Ugye nem tévedünk, amikor feltételezzük, hogy ifjúkorában nem sokat tudott e hivatásról?

Varrógépműszerész az eredeti végzettségem, de recepciósként is dolgoztam a valamikori Petőfi Sándor Városi Művelődési Központban, ahol két barátom is hangtechnikus volt. Néha-néha besegítettem nekik, aztán egyszer szóltak, hogy van egy üresedés a színházban, természetesen érdekelt a feladat. Az ezredforduló előtt, 1999 decemberében bekerültem a Győri Nemzeti Színház állományába, és ma elmondhatom, hogy életem ötven évének éppen a felét ez a munkakör töltötte ki.

Azt kapta a munkájától, amit eleve elképzelt?

Szerintem ebben a színházi hangtechnikus szakmában mindenki az egymást követő nehézségek sűrűjében jön rá, hogy jóval nagyobb a feladat, mint azt gondolta. Több, szerteágazóbb a feladatsor, mint akár egy rockzenei előadáson, ahol néhány zenész munkáját kell közvetíteni, itt viszont egy zenei előadáson a zenészek és a színpadon éneklő színészek száma gyakran megközelíti, sőt el is éri a százat, ennyi ember tevékenységét kell úgymond fogyasztható állapotba összehangolni.

Sokat változott a technika az eltelt negyed évszázadban?

Nagyon gyorsan, nagyon sokat fejlődött, mind a hang-, mind a videótechnika, a kétezres évektől, mondhatni teljesen átalakult. Az ezredfordulón az informatika éppen csak betette a lábát a színházba, a kezdeteknél még nem volt számítógép az épületben sem. Ma van olyan előadás, ahol egyszerre három laptopnak és még jó néhány eszköznek kell egymással összeköttetésben dolgoznia, csak a videó- és hangtechnikában. A nehézségek ellenére persze az elejétől kezdve kedveltem a munkámat, és mivel az informatika sem volt számomra idegen, így követni tudtam ezt az átalakulást, amely az egykori analóg technikától vezetett a digitálisig.

Milyen konkrét feladatokkal kell megbirkóznia?

A prózai daraboknál a bejátszásokért felelünk, úgy kell felprogramozni a hangbeállítást, hogy az minden előadáson ugyanúgy hangozzon el. A zenés daraboknál pedig a jó fül is szükséges, továbbá maximális értése a technikának. Ha az ember a telefonján belekeveredik a gombokba, nincs olyan következménye, mint esetünkben, amikor nem szól a bejátszás. Nem kevésbé fontos a videótechnika kezelése, bár a háttérre vetített képek egyszerűbben, rutinszerűen megoldhatók, de mondjuk a díszletre pozicionálás már jóval bonyolultabb megoldásokat kíván.

Melyik fajta mikrofont szeretik jobban a színészek?

A lényeg, hogy nem tűnt el az öltözet alá szerelt mikroport, amelyhez vagy headset, vagy csak sima csiptetős, esetleg a fejre ragasztott mikrofon tartozhat. A kétezres évek elején csupán tucatnyi volt belőle a színháznak, akkor csak a főszereplők kaptak belőle, ma már vagy félszázzal rendelkezünk. De hogy a kérdésre válaszoljak, logikailag mindegy, melyik megoldást alkalmazzák, a tapasztalat szerint mégis a headsettel lehet jobb hatást elérni, a színészek számára is kényelmesebb, jobban is kedvelik.

És mit kedvel huszonöt év hangosítói munkájában Holczhammer Balázs?

Elsősorban a technikai kihívásokat, hiszen ez lényegében csak játék az eszközökkel. Nekem ez ugyanolyan fontos, mint a színészeknek a színpadi helytállás. Együtt a folyamatos tanulással, amelyet megkövetel a technika fejlődése.

Mohay Gábor