„Szárnyakon utaznak a történetek, arra várva, hogy megérezhessék a szíved dobbanásait.” (Eiko Kadono)

Minden évben más-más ország vállalja az eseménysorozat szponzorálását, az adott ország megfogalmazza a nap jelmondatát, felkér egy neves írót, hogy ez alkalomból küldjön üzenetet a világ gyermekeinek, és egy képzőművészt, hogy tervezzen plakátot.

Idén az IBBY Japan (JBBY) részesült abban a megtiszteltetésben, hogy a 2024-es ICBD hivatalos szponzora lehet a „Képzeleted szárnyán kelj át a tengeren” témában. Eiko Kadono, a prominens Andersen-díjas japán író írt levelet a világ gyermekeinek. A plakátot pedig Nana Furiya, a Szlovákiában élő kozmopolita japán képzőművész tervezte.

A képzelet az ICBD 2024 kulcsszava. A JBBY hisz abban, hogy a képzelet fejlesztése kölcsönös megértéshez és a tolerancia szelleméhez vezet.

A digitalizált világban egyre fontosabbá vált ez a nap, amely arra emlékeztet, hogy azokkal a gyerekekkel is meg kell ismertetni az olvasás szépségeit, akik a számítógép előtt töltik idejük nagy részét. Hiszen a könyvek nemcsak szórakoztatnak, de tanítanak is.

2001-ben Magyarország szervezte a központi rendezvényeket. Az üzenetet abban az évben Janikovszky Éva írta:

„A Könyvekben minden benne van

Mi van a könyvekben? Ezen törtem a fejemet, amíg ott kuporogtam három-négy éves koromban nagyszüleim boltjában egy kis sámlin. A pénztárban nagymamám ült, a pult mögött anyám várta a vevőket. Mögötte mennyezetig érő könyvespolcok és egy nagy létra, amely két kampóval egy vasrúdra függesztve siklott jobbra-balra, hogy elérhetők legyenek a legfelső polcon sorakozó könyvek is.

Ne gondoljátok, hogy unatkoztam! Ha bejött egy vevő a boltba, azt próbáltam kitalálni, hogy vajon az alsó polcokról kér-e könyvet, vagy a magasban lévők érdeklik. Az én fiatal, fürge, okos anyukám minden könyvnek tudta a helyét, s ha kellett, felmászott a létrára, hogy lehozza a kék, vörös, lila kötésű könyvet a megfelelő polcról is, és a vevő elé tegye. Büszke voltam anyámra, és egyre jobban izgatott, hogy mi lehet a könyvekben? Hiszen az alsó sorokban is volt kék, vörös, lila, tele apró fekete betűkkel – szép színes rajz, mint az én könyveimben, pedig egyikben sem volt!

Otthon nálunk mindenki olvasott. Anyám is, apám is, nagyszüleim is. Ahogy elnéztem az arcukat, amint a könyv fölé hajolva hol elmosolyodnak, hol elkomorodnak, hol meg feszült izgalommal lapoznak egyet, azon gondolkoztam: hol járnak? Meg se hallják, ha szólok hozzájuk, s ha végre rám figyelnek, mintha visszajöttek volna valahonnan. Miért nem visznek engem is magukkal?

Mi van a könyvekben, mi az a titok, amit nem osztanak meg velem?

Aztán megtanultam olvasni. És megtudtam, mi a könyvek titka. Az, hogy minden bennük van. Nemcsak a tündérek, a manók, királykisasszonyok, a gonosz boszorkányok, hanem én is meg te is, örömeinkkel, gondjainkkal, vágyainkkal, bánatunkkal, benne van a jó meg a rossz, az igaz és a hamis, a természet, a világmindenség; ez mind, mind elfér a könyvekben.

Nyisd ki a könyvet! Megosztja veled minden titkát.”

Összeállította: Szabados Éva

Forrás: ibby.org, rfmlib.hu