A kiállítást Vehofsics Erzsébet fotóművész, a Győri Fotóklub Egyesület elnöke nyitotta meg a következő szavakkal:

„Tisztelt Vendégek, Kedves Klubtársak, tisztelt Ünnepelt!

Nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy ma itt lehetek, és felkérést kaptam ennek a különleges, Európai mozaik című kiállításnak a megnyitására, mellyel Dániel István klubtársunk 85. születésnapját ünnepeljük. Az Európai mozaik cím önmagában is mély és gazdag értelmezésekre ad okot. Európa sokszínű kultúrái, népei és történelme egyesülnek és összekapcsolódnak, olyan mozaikot alkotnak, amelynek minden egyes darabja fontos, és megkülönböztethetetlenül része az egésznek. Éppen ezért ma este nemcsak egy kiállítást ünneplünk, hanem egy egész életet és annak gazdag örökségét. Kedves ünnepeltünk olyan személyiség, akinek élete is hasonlóan gazdag. Minden egyes éve, minden pillanata egy-egy szín, amely hozzájárult a teljes képhez. Azok az élmények, a művészetek iránti szenvedély, a barátságok és a kapcsolatok mind-mind részei ennek a különleges mozaiknak.

Dániel István 1939. március 25-én született Sopronban. A fényképkidolgozás élményét elsős gimnazista korában, fotószakkörben élte meg. Első fényképezőgépe egy régi Korelle 3x4-es gép volt. Hamarosan másoló- és nagyítógépet barkácsolt, és kamrájukban laborált. Nyári keresetéből egy új, kétaknás Weltaflex gépet vásárolt. Műegyetemista korában kezdett el kiállítási képeket alkotni, és 1959-ben nyert először díjat országos fotópályázaton. Rendszeresen látogatta a fotókiállításokat, a MADOME és a TIT Szabadegyetem fotós előadásait, és a Budapesti Műszaki Egyetem fotókörének vezetőségi tagja lett. 1962-ben, végzett villamosmérnökként került Győrbe és lett tagja a Győri Fotóklubnak. Munkahelyén fotószakkört vezetett a rendszerváltásig. Szabadidejében fényképezett, és képei rendszeresen szerepeltek a fotóklub tárlatain belföldön és külföldön egyaránt.

Felsőfokú fotótanfolyamokon, tanulmányutakon képezte magát. 1983-ban fotóművészeti oktatói működési engedélyt kapott. Több alkalommal volt egyéni kiállítása. Budai varázs c. képét MAFOSZ plakettel díjazták. Az elsők között kapta meg az E-MAFOSZ/g és ES-MAFOSZ fotóművész kitüntetést. 2006-ban megkapta a Pannónia Fotóművészeti Fórum plakettjét. A Győri Fotóklub vezetésében 1966 óta vesz részt, 1981-től klubvezető. A 2001-ben alakult Győri Fotóklub Egyesület elnöke, majd 2011-ben örökös tiszteletbeli elnöknek választották. 2003-tól a MAFOSZ munkabizottságainak tagja, 2008-ban HonE-MAFOSZ oklevelet kapott. 2019-ben kitüntették a Győri Városháza ezüst emlékérmével – indoklás szerint a hosszú évtizedeken át végzett alázatos, közösségépítő és közösséget összetartó, példamutató munkájáért. Végül 2020 márciusában Életmű-díjjal ismerték el. Mai napig aktív tagja a Győri Fotóklub Egyesületnek és a budapesti Szenior Fotográfusok Klubjának.

Néhány szót írt magáról: Kezdetben, az akkor újdonságnak számító Dulovits: Művészi fényképezés c. könyvét szerettem, az ellenfényes, kontrasztos, tükörfényes papírra a sötétkamrámban készített nagyításokat és a saját tapasztalat, a gyakorlat volt az igazi tanítómesterem. Mikor lehetővé vált, majdnem minden európai országban jártam – legtöbbször társasutazással. Madridtól Moszkváig, Londontól Várnáig – és sokat fényképeztem. Ilyenkor is igyekeztem embereket fotózni, de inkább lesből, nem volt időm kapcsolatot teremteni a „témával”. De legjobb képeimnek azokat tartom, amelyek készítésénél több időm volt a témát körüljárni, megismerni és a megfelelő világítást vagy a jellemző pillanatot megvárni. Nálam ilyenkor válik a fényképezőgép alárendelt eszközzé, és az „észrevevés” önmagában már nem érték. A nyers látási élmény ezután indul el az alkotás útján a fényképezés számos kifejezési módjának felhasználásával, az exponálástól egészen a saját laborálásig. Emberábrázolásnál szeretem a közvetlen szemkontaktust (bár a gép kettőnk között van) vagy a beleegyezést jelentő pillantásokat. A fekete/fehér kidolgozást a legmagasabb szinten sikerült elsajátítanom, tanítottam is másoknak, de az Agfa-Orwo színes technikát, diahívást is műveltem. Nem nyomom gyakran az exponáló gombot, azért is szerettem egy ideig a nagyfilmet, mert csak 12 kocka, majd a kisfilmnél 36 fért egy filmre. Csak átlagos fényképezőgépekre, felszerelésekre tudtam költeni.

A mai digitális fényképezők képeinek többsége alakítatlan, mert nem gondolnak arra, hogy mit jelent az, hogy ne csak nézz, hanem láss, és a látást a tudat által helyesbíteni kell. A hatvanas években kezdődött a már elérhető színes fényképezés – két ORWO-gyári tanfolyamot is elvégeztem Wolfenben –, végül a diázással értem el sikereket. A zárt dia kocka is segített a valóság létező darabjának termékeny kiválasztásában, egyéniségemnek (ehhez jó volt mérnöki képzettségem, gyakorlatom) megfelelő új formába öntésével, redukálásával, a nézőpont, kivágás, megvilágítás stb. felhasználásával. A digitális fényképezésre való átállással a korábbi gyakorlatomat igyekeztem folytatni, a számítógépes utómunkákat már igazából nem szoktam alkalmazni. Ars poeticám: Fény-árnyékhatásokkal gondosan komponált képek készítése, főszerepben az ember vagy az ember által alkotott tárgyak, épületek megmutatása.

Nemcsak Pista életének mozaikját ünnepeljük ma, hanem azt az elkötelezettséget és szenvedélyt is, amellyel mindig is összekapcsolta magát a kultúrával és a művészettel. Az Európai mozaik, amit itt láthatunk, nemcsak a képek és tárgyak gyűjteménye, hanem az élet művészete, az érzelmek és az emlékek palettája is. Ez a kiállítás nemcsak az ünnepeltnek szól, hanem mindannyiunknak, akik részesei vagyunk ennek az egyedülálló mozaiknak, amelyben a barátság és a közösség olyan fontos szerepet játszik. Ez az alkalom arra emlékeztet minket, hogy minden pillanatunk fontos része egy nagyobb képnek, amelyet együtt alkotunk.

Kedves Pista, a te életed inspiráció és példa mindnyájunk számára! Legyen ez az este emlékezetes és boldog pillanatokban gazdag, és hadd hozzon nekünk örömet és megújult lelkesedést az élet és a művészet iránt. Köszönöm, hogy részt vesznek ezen a különleges alkalmon, és további kellemes estét kívánok mindannyiuknak!”

A továbbiakban a rendelkezésünkre bocsátott üdítők, pogácsák élvezete mellett barátkozhattunk, beszélgethettünk, fotózkodhattunk egymással a sokunk által megszokottan gyakran látogatott, szeretett galériánkban.

A kiállítás április 10-ig látogatható naponta 10 és 17 óra között (Hotel Szárnyaskerék épülete, 9021 Győr, Révai u. 5-10.).

Molnár György művészetbarát
a GYAK és a Győri Fotóklub Egyesület tagja
(A 8. fotót Bognár Imre készítette)

Fotógaléria: Európai mozaik – Dániel István fotókiállítása a VOKE-ban

Molnár György fotói

22 kép