A 20. század első felétől már több ilyen időszaki kiadvánnyal is rendelkezett a város, közülük időrendben az első a Győri Élet volt, mely 1919 január 3-án indult útjára. Bár mindösszesen 13 lapszámot ért meg, sajtótörténeti jelentősége vitathatatlan. A megjelent első számának borítóján az „Irodalmi, művészeti, politikai hetiszemle” alcím olvasható, az utóbbi egy apró módosítással – a negyedik számtól: „Irodalmi, művészeti és politikai hetiszemle” – fennmaradt a további lapszámokon is. A folyóirat szerkesztői – annak rövid fennállása alatt – Polgár Rezső és Kárpáti Endre voltak. Előbbi ezt megelőzően csupán egyetlen lapnál vállalt komolyabb szerepet: 1914 őszén rövid ideig a Győri Híradó című „Független politikai napilap” főmunkatársa volt, utóbbi viszont féltucatnyi más időszaki kiadvány szerkesztőjeként is bevonult a megye időszaki sajtójának történetébe. Ezek felsorolását itt és most mellőzve csupán emlékeztetnék arra, hogy mintegy negyedszázadon át szerkesztője volt az Őrangyal című gyermeklapnak, és közreműködött a Győrvidéki Tanítóegylet Értesítője elkészítésében is.

„Ez a szemle, amelynek első számát most kezébe veszi az olvasó, a nagy, erős, művelt és boldog Győr programmjával indul meg” – olvashatjuk az induló szám Polgár Rezső által jegyzett programadó írásában, az első szám végén található szerkesztői üzenetből pedig azt is megtudjuk, hogy a folyóirat „Legfőbb törekvése a modern írásmesterség eszközeivel az általános kultura színvonalának emelése. Ki akarjuk kutatni mindazokat a kultur értékeket, amelyek ebben a városban rejtőznek.” Ennek érdekében igyekeztek a szerkesztők több helyi szerzőt közölni: így rendszeresen találkozunk például a lapban az ekkortájt városi tisztviselőként Győrött működő Szitnyai Zoltán írásaival; gyakorta küld írásokat a győri születésű, de ekkor már Szombathelyen tanító Finta Sándor; az irodalomtörténettel és fordítással egyaránt foglalkozó Lám Frigyes a legaktívabb szerzők közé tartoz ik; de ezek táborát gyarapítja az irodalmárként is jegyzett helyi tanító, Ujlaki Géza is. Hogy nem csupán a tartalom, de a kivitelezés igényességére is figyeltek a szerkesztők, azt egyértelműen bizonyítja a tény: több lapszám illusztrátora a Győr-Szigetben született Kelen Imre volt, akit nem sokkal később már nemzetközi hírű grafikusként és karikaturistaként tartottak számon.

A Győri Élet nem csupán kiváló írásokat kívánt közölni, törekedett arra is, hogy folyamatosan hírt adjon a város irodalmi életének legfontosabb történéseiről. A rangosabb rendezvényekre előzetes híradásokkal igyekeztek felhívni a figyelmet, különösen is „nagy hírverést” kapott a március elejére szervezett úgynevezett Mesterest, melynek vendégei Karinthy Frigyes és Kosztolányi Dezső voltak. Többször is felhívják a szerkesztők a figyelmet arra, városunkban ritkaságszámba megy, hogy ilyen jelentős irodalmárok olvassanak fel műveikből. Február közepén már arról olvashatunk, hogy a Mesterest vendégeinek sora tovább bővül, előadást tart ott Hatvany Lajos is. Később, a nagy esemény előtti héten a részletes programot is közli a lap: ebből megtudjuk, hogy a Győri Élet szervezésében, a Lloyd épületében március 9-én, este 7 órakor kezdődő rendezvényen Lám Frigyes író, a „Győri Élet belső munkatársa, áll. leányfőgimnáziumi tanár” mond megnyitót, melyet Kosztolányi Dezső előadása követ, ezután Kosztolányi és Karinthy-versek hangzanak el Homonnay Rezső győri színművész tolmácsolásában, majd Hatvany Lajos, végezetül pedig Karinthy Frigyes előadását hallgathatják meg az érdeklődők, akik Szilágyi Sándor antikváriumában válthatnak elővételben jegyet a rendezvényre. Azt persze már mondanom sem kell, hogy a rendezvény sikeréről is hosszan olvashatunk a lap következő számában.

A hetilap gazdag tartalmából is kiemelkednek az Ady Endrével foglalkozó írások. Január 31-én egy rövid, méltató hangvételű írás adja tudtul a költő halálát. A név nélkül közölt nekrológ többek között megállapítja: „Ady Endre neve a magyar irodalomban még életében megkapta a méltó helyét.” Végezetül pedig e sorokat olvashatjuk: „Gyászolunk. Gyászoljuk a nemzet halottját. Gyászoljuk az Irodalom pótolhatatlan kárát, amely irodalomnak zászlaját mi is azért tűztük lapunk ormára, hogy az Adyak hevétől tüzet fogva Győr szivét, kulturéletét is felrázzuk félholt dermettségéből.”

Még érdekesebb e szempontból a következő, 1919. február 7-én megjelent 6. szám, mely borítóján „Ady-szám” megjelöléssel jutott el az olvasókhoz. Ebben négy hosszabb írás foglalkozik az eltávozott költővel: Lám Frigyes Ady – a forradalmár címmel értekezik; Darvas Sándor írásának az Ady, az ember címet adja; Szitnyai Zoltán Nagyon szeressük Ady Endrét! címmel foglalja össze gondolatait; míg a szerkesztő Kárpáti Endre helyi kötődéseket kutat fel Ady kézirásai két győri kislány emlékkönyvébe című írásában. Az összeállítás nem csupán Ady Endre nagysága előtt tiszteleg, de a szerkesztők szándékait és igényességét is mutatja.

A lapszámok természetesen számos további érdekességet is tartalmaznak. Így például rendszeresen beszámolnak a győri színházi életről, előzetes műsort és utólagos értékelést egyaránt bőven közölve. Nem marad említés nélkül a győri moziműsor sem. Figyelemre méltó a lap kritikai rovata a könyvismertetések terén is: az első számban például a városhoz kötődő költő és író, Harsányi Lajos Az óra egyet üt című regényéről olvashatunk többek között.

Nem érdektelen talán utalnom az alcímben felvállalt harmadik területre sem: politikai jellegű írásokat is olvashatunk a lapban – a másik kettőnél lényegesen kisebb számban. Már az első szám közöl egy nagyon érdekes levélváltást Vix alezredes győri levele címmel: a megszálló francia haderő budapesti parancsnokának levele egy Győrött élő francia „nyelvmesternő” hozzá intézett levelére született válaszként. De találhatók további érdekes írások is, például a szociálpolitika területéről, dr. Valló István tollából.

Összességében megállapíthatjuk: egy értékes, változatos tartalmú lap jutott el 1919 első hónapjaiban a győri olvasókhoz, köszönhetően Polgár Rezső és Kárpáti Endre szerkesztői munkájának, a rangos szerzőgárdának – és természetesen a kiadással járó terheket viselő Szilágyi Sándornak, a kiváló győri könyvkereskedőnek. Az Ő – a Király utca és a Baross út sarkán álló – antikváriuma volt a szellemi központ, ide várták a hirdetéseket, valamint az előfizetéseket is. Ez utóbbi összege egy évre 48, fél évre 24 korona lett volna... A Győri Élet azonban 1919. március 29. után már nem jelenhetett meg, ebben bizonyára szerepe volt a közben bekövetkezett politikai változásoknak is. Hatása azonban a következő évtized győri irodalmi életében is érzékelhető maradt.

Horváth József

Az Érdekességek a régi győri újságok és folyóiratok történetéből cikksorozat további részei itt találhatók felsorolva.