Az 1965-ben született francia Frédéric Beigbeder hazájában rendkívül népszerű író, újságíró, könyvkiadó, filmrendező és televíziós személyiség. Érdekes családból származik: anyja érzelgős, női regényeket fordít, apja fejvadász, bátyja pedig üzletember. Tanulmányai után (két híres párizsi középiskola, majd a Politikai Tanulmányok Párizsi Intézete) 24 évesen reklámszakemberként, íróként, rádióelőadóként, kiadóként (és a wikipédia szerint dilettánsként) kezdett dolgozni. 1994-ben megalapította a Prix de Flore nevű irodalmi díjat, amelyet évente ítélnek oda fiatal francia tehetségeknek. Első két regényét, a 2000-es 1999 Ft címűt (99 francs) és a 2003-as Windows on the World-öt (amelyért elnyerte a Prix Interallié nevű díjat) filmre adaptálták, csakúgy, mint A szerelem három évig tart címűt 2011-ben és a L’idéalt 2016-ban.

A 2009-es Francia regény (Un roman Francais) az ötödik megjelent könyve, amelyért megkapta a Prix Renaud irodalmi díját. A történet – a fülszöveg szerint – „egy olyan férfi regénye, akit elhagytak, hát bosszúból élvhajhász lett; egy apa története, aki cinikus lett, mert összetört a szíve. Ez a regény továbbá egy báty története, aki mindent megtett, hogy ne hasonlítson a szüleire, és egy öcs története is, aki mindent megtett, hogy ne hasonlítson a bátyjára. Egy mélabús kisfiú története, aki egy öngyilkos országban nőtt fel olyan szülők között, akiket boldogtalanná tett zátonyra futott házasságuk. Egy olyan ország regénye, amely két háborút is elveszített, de sikerült elhitetnie magával, hogy megnyerte őket, majd egész gyarmatbirodalmát elveszítette, úgy téve, mintha ez mit sem változtatna a fontosságán. Egy új emberfajta története, avagy regény arról, hogyan lettek a monarchista katolikusokból kapitalista világpolgárok.” Ilyen Frédéric Beigbeder élete, ahogyan ő megélte, s így már talán tényleg elég annyit mondani róla: egy francia regény.

A könyv kerettörténete és apropója tulajdonképpen egy mélypont: Frédéric Beigbedert 2008-ban, Párizs 8. kerületében letartóztatták kábítószer-fogyasztásért: éppen kokaint szippantott egy autó motorháztetején, ráadásul további 2,6 gramm kokót is találtak nála. Csak harmadnapon engedték ki, aztán hat alkalomból álló kényszergyógykezelés következett. Fogságának krónikája a család és az addigi életpálya felidézésével váltakozik. Beigbeder nyíltan el is ismeri, hogy mindegyik regénye nagyjából önéletrajzi ihletésű, és hogy karakterei sok szempontból tökéletesen tükrözik őt. Másrészt viszont azt is elmondja, hogy „a való életben sokkal normálisabb vagyok, mint a könyveimben”, épp ezért pusztán ő maga kevés lenne ezekhez a felfokozott, szélsőséges figurákhoz. Pedig meglehetősen hamis Beigbeder-t azzal vádolni, hogy unalmas fickó, hiszen saját bevallása szerint négy hobbija is van: társasági alkoholizmus, házasságtörés, magányos olvasgatás és beszélgetés.

Az írás mellett több filmnél is közreműködött: társszerzőként jegyzi egy J. D. Salingerről szóló dokumentumfilm forgatókönyvét; számos moziban alakította hol saját magát (Ketten az egyben), hol pedig fiktív karaktereket (Beur sur la ville, Comme t’y es belle!, Így jártam a mostohámmal, Elefant); feltűnt már egy pornográf film stáblistáján is (La fille du batelier); valamint az 1999 Ft szélesvásznú adaptációjában többszörös cameóként is láthatta őt a közönség. Amúgy magánéletében elvált, de van egy Chloé nevű lánya, dolgozott a Volkswagennek is, ahol egy városi modell dizájnjának megalkotásában segédkezett, 2023. december 12-én pedig a francia rendőrség őrizetbe vette egy fiatal nő megerőszakolásával kapcsolatos vádak miatt (amelyeket ő természetesen tagad). Úgyhogy nem tűnik kizártnak, hogy Frédéric Beigbeder élete hamarosan elvezethet majd akár egy következő Francia regényhez is.

Szilvási Krisztián