Hartmann Gergely előadása kezdetén felhívta a hallgatóság figyelmét, hogy falun és városon épületeink kétharmada egyaránt az 1945 és 1990 közötti időszakban épült. Ezek mindennapjaink részei, és szükséges a védelmük, a velük kapcsolatos döntéseket pedig nem érzelmi vagy politikai alapon kell meghozni, illetve tudatosítani kell az értékeiket. Persze vannak jó és rossz épületek, de ezeket a hőtechnika, a fenntarthatóság és a hasznosság határozza meg.

Sajnos eddig is számos ikonikus épület esett áldozatul a kellően át nem gondolt városfejlődésnek. Elég csak a Vagongyárra gondolnunk, amely bár épített örökség volt, gyakorlatilag megszűnt létezni, hiszen az étkezdén kívül egyetlen épülete sem maradt meg. Hasonló történt a Textilgyárral, melynek a helyén ma az OBI épülete áll, vagy a Wannenmacher Fábián tervei alapján épült Hűtőházzal, amelyet 2013-ban lebontottak, pedig kaphatott volna helyi védelmet, de az Olajgyár tornya is elpusztult az érte tett lépések ellenére is. Összességében elmondható, hogy nem bántunk szépen Győr elmúlt 150 évének ipari emlékeivel. Talán az Ágyúgyár jelent kivételt, illetve az Elevátor épülete (a lenti képen), amely lakóépületként hasznosult. Nagyon komplex probléma a régi gyárépületek hasznosítása, de előrelátással és tervezéssel sok épület felhasználható lenne. Szerencsére vannak olyan kezdeményezések, mint a Régi Győr vagy a Győri Ipartörténeti Alapítvány, melyek igyekeznek ezeket az értékeket bemutatni és megmenteni.

A korszak egyik legikonikusabb ipari területe a Vagongyár volt, amit az Elevátorhoz hasonlóan 1944-ben számos bombázás ért. Csak lassan indult újra a termelés 1945 után, a határ közelsége miatt csak a legalapvetőbb helyreállításokat vitték véghez, a Szovjetunió felé irányuló jóvátételi kötelezettsége ellenére is, ugyanakkor a minimális fejlesztésekhez is nagy erőfeszítést kellett tenni. 1956 után csökkent csak Győr elszigeteltsége.

A helyreállítások első tervei még a fővárosi Ipari Épülettervező Vállalat műtermeiben készültek. A munkát később a győri központú Győriterv vette át. Ez egy regionális vállalat volt, a Balatontól északra elterülő rész tartozott a hatáskörébe, és egyes időszakokban 700 munkavállalót is foglalkoztatott.

A vagongyártó csarnokot az akkortájt 30 éves Cserhalmy József, a Győriterv építésze tervezte az ötvenes évek derekán. Az épület séd tetős megoldással készült. Északra tájolták, hogy a természetes fény bejusson az épületbe, de ne érje közvetlenül a napfény. A szükséges építőanyagot a helyszínen gyártották egy kisebb műhelyben. Az épületet műkő berakás és domborművek díszítették.

Máshol is készültek érdekes ipari építmények. A célgépgyári csarnok épületét Horváth Andor tervezte (a fenti képen), aki szintén a Győriterv építésze volt. Az épület külső megjelenése visszafogott, de a szerkezete kifejezetten érdekes, tervezése pedig mérnöki bravúr volt a maga idejében. A gerendák fordított U alakúak, és ezekbe építették be a gépészetet és az elszívást. A Szerszámgépgyár kisforgácsoló és pótalkatrészgyártó csarnok épületét Hegyi György tervezte, ami a korszakban szintén nagy építészeti teljesítménynek számított.

Az 1970-es években beszűkült az építészek mozgástere, az előregyártott elemek gyártása hatalmas méreteket öltött. A pi-paneleket a Benczik Lajos tervei alapján készült Győri Kekszgyár egykori raktárépületétől kezdve szinte minden raktárépületben felhasználták, az építészeknek kihívást jelentett ezekből valami egyedit alkotni. Győri Kekszgyár raktáránál az épület érdekességét a szokatlan kockaformája adja, amely a helyhiány kényszeréből adódott.

A Győri Kekszgyár épülete nem sokkal az elkészülte után (fotó: GYÁÉV vállalati kiadvány):

Az ÁTI Közraktár esetében a leglátványosabb építészeti elemek a csatorna fölé nyúló, három rikító vörös acél darupálya. A terveket Horváth Andor készítette, amelyért megkapta a szakma legrangosabb kitüntetését, az Ybl Miklós-díjat. A raktárépület helyének kiválasztásánál a közúti, a vízi és a vasúti közlekedés közelsége játszott szerepet. Több helyszín megvizsgálása után az építők végül az Iparcsatorna déli végződése melletti területet jelölték ki az új raktár építésére, mert ez közel esett mind a vasúthoz, mint az 1-es főúthoz, és a csatorna miatt a vízi szállítás kapcsolata is adott volt. Ugyanakkor az új létesítmény a RÁBA-Gyár épülő csarnokainak közvetlen szomszédságába is került. A vízi kapcsolat mindenesetre csak elvi lehetőség maradt, mert az Iparcsatorna, amelyet eredetileg az Ágyúgyár termékeinek szállítására kezdtek el építeni az I. világháború előtt, soha nem készült el teljesen, nem lehetett igazán kihasználni.

Az ÁTI Közraktár 2011-ben (Hartmann Gergely felvétele):

Az 1965 és 1990 közötti időszak az acélcsarnokok korszaka. 1963-ban kormányhatározat nyomán elindult az országos dízel program, nagy beruházások kezdődtek. Horváth Edét 1963 tavaszán nevezték ki a Vagongyár vezérigazgatójának úgy, hogy egyidejűleg a Győri Szerszámgépgyár igazgatói tisztét is megtartotta, és egyesítette egymással a két üzemet. 1963-ban a Győri Tervező Vállalathoz került Lőrincz József (1930‒1990) építész. Az akkor 33 éves fiatalember a korszak egyik „sztrárépítésze” volt, 1967-ben és 1974-ben is Ybl-díjjal tüntették ki. Tizenhét éven át volt Győr városának meghatározó tervező építésze. 1982-ben költözött vissza Budapestre, ahol 1986-tól a Lakóterv igazgatója. Nevéhez fűződik a mai Kristály Étterem és ABC-áruház épületének tervezése, de az ő munkáját dicséri a Turista Szálló (ma Honvéd liget 1.), a 139 lakásos társasház a mai Szent István úton és számos más épület Győrben, de az ő nevéhez fűződik a Vaskakas Taverna belső tereinek tervezése is. Az enteriőrt nagy műgonddal alkotta meg, a korszak legszínvonalasabb termékeinek felhasználásával: az étkészleteket és a tetőterasz ülőhelyeit például a Zsolnai Majolikagyár készítette. Ő tervezte a Kreszta-házban 1978-ban megnyitott Dunakapu ételbár és pinceborozó belső tereit is. Számos jelentős középületet is tervezett, például a lebontott Ifjúsági házat, valamint a ma már átalakított városi sportcsarnokot Kiskúton.

A frissen átadott Kristály étterem és ABC-áruház (forrás: GYŐRITERV-es kiadvány):

A korábbi Turista Szálló épülete 2012-ben, ma önkormányzati irodaépület (Hartmann Gergely felvétele):

A 139 lakásos társasház a hatvanas években (forrás: Winkler-Kurcsis):

A Magyar Vagon- és Gépgyár (Rába) fejlesztésére az Iparcsatornától keletre eső, az egykori hecsepusztai reptér területét jelölték ki az ötvenes évek elején, mert az MVG területén nem volt elég hely a terjeszkedésre. A repteret ugyan helyreállították az 1944-es bombázások után, de az 1960-as évek elejére funkciója megszűnt, és a helyén kezdett kiépülni a Rába Vagon- és Gépgyár „reptéri” gyáregysége. A Rába robbanásszerű fejlődésnek indult, folyamatosan épültek az egyre nagyobb és nagyobb gyártócsarnokok a területen. Először a reptér egykori hangárját alakították át, majd 1969-ben megépült a 28.000 m2-es csarnok a futóműgyártás számára. Lőrincz József mint vezető tervező a csarnokszerkezetért Ybl-díjat kapott, és ettől kezdve a Vagongyár vezetőségének bizalmát is élvezte, akikkel jól meg is értették egymást. Így a legtöbb, a Rába beruházásában megvalósuló épületet ő tervezte ezután.

A szerszámüzem és a 28.000 m2-es produktív csarnok 1969-re épült fel (forrás: a Győriterv publikációja):

1973-ra épült fel az új acélöntöde, 1976 körül a kovácsüzem, majd végül 1979-re a minden addigi méretet túlszárnyaló, 67.000 m2-es csarnok. Horváth Ede vezérigazgató „nagy álma”, a 100.000 m2-es csarnok építése ugyan megkezdődött, de a rendszerváltás után már nem fejezhette be. Viszont tulajdonképpen ennek a félbehagyott csarnoknak és a Rába által használt infrastruktúrának köszönhető, hogy az Audi Győrbe jött, ugyanis a cég ennek befejezésével kezdte meg működését a városban.

Az acélöntöde (forrás: a Győriterv publikációja):

Az ipari létesítmények mellett Lőrincz József egy 23 emeletes magasház tervét is elkészítette, amely a vállalat igazgatási központja lett volna, de ez végül nem valósult meg. A korabeli sajtóban születtek cikkek az épület ellen és mellett is, de az ellenző cikkek nagy része pártfunkcionáriusok tollából született. Ennek ellenére Lőrincz nem adta fel, részletes tervek és makett is készült a nagyszabású épületről. 90,14 méter magas lett volna, ami 40 centiméterrel túlszárnyalta volna az akkori rekorder, a SOTE toronyépületének a magasságát.

A RÁBA MGV mint Győr mecénása

A gyár finanszírozta számos ikonikus győri építmény elkészültét. A Vásárhelyi Pál híd, vagy ahogyan a győriek inkább ismerik, a „Kis Böske” (tervező: Mányoki János, Győri Tervező Vállalat) megépülését a vállalat segítette. A gyalogoshíd hosszú ideig az ország egyetlen ferdekábeles hídja volt. 2009-ben lebontották, mert szükségessé vált egy gépjármű-közlekedésre is alkalmas híd építése. Utódját, a Jedlik Ányos hidat 2010-ben adták át a forgalomnak.

A Vásárhelyi Pál híd építéséhez 1969-ben az Erzsébet híd maradék kábelanyagát is felhasználták (fotó: 700 éves Győr, Képeskönyv):

Az új győri ifjúsági ház (Petőfi Sándor Művelődési Ház) létrehozását a vagongyári KISZ-szövetség kezdeményezte, a Rába-gyár felkarolta az ügyet, és tervpályázatot hirdetett. A létesítmény tervezésére ismét Lőrincz Józsefet és kollégáit választották. Az alapkőletételre 1971-ben, az avatásra 1973-ban került sor. Az épület a győri alternatív kulturális élet központja volt, a tiltakozások ellenére 2016-ban lebontották, helyén parkolóház épült.

Az Ifjúsági ház (forrás: MÉ 1974/1):

A Rába Magyar Vagon- és Gépgyár bővítése miatt a korábbi ETO sporttelepet felszámolták, ezért a vállalat finanszírozta a RÁBA ETO új stadionjának építését. A terveket Lang János (Győriterv) építész készítette, ezzel kiérdemelve az Ybl-díjat. Az épület a tervezettnél kisebb, 25 ezer férőhelyes lett. Lelátóinak nagy része földfeltöltéssel épült, míg a kiemelt részek acél és vasbeton elemekkel készültek, gazdaságos, ugyanakkor attraktív szerkezetet teremtve. Az idők során elhasználódó stadiont a felújítás helyett 2007-ben lebontották, így egy újabb érdekes, a 20. század második feléből származó győri épület lett az enyészeté.

Az elkészült stadion légifelvételről, telt ház egy megnyitón (forrás: Győriterv kiadvány):

A stadion szomszédságában épült meg a győri Sport- és Kiállítási Csarnok, azzal a céllal, hogy a sporteseményeken kívül a győri üzemek termékeinek rendszeres bemutatóhelye legyen. Az épület, átalakítás után, a 2015-ben épült Audi Aréna része lett, de teljesen elveszítette eredeti karakterét.

Lőrincz József kapott megbízást a Rába MVG új, reprezentatív Kereskedelmi és Konferencia Központjának (Hotel Konferencia) tervezésére. Az épület eredetileg a mai Czuczor utcában állt volna, de Lőrincz sugallatára végül a Káptalandombon lévő üres telken épülhetett fel. Tervezésénél fontos szempont volt, hogy a konferencia központ szépen illeszkedjen a történelmi környezetbe, emellett pedig a belső tere a legjelentősebb külföldi vendégek igényeit is kielégítse. Eredetileg Mezei Gábort kérték fel belsőépítésznek, de végül Schinagl Gábor tervezte a belső tereket.

A Hotel Konferencia belső fedett udvara, csúcsíves árkádokkal, Borsos Miklós szobrával (Lőrincz József hagyatékából):

Az épület Lőrincz József életművének összefoglaló, fő műve, nívóját talán az is jól mutatja, hogy a győriek „Kishilton” néven emlegették. Reméljük, hogy a mostani tulajdonos, az MCC méltó módon újítja meg az ikonikus épületet – úgy tűnik, erre minden reményünk megvan.

A válogatott képekkel színesített előadás végén a hallgatóság kérdezhette Hartmann Gergelyt, illetve a hozzászólók közül többen is megosztották személyes emlékeiket.

A cikkben szereplő archív képek forrása a Modern Győr oldala, engedéllyel közöljük őket.

Bartha Annamária

Fotógaléria: Ipar és építészet Győrben 1945‒1990 között ‒ Hartmann Gergely előadása a győri könyvtárban

Bartha Annamária fotói

25 kép