű rendezvényszervezéseimért és a város polgárai számára végzett kimagasló közérdekű munkámért. Életem ötven győri éve során hat civil egyesületnél töltöttem be elnöki pozíciót, ezekben is szolgáltam a közösséget. Voltam önkormányzati képviselő is a Pro Urbe civil szerveződés részéről, utolsó társadalmi megbízatásomként a korábbi, már nem létező Civilek Győrért egyesületben tevékenykedtem. Az aktivitást viszont ma is a német nemzetiség jelenti, tizennégy éve vagyok a vezetője a több ezer tagot számláló győri német nemzetiségnek, melyből legalább kétszáz aktív társra mindig számíthatok. Mellette nyolc éve a vármegyei német önkormányzat pénzügyi bizottságának vagyok az elnöke.

Ritkán hallunk a városban élő nemzetiségekről. Miben tudja segíteni a német ajkúakat?

Nagyobb létszámú nemzetiségről lévén szó nagy a szerepe az összefogásnak, amelyben az elnöké a főszerep. Feladatunk a kultúrának és a népszokásoknak az ápolása, továbbá nemcsak a győri, hanem a városkörnyéki németek ügyes-bajos dolgainak az intézése. Az önkormányzatunk egyébként öt tagból áll, két kulturális egyesülettel vagyunk napi kapcsolatban, ezenkívül a Brunszvik Teréz Német Nemzetiségi Óvodával, a Kovács Margit Német Nyelvoktató Nemzetiségi Általános Iskolával és az Audi Hungária Iskolaközponttal élő az együttműködésünk.

Ideje rátérnünk élete szerelmére, a festészetre. Mindig is magáénak vallotta a tizenkilencedik századi ismert német festő, Anselm Feuerbach ars poeticáját?

Valóban, a festészethez szükséges négy dologról van szó. Az első a meleg szív, én azzal születtem. A második szempont a jó szem, azt hiszem, meglátom azokat a különlegességeket, amelyek bennem megvalósítandó képekként jelennek meg, majd a tartalmak színek formájában kerülnek vászonra, az értő szemlélők elé. A könnyű kéz annyit jelent, hogy a festészet műveleteinek tudása után már könnyen vezethető a ceruza és az ecset. A negyedik elv a mindig kimosott ecset, ezt annak idején Szász Endre tudatosította bennem soproni működése idején, mondván, ha nem akarok csak vasárnapi festő lenni, mindig legyen kéznél a munkára kész ecset.

Hogyan lehetne összefoglalni fél évszázad festői munkásságát?

Kezdődött a fejér megyei Cecén, ahol Csók István kiállítása, színeinek világa gyerekként egy életre elvarázsolt. Amúgy mindenféle művészeti ág végigkísérte az ötven évemet, talán azért is, mert szeretem a zenét is, az építőművészetet, a sportban kipróbáltam a labdarúgást, a kézilabdát és az atlétikát, továbbá világjáró kedvem világlátásból eredő ihletet kölcsönzött. Kezdtem valaha a realista festészettel, majd az impresszionizmuson keresztül az összes úgynevezett izmusokban kipróbáltam magam, míg eljutottam a modern absztrakt alkotásokig. A látogatók olykor elképzelni sem tudják, mennyiféle technika, milyen módszerek által valósultak meg a képek, amelyekből a befogadónak éreznie kell, mit akart kifejezni a festő.

Hadd jegyezzük meg, a víz és a vitorlás hajó vissza-visszatérő témája. Miért?

Egész életemben imádtam a tengert, a folyókat, a Balatont, fiatalon magam is vitorláztam, ebben rejlik az összefüggés. Később azonban egészségügyi okokból kerülnöm kellett a napfényt, így a mostani hasonló témák inkább már a nosztalgiának szólnak. De az aktivitást hetvennégy évesen sem adom fel, a festészet számomra a szabadság örömét adja. Foglalkoztat az örök élet a művészettel összefüggésben, rengeteg tervem van még, amelyhez segítségként ott a család, Erika, akit harmincnyolc éve a múzsámnak tekintek, és szeretném figyelemmel kísérni unokáim életben helytállását is. Sportosan élek, immár ötven éve ebben a gyönyörű városban, amely az emberek szeretetével együtt járult ahhoz, hogy idáig eljuthattam.

Ferenczy Tamás Ahogy én látom című kiállításáról itt írtunk.

Mohay Gábor

2024.04.09