Sőt, a hazai síküveg művészet megújítója, az üvegrestaurálás elkötelezett folytatója nem érte be az önmegvalósítással: félidejénél jár egy felelősségteljes megbízatásnak. A tetszetős Hefter Galéria és Stúdió egyébként egy állandó kiállításnak – hazai és külföldi művészek munkáival ‒ és egy időszakos tárlatnak ad otthont, várja az üvegművészet iránt érdeklődőket. Beszélgetésünket stílszerűen a húsvét előtti nagycsütörtökre, az utolsó vacsora, a lecsendesedés napjára időzítettük.

Fényfüzér (2011, üvegablak, 4 m2)

Kérünk szépen egy meghatározást: merre tart ma az üvegművészet?

Az üvegművészet, mint minden más művészet, változást akar. A képző- és iparművészek új érzéseket keresnek esősorban magukban, és azt vizuális formává alakítják egy kreatív szellemi, gondolati és gyakorlati munkafolyamatban. Átlépni minden művészi és technikai határt, kihasználni az aktuális és elérhető technikai lehetőségeket, beszélni hagyni az anyagot, az üveget, érvényre juttatva rejtett tulajdonságait – így kapja az üvegművészet is azokat az impulzusokat, amelyek a csendes áhítat szent pillanataiban elvezetnek azokhoz a forrásokhoz, melyekből a tudatos és a tudat alatti gondolatok által tárgyiasult formában művészeti alkotások születnek. Mindezt lefordítva a magam tevékenységére, az üvegművészet számomra lelki helyzetek vizuális megjelenítése. Életforma, hitvallás, az emberi lélek képzelőereje, közlés vágya, végső menedéke.

Balra: Erőtér (2018, színes, festett üveg, 60x40 cm), jobbra: Vonzások (2020, színes, festett üveg, 60x40 cm)

Termékeny alkotóművészként ismert, az üveg és a fény találkozásának mestere, munkái a képző- és iparművészetet, restaurátori vállalásai a művészettörténetet gazdagítják. Milyen konkrét feladatok foglalkoztatják a jelenben?

Elsősorban az a feladatom, hogy belső késztetésem szerint művészeti alkotásokat hozzak létre szabadon, semmitől sem befolyásolva az adott jelenben. Fontos számomra az üvegművészet méltóságának és elismertségének fenntartása, munkáimon, illetve a galériában kiállított üvegművészeti alkotásokon keresztül. A munkásságom jelenleg kapcsolódik egy vállalt feladathoz, a Magyar Művészeti Akadémia győri régiójának az elnöke vagyok. Szervezetünknek közel ötven tagja van, az a feladata, hogy valamennyi akadémiai műfajban művészeti pályázatokkal segítsen, támogasson régiónkban alkotó művészeket, művészeti közösségeket, valamint megismertesse a Magyar Művészeti Akadémia céljait, a kulturális közéletben végzett szerepét. Régiónkhoz tartoznak Győr‒Moson‒Sopron, Vas és Komárom‒Esztergom vármegyéken kívül a határ menti területek – külön figyelemmel a Felvidékre.

A Magyar Művészeti Akadémia Győri Regionális Munkacsoportjának bemutatkozó Művészeti Napja: Molnár Johanna (fagott) és Anderkó Dániel (szólóklarinét)

Hol tart ebben a szervezési feladatban?

Március 21-én Győrben, a Magyar Művészeti Akadémia nyílt napján közgyűlésünkön értékeltük és összegeztük az eltelt másfél év tapasztalatait, elvégzett munkánkat a működésünk megkezdése óta. Különböző műfajok – irodalmi, zenei – előadások mellett a nyílt nap része volt a Trianon folyóirat bemutatása. Szidiropulosz Archimédesz főszerkesztő, Sipos Endre festőművész, művészeti író, lapszerkesztő mellett a folyóiratban megjelent restaurálással kapcsolatos cikkem alapján a Werner Krisztina vezette beszélgetésnek magam is résztvevője voltam. Különös élményt jelentett Tóth Péter Lóránt versvándor Radnóti Miklós tragikus sorsának drámai felidézése. Nyílt napunk befejezéseként két tagtársunk, Kubik Anna és Császár Angéla színművészek Borza Teréz keramikusművész püspökvári állandó kiállításán tartott tárlatvezetését színesítették szavalataikkal. Ha összegezni akarom a régiós munkát, elmondhatom, hogy egymás megismerésének erősítése mellett, tagságunkkal közösen döntöttünk 2023-ban és 2024-ben a régiónkban minőségi értékeket képviselő művészek és művészeti közösségek által megvalósuló programok anyagi támogatásáról, amelyet a Magyar Művészeti Akadémia biztosított. Az elnöki funkció folyamatos figyelmet és jelenlétet igényel. A 2025-ben megvalósuló programok támogatási lehetőségeiről a regio.gyor@mma.hu e-mail-címen lehet érdeklődni. Nemrégiben a fővárosban nyitottam meg egy kiállítást, április 5-én pedig Dunaszerdahelyre szólít a kötelesség, olyan magyar üvegművészeti kiállítást nyitok meg, amely kétéves időszakot átfogó program keretében idáig öt, a továbbiakban 2025 végéig pedig Európa tíz országában lesz látható.

A Magyar Művészeti Akadémia Győri Regionális Munkacsoportjának bemutatkozó Művészeti Napja: Kubik Anna színművész, Borza Teréz keramikus művész, Császár Angéla színművész (balról jobbra)

Hogyan tud Hefter László időben manőverezni az önmagának megfelelés és a közösség felé vállalt kötelezettségei között?

Nyolcvan évesen nem könnyű két vállalt fronton is helytállni. Korábban mindig úgy gondoltam, hogy idős koromban döntően a magam gondolataival foglalkozom, magamat figyelem és ellenőrzőm, és csak a saját dolgaimra koncentrálok. Ma már azt gondolom, hogy mások munkásságát is fontos követni, érdeklődéssel figyelni, hogy átszűrjem magamon, magamra vonatkoztassam, és tanuljak belőle.

Mit jelent ez az alkotói megjelenésében?

Érdekel mindaz, ami emberi érzésből, tudatból, magatartásból, törekvésből, gondolatból testet ölthet, amit az üvegművészet is ki tud fejezni a maga sajátos eszközeivel. Ahogy Kassák Lajos mondja: „nagy erőfeszítéssel, de veríték nélkül.” Úgy gondolom, hogy legyen időnk olyan feladatok elvégzésére is, melyek erősítik szűkebb és tágabb közösségekhez való tartozásunkat és azt, amit a kulturális közélet jobbításáért művészként tennünk kell. A pannonhalmi Hefter Galéria és Stúdiót is ez a szándék hozta létre és működteti már tizenhét éve. Azt tartom magamra érvényes vallomásnak, hogy saját magunkat kell kitalálni az alkotás öröme által, amelynek része, hogy többet vállaljunk az átlagnál, tenni azért a közösségért, amelyhez tartozunk.

Mohay Gábor

A 22. Győri Könyvszalon előtt Hefter Lászlóval készített interjúnk itt olvasható.