Mesélj, kérlek, a kezdetekről! Hogyan alakult ki a mai felállás?

Az Esti Egyenleg zenekar előzményeként több, különböző nevű formációban (Unplugged, Posta) Kiss Huba (gitár), Fábián Tamás (dob) és jómagam (basszusgitár) már együtt játszottunk, de aztán a közös muzsikálás évekre megszakadt. Ugyanakkor aki „zenészember”, az sokáig nem bírja zene nélkül, ezért aztán újra találkoztunk, és megbeszéltük, hogy kölcsönhangszerekkel (ugyanis addigra már mindet eladtuk) próbálunk egyet, hátha elindul újra valami. Össze is jöttünk egy garázsban Marcalvárosban, de az eredmény borzasztó volt. Ismét feladtuk. Persze ez sem hagyott sokáig nyugodni bennünket. Újabb, ezúttal eredményesebb találkozó következett, és a második garázspróba után kezdtük komolyabban venni a dolgot, elhatároztuk, hogy összehozunk egy koncertet. Ekkor csatlakozott hozzánk Oláh Zoltán (gitár). 2004 szeptemberében Szalai Tamás barátunk támogatásával, segítségével megtörtént az Esti Egyenleg zenekar első koncertje a Nádor vendéglőben, aminek mi nagyon, az ott lakók kevésbé örültek. Tulajdonképpen ez volt az előzménye a 2004-es újrakezdésnek. Az első koncert sikerén felbátorodva Fábián Tomival elhatároztuk, hogy februári születésnapjainkat ünnepeljük meg közösen egy újabb koncerttel, amelyre kibéreltük a La Torre szórakozóhelyet. A második, 2005 februári koncertünkön már több mint 200-an hallgattak bennünket. Többek között ez a buli, az élőzene sikere is adta az ötletet Oláh Zoli (OZ) és Máté Tibi barátunknak, akik ezt követően éveken át üzemeltették a La Torre szórakozóhelyet („Torony” a Tihanyi Árpád úton, az egykori Richards-gyár bejáratánál, most is szórakozóhely Orlando bár néven), ahol minden hétvégén több élőzenei koncert, majd diszkó szórakoztatta a vendégeket. Magánemberként a La Torre volt a második otthonunk, zenekarunknak pedig a törzshelye, éveken át havonta legalább egyszer zenéltünk itt. Ez egy rendszerességet is hozott az életünkbe, a kedvünk a zenéléshez pedig egyre csak nőtt. Ezen időszak alatt csatlakozott hozzánk Balogh Judit (ének) és Somogyi Balázs (billentyű), akik szinte a kezdetektől fogva velünk muzsikálnak. Szintén ekkoriban, Kiss Huba és Fábián Tamás távozása után érkezett Papp Dávid (dob) és Hanekám Norbert (gitár) a zenekarba állandó tagoknak. Bogdán Eszter 2010 táján csatlakozott, eredetileg csak Judit helyettesítésére várandóssága és a szülést követő időkre, de szerencsére köztünk maradt, és azóta is zenekarunk tagja. Így alakult ki egy állandó tagság, ami alkalmilag kiegészül további zenészekkel, például amikor a Bridge-ben tartunk saját bulikat. Ilyenkor Karácsony Balázs (ütős hangszerek), Tóth Balázs (szaxofon), Balogh Tibor (trombita) is segítik a zenekart.

Sok élethelyzet változik 20 év alatt, minden nehézség ellenére mi adja a motivációt két évtizeden át?

Csak a zene és a barátság!

Miben látod a csapat szupererejét?

Nekünk komoly fegyvertény az, hogy két – nem is akármilyen – női énekessel büszkélkedhetünk, Győrben ez egyedi. Számos olyan dalt elő tudunk így adni, ami két női énekhangra íródott. A lányok jól kiegészítik egymást, más a hangszínük, így egy Raining man, egy ABBA-dal vagy egy Pointer Sisters nóta is remekül szól. A másik, ami szerintem szintén különleges, hogy csak és kizárólag külföldi slágereket játszunk.

Ennek van valami különösebb oka? A közönség nem kéri számon rajtatok a nagy magyar slágereket?

Vannak remek magyar dalok is, ezt nem vitatjuk, de mi nagyon és jobban szeretjük a külföldi slágereket, és úgy gondoljuk, hogy valamilyen szempontból ez is egyfajta hiánypótló dolog. Éppen elég olyan együttes van, akik magyar dalokat is szerepeltetnek a repertoárjukban. Ha tennénk akár csak egy kivételt is, azzal elindítanánk egy lavinát… Ezt pedig nem szeretnénk. Igaz, hogy új nóták már nem fognak születni sem a ’70-es, sem a ’80-as, sem a ’90-es években, de ettől még ez nem válik unalmassá, mert nagyon nagy a merítési lehetőség, és mi igyekszünk minden alkalomra megújulni. Akik most februárban velünk buliztak, azok májusban nem ugyanazokat a dalokat fogják hallani, még akkor sem, ha vannak megunhatatlan és soha ki nem hagyható örökzöld slágerek, mint például az I Will Survive vagy az Every Breath You Take. Ez utóbbi szerintem már a zenekar egyik „névjegye”, minden koncerten ezzel a dallal búcsúzunk. Egyszóval még mindig találunk olyan nótákat, amelyekkel tudjuk frissíteni a repertoárt. És úgy vesszük észre, hogy ezt a döntésünket a külföldi és hazai dalokkal kapcsolatban a rajongóink is elfogadják, amit bizonyít számunkra az, hogy saját koncertjeinkre alkalmanként több száz ember kíváncsi.

Egyedi, egyszeri és megismételhetetlen, kicsit tribute zenekaros koncerteket is játszottatok már. Ez is a megújulást célozza?

Régebben valóban készültünk az adott szerzők, előadók iránti tisztelet és szeretet jeleként „egyedi koncertekkel”: Sting, Eric Clapton, U2, Dire Straits, Bryan Adams és sorolhatnám. Ma már az Esti Egyenleg saját koncertjeire azok jönnek el, akik táncolni, bulizni szeretnének, kicsit „kiengedni a gőzt”, így ezeken a bulikon az első hangtól az utolsóig minden erről szól. Csak egy előadótól egy koncertet adni? Úgy véljük, az Esti Egyenlegtől már nem ezt várják. Ezt a feladatot átvette az Aktuális Egyenleg zenekar, amely nem más, mint az Esti Egyenleg „kistestvére”, tehát az Esti Egyenleg egy-két tagja más zenészekkel is kiegészülve. A jellemzően kisebb létszámú, ad hoc tagságú Aktuális Egyenleget a covid időszak hívta életre, rendszeres felkérései vannak ennek a formációnak is. 2023 novemberében például Sting, Chris Rea, Dire Straits dalokból adtak sikeres, saját szervezésű koncertet. Az Esti Egyenleg pedig megmaradt bulizenekarnak.

Ettől függetlenül az Esti Egyenleg is tartott és tart tematikus koncerteket, ilyen volt pl. a One Hit Wonders (az egyslágeres előadók estje) vagy a Ladies Night (a világ leg(el)ismertebb női előadóitól válogatás). Mindig megpróbálunk valamilyen tematika köré építkezni és nevet találni ennek. Nagyon izgalmas volt, amikor végigmentünk a három évtizeden egy-egy koncert erejéig, a ’70-es, ’80-as és ’90-es éveken, azután pár évvel később pedig visszafelé zongoráztuk ezt végig. Remek hangulatú estek voltak, ahol előkerültek a jelmezek, a parókák is. Volt olyan koncert is, amelynek dalait a közönség kedvenceiből válogattuk ki. Rettentő sok dal van tehát a repertoárunkban, amire szintén büszkék vagyunk!

Hogyan készültök egy-egy koncertre? Hogyan lehetséges ennyi embert összehangolni?

Nyilván ez az egyik legnehezebb feladat. Sem a bulikat, sem a próbákat nem könnyű megszervezni. A 9 zenészen túl a DJ-nek (mert a koncertek előtt, szünetben és után diszkóra is szórakozhatnak a vendégek), a koncerthelyszínnek, technikusoknak, segédszemélyzetnek is rá kell érnie az adott estén. Mindenkinek megvan a privát szakmája, van családja, esetleg játszik másik zenekarban, így ezzel is össze kell egyeztetni az adott eseményt, ráadásul Somogyi Balázs billentyűsünk esetében az Opera, Balogh Tibi esetében a győri színház, Tóth Bazsi esetében pedig a Wellhello zenekar programjához is alkalmazkodnunk kell. Nagy segítség, hogy a Bridge-ben próbálhatunk ezekre a koncertekre, mert ennyien nehezen férnénk el máshol. A lényeg ugyanakkor az, hogy mindig találunk megoldást, valahogy összehozzuk a próbákat és a bulit is. Ez nyilván mindenkitől extra időt, áldozatot kíván. Otthon készülünk fel először, a próbán pedig összerakjuk a műsort. Szerencsére mindenki képzett zenész, ez megkönnyíti a felkészülést, de a próbát nem pótolja semmi. Olykor nyilván felmerülnek nehézségek, az élethelyzetek is bele tudnak szólni a dolgainkba, de az egymás iránti szeretet, a barátság, a zene iránti elkötelezettség élteti a csapatot, és eddig mindent megvalósítottunk, amit szerettünk volna. Most jó együtt, örülünk, hogy zenélhetünk ilyen körülmények között, hogy sokan szeretnek minket, és igyekszünk elkerülni, hogy beleszürküljünk a megszokásokba. A legtöbb zenekart érintő kérdésben demokrácia van, közösen döntünk, megbeszélünk mindent.

Mivel nem saját dalokat adtok elő, mi a cél?

Leginkább az, hogy nagyjából úgy szólaljon meg egy dal, ahogy az eredeti, vagyis elsősorban a hitelességre törekszünk. Ahogy szoktam mondani, „ezt a dalt már megírták előttünk, nem kell kitalálni”! Persze vannak olyan dalok, amelyekben kicsit több szabadsága van a zenésznek, például nem kötött egy-egy gitár-, zongora- vagy szaxofonszóló.

Ezt az évet a születésnap jegyében terveztétek meg. Mi minden várható? Hány felvonásos lesz az ünneplés?

3+1, mint a magyar igazság, vagyis a jól sikerült februári buli után május 3-án is tartunk a Bridge-ben egy ismétlést, persze teljesen más dalokkal, újabb meglepetésekkel, de a megszokott minőségben, szintén diszkóval kiegészítve, Füzi Ernő barátunk pörgeti majd a lemezeket. A jubileumi év okán tervezünk egy nagyszínpados belvárosi koncertet valamikor a nyár közepén. Erre szeretnénk mindenkit elhívni, aki valaha is játszott velünk a zenekarban akár csak egy buli erejéig, hogy ezen az ünnepi koncerten álljon velünk újra közönség elé. Közel harminc ember fordult meg a zenekarban a 20 év alatt, és ha nem is tud mindenki eljönni, akkor is nagyon extra, izgalmas koncertre készülünk. A plusz egy (ráadás) koncert pedig a szokásos őszi buli lesz majd szintén a Bridge-ben. Ezek a saját kezdeményezésű koncertjeink, ezen túlmenően még megyünk azokra a fellépésekre is, ahová az Esti Egyenleg zenekart hívják, várják. Az elmúlt években is több privát partin, céges rendezvényen, különböző fesztiválokon játszott a csapat. Próbálunk a kihívásoknak megfelelni, a lehetőségeket megragadni. Ameddig van még a zenekarban „spiritusz”, motiváció, kedv és öröm, addig nem fogjuk abbahagyni a közös zenélést.

Legyen így! Boldog születésnapot Esti Egyenleg!

SzaSzi
Fotók: Vajkó László (1.), Felföldi Nándor (2-3.), Czika László (4.)

A Győri zenekarok sorozatának korábbi cikkei:
1. rész: A Colombre Band
2. rész: Víganjáró Apnoé
3. rész: A Friends Big Band
4. rész: A Hangraforgó
5. rész: Hoppáré
6. rész: TOSODA Projekt
7. rész: Belvárosi Betyárok
8. rész: Kétszemközt
9. rész: Eszkimó
10. rész: RockMilady
11. rész: Goldstep
12. rész: M-Squad
13. rész: Cserefa
14. rész: Cafuné
15. rész: Akkordeon Tánczenekar
16. rész: Dressing Room