Jacobi Viktor (a képen balra) színpadi pályafutása 1904-ben A rátarti királykisasszony című operettel indult, amelynek premierje a budapesti Népszínházban volt december 17-én. Az átütő sikerre azonban egészen az 1911-ben bemutatott Leányvásár című operettjéig várnia kellett. Ez a műve bizonyult az első maradandó sikerének, mind a közönség, mind a kritikusok nagyra tartották, ráadásul nemzetközi ismertséget is hozott számára.

Beöthy László (1873‒1931), a Király Színház legendás igazgatója „ez idő tájt már rendkívül alaposan készítette elő minden sikergyanús új darab bemutatóját”, kihasználta a sajtóban rejlő lehetőségeket is, a korabeli folyóiratok mellett a Színházi Élet hasábjain már a próbák ideje alatt „híreket, pletykákat szivárogtatott ki, egy-egy fotót közöltetett, mindezzel azt sugallva a közönségnek, hogy olyan izgalmas dolog készül a színházban, amit feltétlenül látni kell”. Nem volt ez másképp a Szibill esetében sem. Megjelent például olyan információ is, hogy „jegy a bemutató-előadásra a premier előtt egy héttel aranyért sem kapható”, vagy a szövegkönyvről azt írták, hogy a Király Színház munkatársai szerint „ez a legjobb operett-librettó, amelyet életükben olvastak”, vagy „az utóbbi évek legjobb, legtehetségesebb, legművészibb és legötletesebb librettója ez”.

Az ősbemutatón a Király Színház legkiválóbb és legkedveltebb színészei léptek színpadra. A címszerepet a teátrum legnépszerűbb primadonnája, a különös kisugárzással rendelkező Fedák Sári (1879‒1955, a képen jobbra) alakította. Petrovként a bonviván Nádor Jenő (1888‒1955) lépett színpadra. Poire megformálója „a kitűnő tánctudásával, akrobatikus mozgásával, karikírozó és jellemábrázoló képességével ideális táncoskomikussá váló” Rátkai Márton (1881‒1951) volt, Sarah szubrett szerepében Lábass Juci (1896‒1932) tündökölt. A Nagyherceget Király Ernő (1884‒1954), a Nagyhercegnét pedig Haraszti Mici (1882‒1964) játszotta.

Az ősbemutatót óriási érdeklődés előzte meg nemcsak a közönség, hanem a szakma részéről is. Már az egyik próbán megjelent „az angol Boosey kiadó képviselője, aki megvásárolta a darab angol nyelvű előadási jogát”. A legjelentősebb európai zeneműkiadók és színházak is elküldték a budapesti premierre képviselőiket, például már a főpróbán osztrák, német, angol, olasz, dán színházak és színházi ügynökségek vezetői foglaltak helyet, sőt a tengerentúlról, az Egyesült Államokból is érkezett képviselő.

A Szibill az ősbemutatón, ahogy az előzetesen várható volt, óriási sikert aratott, a közönségnek annyira tetszett az operett, hogy tombolva tapsolt. Jacobi muzsikája „azonnal meghódította a nézőtéren helyet foglaló közönséget”. Az első felvonást követően tízszer, a második után még többször hívták a szerzőtriót is a színpadra. A bemutató előadás jóval éjfélt követően ért véget.

A kritikusok a librettóról így írtak: „Bródy és Martos rendkívül érdekes, drámai hatásokkal fűszerezett és mégis mulatságos munkája nagyban hozzájárult a sikerhez.” A szövegkönyv mellett Jacobi muzsikáját is dicsérték, invenciózusnak, frissnek találták, a hangszerelést is kiemelték. Fedák Sáriról így fogalmaztak: „Szibill szerepében Fedák Sári mutatta meg, hogy a zsenialitásnak nincsenek határai… Szibill alakjából csodálatosan élő és létező figurát formált.” A sikert mutatja, hogy énekszámait többször meg kellett ismételnie. A többi szereplőről is lelkesen írtak a lapok.

Jacobi legnagyobb diadalát a Szibill-lel aratta, „amely meghozta számára a világhírnevet is”, az ősbemutatót követően hamarosan elkészült a szövegkönyv angol és német nyelvű fordítása. 1915 májusára tervezték a londoni premiert, ezért Jacobi „a zenei anyagot a főbb elemek megtartásával átdolgozta”, a címet pedig Sybillre változtatták. Ráadásul Jacobi az angol fővárosba utazott, azonban az I. világháború kitörése és osztrák‒magyar állampolgársága miatt kiutasították az országból, a premier is elmaradt, pályája megtört. Ezt követően az Egyesült Államokba utazott, ahonnan csak 1920-ban tért vissza Európába, de rövidesen újra az USA-ba ment. 1921. december 12-én azonban New Yorkban öngyilkosságot követett el.

oszem

Felhasznált irodalom: Magyar színháztörténet II. 1873-1920; Winkler Gábor: Operett I. kötet; Kolozsi László: Jacobi Viktor Leányvásár; Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György; a Színházi Élet, Az Est, a Pesti Napló, Színházi Hírek, Budapesti Hírlap folyóiratok korabeli számai; wikipedia

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép.