Jézus, az Isten báránya

Ezt a szimbólumot könnyű megérteni. Jézus az életét áldozta az emberek bűneiért, a Bibliában az ő előképe volt a bárány: „Krisztus a mi bárányunk, aki megáldoztatott érettünk.” Az áldozat bemutatása ősi szokás, a kereszténység előtti időkre vetíthető vissza, az Ószövetség legrégebbi áldozati állata is bárány. Ábrahám is bárányt áldoz az Úrnak, az Egyiptomból való kivonulás idején a Mindenható parancsára egyéves hibátlan bárányt áldoztak, és annak vérével kenték be az ajtófélfát, hogy elkerülje őket a baj, az Isten haragja. A zsidók minden húsvétkor bárányt áldoztak („Pesah”). Az arámi nyelvben, amit Jézus és tanítványai is beszéltek, a hasonló hangzás miatt összefolytak a szolga és a bárány szavak. Jézus, aki azért jött a világra, hogy az Urat szolgálja, könnyen válhatott az Isten bárányává. Az évszázadok során a bárány a Szentírás gazdag szimbólumrendszerében egyre jobban megerősödött, és a művészetekben is sokféleképpen fejeződött ki.

Barkaág

A különleges bolyhos ágas virágnak is komplex szimbolikája alakult ki. Már az ősi időkben gyógyerőt tulajdonítottak neki, a néphitben a szentelt barkaágat kidobni nem szabadott, csak tűzre vetni, hamuja megóvta a házat a bajoktól. Ez a kora tavaszi növény Jézus történetével is összefonódott: Jeruzsálembe való bevonulásakor az emberek ruhájukat és lombos pálmaágakat terítettek a Megváltó elé az útra, azóta is pálmaágakat hordoznak a húsvéti körmeneten, a Kárpát-medencében ezt a barka helyettesíti. A Krisztus iránti tisztelet szimbólumává vált. Vallási hagyomány, hogy húsvétvasárnap előtt egy héttel, azaz virágvasárnap megszentelik a templomokban, a következő évben pedig annak elégetett hamuját használják a hamvazószerda szertartásán.

Húsvéti sonka

A legtöbb európai nemzet ősidők óta fogyasztja a füstölt vagy főtt sonkát. Falatozás közben nem jut eszünkbe, hogy ez egy ősi jelkép, és eredete a kereszténység előtti időkbe vezet vissza. Régen a sonkát ünnepi alkalmakkor fogyasztották, a disznó a szerencse és a jólét megtestesítője volt. A magyar népi hagyományban farsang után már nem szoktak disznót vágni, a friss húst már a böjt előtti időszakban elfogyasztották, a füstöléshez pedig idő kellett, sokszor a böjt végére készültek el, vagyis a sonkából a húsvéti asztalra került legelőször. Vasárnap a mise keretében a pap megszenteli a húsvéti étkeket, ezzel a szertartással hivatalosan is befejeződik a negyvennapos böjt. Ma már sokan nem tartják meg ezt a szokást, de a sonka akkor sem hiányozhat az ünnepi asztalról.

Húsvéti nyuszi

Stílusosan fogalmazva a legvalószínűbb, hogy nyúl úgy került a húsvéti ünnepkörbe, mint Pilátus a krédóba, vagyis akaratán kívül (pláne a csokinyúl), egy félreértés kapcsán. Egy biztos, hogy német nyelvterületről indult hódító útjára. A 16. századi Németországban a gyöngytyúk, a tojáshozó császármadár számított értékes húsvéti ajándéknak. Német neve Haselhuhn, röviden Hasel, a nyúl pedig Hase. A többit könnyen kitalálhatják, mert ebben a kérdésben a kutatók is csak ezt tehetik. Érdekes, hogy a nyúl úgy válhatott a kereszténység legfontosabb ünnepének kiemelkedő szimbólumává, hogy a Biblia nem tesz említést semmilyen hosszú fülű lényről, pláne olyanról, aki színes tojásokat hord jól nevelt gyerekeknek húsvét vasárnapján. Alaposabb kutatással kiderül, hogy a kora középkorban gyakran megjelent a művészetekben. Még korábban mitikus emlősnek tartották, például az ókori görögök, akik úgy gondolták, hogy a nyulak szűzként szaporodnak. Fontos termékenységi szimbólum kiváló szaporodási képessége miatt, az új élet, a család jelképe. Az angolszászoknál a hold szimbóluma is, úgy hiszik, hogy soha nem csukódik le a szeme, éppen úgy nem alszik soha, ahogyan a hold. A nyúl és a tojás kapcsolata jóllehet érthetetlennek tűnik, pedig eredete a germán hagyományokba vezet. Egy legenda szerint a nyúl eredetileg madár volt, és az alvilág istennője haragjában négylábú állattá változtatta. A húsvéti nyuszi története igen homályos, egy biztos, nincs olyan kisgyerek, aki ne várná izgalommal megérkezését.

A tojás, a csibe és szárnyas barátaik

A gyerekek számára leginkább a tojáskeresés a legjobb móka ezen az ünnepen. Régen különböző tojásgyűjtő népszokásokkal, játékokkal szórakoztatták magukat ilyenkor, sőt az ünnep előtt jóslásra is használták. A tojás jelképrendszere talán a legősibb a felsoroltak közül. Az új élet, az újjászületés, a termékenység, a romlatlan tisztaság szimbóluma, illik a tavasz kezdetéhez. Az ősi hagyományokra támaszkodó kereszténység számára Jézus feltámadását jelenti, bár valóban meghal a kereszten, de feltámadásával egy új élet ígéretét hozza el az emberiségnek. A 17. századtól találkozhatunk ezzel jelképpel a forrásokban. Innen már nem nehéz eljutni oda, hogy a tojásból kibújó ártatlan, pelyhes kis szárnyasok miért illeszkednek jól a húsvét üzenetéhez. A színes, festett tojások húsvéthétfőn, a feltámadás ünnepén kapnak igazán „főszerepet”. A népi kultúrában a locsolók jutalma. Ne gondoljuk, hogy az egyes színeknek nincs jelentése. A legértékesebb a piros, amely Jézus kiömlött vérét jelképezi, védő ereje van, és a lányok szerelmet is vallhatnak vele, különösen a motívumokkal díszített „írásos” tojásokkal. (Vajon milyen szín jelezhette az elutasítást? Talán a zöld?) A tojásdíszítés a 13. századra nyúlik vissza. Egyik magyarázat szerint, mivel nagyböjtben nem ettek tojást, de a tyúkok továbbra is tojtak, az összegyűjtötteket „megdíszítették”. Régen főleg növényi színezéket, természetes anyagokat használtak erre. A Bibliában is találkozhatunk „színes tojással”: Jézus a keresztútját járta, amikor egy férfi lépett elő a tömegből, hogy segítsen neki, de megbotlott és elesett, ő volt Simon. Hazaérve észrevette, hogy a tyúkok alatt a tojások más színűek voltak. A tojás, legyen bármilyen kicsi, képes a világegyetem nagyságát és az élettelenből az élőbe való átmenet rejtélyét jelképezni.

SzaSzi

Forrás: szimbolumok.hu

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép, 2. kép, 3. kép, 4. kép, 5. kép, 6. kép.