Ha az ország elnevezése nem is volt mindig mindenki számára egyértelmű, a zászlója viszont igen: fehér alapon egy vörös napkorong. A jelkép általánosan elterjedt neve Hinomaru, azonban hivatalosan a Nissóki elnevezést viseli. Az 1999. augusztus 13-án hatályba lépett „Law Regarding the National Flag and National Anthem”-ben a Nissókit jelölték ki Japán nemzeti zászlajaként. Valójában régóta így használták, még ha korábban egyetlen jogszabály sem rögzítette ezt a tényt.

A Nap fontos szerepet játszik a japán mitológiában és vallásban is. Az ország neve és a zászló mintája is jól kifejezi központi szerepét. Egy japán krónika, a Soku Nihongi szerint már Mommu császár 701-ben egy olyan zászlót használt, amely a Napot ábrázolta. A Kószúban található Unpo-dzsi templomban őrzik a legrégebbi fennmaradt zászlót, amit a legenda szerint a 11. században Reizei császár adományozott a szentélynek.

Amateraszu Ómikami vagy Óhirume no Mucsi no Kami a japán mitológia egyik főszereplője. A Nap, illetve az Univerzum istennőjeként tartják számon. Nevének jelentése: „a magasztos kami (isten), aki a mennyben ragyog”. A Kodzsiki és a Nihonsoki szerint a japán uralkodók Amateraszu közvetlen leszármazottai, és a császári család tőle kapta uralkodói jogait.

Amateraszut az egész Ázsia területén megjelenő napisten japán megfelelőjeként tartják számon. A legrégebbi róla szóló történetek az i. sz. 712-ből származó Kodzsikiben és az i. sz. 720 körüli Nihonsokiban (Japán krónika) találhatóak meg. Amateraszu napistennő a vihar és tenger istenének, Szuszanoonak, illetve a Hold istenének, Cukujominak a testvére. Azt írják, hogy Amateraszu testvéreivel megfestvén a tájat alkotta meg az ősi Japánt. Mindhárman Izanagi gyermekei, aki hitvesével és testvérével, Izanamival együtt hozta létre a japán szigeteket, és ők nemzettek számos sintó istenséget. Miután az Izanami megmentésében kudarcot valló Izanagi visszatért a Jomiból (alvilág), rituális megtisztulást végzett. A bal szemét mosta, amikor megszületett Amateraszu, aki Napistenként az égbolt uralkodójává vált bátyjával és férjével, Cukujomival, a Holdistennel együtt. Amikor elváltak, akkor alakult ki a nappal és az éjszaka.

A Nap állandó motívuma a japán művészeteknek, ahol mindig kiemelt szerepet kap a természet. A haiku mestere így foglal szavakba egy a japánok által tisztelettel és csodálattal övezett szépséges pillanatot:

„Virágzanak a szilvafák.
A Nap aranypalástban
a hegy ormára hág.”

Macuó Basó (ford.: Kosztolányi Dezső)

Szabados Éva

Forrás: sumidamagazin.com, Wikipédia, mek.oszk.hu

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép.

A témához kapcsolódó kölcsönözhető könyvek a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér kínálatában:
• Japán: színházak, ünnepek, pagodák, hegyek, teaházak, templomok, harcművészet
• Japán szellemei: válogatott mesék és meditációk

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Karácsonyi villámtúra a felkelő Nap országában
2. rész: Hogyan segíti az „utolsó utat” a japán hagyomány?
3. rész: A rendteremtés örömteli művészete Marie Kondóval