Rögtön több film beugrott, ami így-úgy a témához kapcsolódott (Sötét árvák, Feledés és a kiváló Hold), meg persze néhány könyv is, miközben Edward Ashton Mickey7-ét olvastam. Hogy a kötet írója Andy Weir kihívója lenne, amint a fülszöveg sugalmazza? Erősen kétlem, teljesen más típusú könyv a kettő. Ashton stílusa sokkal inkább John Scalzit idézi meg számomra, bár sztoikus és cinikus főszereplőnk hangvétele kissé tényleg emlékeztet A marsi hősére. De a Mickey7 tematikáját tekintve nem hasonlít Weir műveinek egyikére sem, holott minden magyarul megjelent kötetét olvastam. Leginkább a már említett Duncan Jones Holdjának (szinte hallottam olvasás közben Clint Mansell zseniális zenéjét), Scalzi Vörösingeseinek és Orson Scott Card Végjátékának elegye. A maga nemében ez önmagában is jó ajánlólevél.

A történet zanzásítva a következő: hősünk, Mickey7 – aki egy „Eldobható” ‒ belezuhan egy szakadékba az emberiség által éppen kolonizálandó fagyos bolygón, és mivel nyilvánvalóan menthetetlennek tűnik, leírják veszteségként. Az „Eldobhatók” a kolonizáló hajók tartozékai, akik teljes értékű emberek ugyan, de olyan munkákat bíznak rájuk, amelyek során jó eséllyel életüket veszítik. Szerencsére fizikai paramétereiket, összetételüket tárolják a számítógépek, és memóriájukat is időnként lementik, így pusztulásuk esetén máris előállítható a következő darab a biomasszából, legfeljebb az utolsó mentés óta lefolyt események vesznek el a felébredő klón részéről. Mickey7 azonban, köszönhetően egy helyi őshonos lénynek, a.k.a. „kúszómászónak”, visszajut a bázisra, ahol szembetalálkozik időközben kitenyésztett klónjával, Mickey8-cal. Ráadásul úgy tűnik, hogy a mintegy 180 fős, ideköltöző emberiség éppen hadiállapotba kerül a „kúszómászókkal”, és a klón bonyolódó nőügyei sem egyszerűsítik meg az életét/életeit. Emellett Mickey-knek titokban is kell tartaniuk, hogy ketten vannak, különben jó eséllyel mindkettőjükre megsemmisítés vár.

A Mickey7 egy rendkívül laza, szórakoztató kötet, mélységét tekintve se nem Balaton, se nem Bajkál-tó. Nem akar ránk tukmálni valami nagy bölcsességet, ámbár kétségtelenül felveti a „Mitől is vagyunk azok, akik vagyunk?” kérdést. A könyv legjobb pillanatai a két Mickey párbeszédeihez köthetők, Ashton igencsak gunyorosan szemléli a világot és a civilizációnkat. Miközben mindkét Mickey igyekszik kihúzni magát a veszélyes feladatok alól, és minél többet felzabálni az egy fejadagnyi napi ellátmányukból, meg kellene akadályozniuk a civilizációk összecsapását is.

Maga a fő eseménysorozat nem túl impozáns, alig pár nap történéseit tömöríti, gyakran megszakítva kitekintésekkel, visszaemlékezésekkel. Mickey eldobhatósága mellett amatőr történész (igazából ebben a korban már nincsenek történészek, hiszen minden visszakereshető számítógépen), és időnként mesél egy-egy extrém sztorit az emberiség történelméből. Bevallom, nagyon élveztem a kolonizációs kísérletek balszerencsés eseteit taglaló történelmi részeket, kifejezetten ötletesek voltak. Hiányérzetem leginkább azzal kapcsolatban van, hogy szinte semmit nem tudtunk meg a kúszómászókról, de mivel készült a regénynek folytatása (Antimatter Blues, 2023), talán majd ott. A lezárás azonban egyáltalán nem rossz, a Mickey7 önmagában is kerek és értelmes, valamint kellemes olvasmány.

Ashton regénye nem lesz örökbecsű klasszikus, amit 100 év múlva is gyakran levesznek a könyvespolcokról – ezt azért ki merem jelenteni ‒, hiszen igazán új mondanivaló nincs a sztori mögött. Ettől azonban még nagyon jó, igazi kikapcsolódást nyújtó olvasmány, amely gyorsan elolvasható, mert élvezetes. Ráadásként ha tényleg készül belőle film Pong Dzsunho rendezésében, mint ahogyan hírlik, akkor az megér majd számomra egy mozijegyet!

Az Agave kiadása nekem nagyon tetszik. A borító egészen ötletes a hét kicsi Mickey-vel és a nagy 7-essel, a színvilága is bejön. A fűzött kötés masszívnak tűnik, több évet is simán kibírhat. A tördelést és a szöveget nézve sincsenek panaszaim. A fordítást élveztem, gördülékeny volt.

Horváth Gábor

Az írás az Egy könyvtáros viszontagságai a XXI. század hajnalán blogjáról származik.