Szokás az óvodai nagycsoportban „mit dolgoznak a szüleink” témakörre koncentráló napokat tartani az iskola előtt álló gyerekeknek, a győri Bartók Óvoda pedig ezen a téren is kiválóan teljesít. Tavaly év vége felé Az én családom című projekt keretében beszélgettek a Süni csoport „végzősei” a szülők foglalkozásairól, és ehhez kapcsolódóan szerveztek idén februárban (fakultatív) munkahely-látogatási napokat, melyek során a bemutat(koz)ást vállaló szülők gyerekei általuk választott kis barátaikkal megnézhették, mit is dolgozik pontosan anya vagy apa. A Bartók nagyovisok 5-6 fős mikrocsoportokkal így jutottak el a Győri Nemzeti Színházba, a Győri Pagonyba és a Győri Törvényszék épületébe, én pedig úgy gondoltam, hogy a Kisfaludy Károly Könyvtárban működő Digitális Szolgáltatások Osztályán csakugyan sok érdekességet tudnék mutatni ezeknek a kisgyerekeknek.

Február 26-án, hétfőn délelőtt izgatottan toporogtam a földszinti kölcsönzőpult előtt, amikor az én – gátlásoktól mentes – Kristóf fiam fülig érő vigyorral száguldott be a kitáruló fotocellás kapun. Éva néni vezetésével összesen öt kisgyerek lépett be a tudás házába, hogy a harmadik emeleti legbelső irodában megismerkedhessenek azzal, mi is történik valójában a (könyv)lapok mögött. Mert a digitális szolgáltatások területe ma már, a 21. század elején valóban szemkápráztató kincsesbánya tud lenni – még úgy is, hogy technológiai léptékekben valószínűleg még mindig csak az út legelején járunk. Ezek a kisgyerekek pedig – digitális benszülöttekként – nemcsak hogy ebbe születtek bele, de talán egyenesen erre is születtek.

Mélyre hat(ol)ó, tudásvágytól és kiemelkedő értelemtől csillogó szempárok kereszttüzében vált mindenki számára világossá, hogy a könyvek, folyóiratok és egyéb dokumentumok már nemcsak fizikai formában képesek létezni és hatni, hanem a digitalizálás lehetőségének és folyamatának köszönhetően immár bitek és bájtok transzformációjának útján egy megfoghatatlan élettérben is, amelyek hozzáféréséhez és használatához a számítógépek, valamint egyéb informatikai eszközök (laptopok, tabletek, okostelefonok... stb.) nyújtanak lehetőséget. A győri bibliotéka Digitális Könyvtára ugyanis egyre gyarapodó állománynak biztosít „otthont”, ennek folyamatáról pedig maguk a gyerekek is meggyőződhettek a papíralapú dokumentumok szkennelésének bemutatásával.

Persze mindehhez szükség van egy számítástechnikai központra, amely az egész digitális világ szíve-lelke-motorja: a kis vendégek bekukucskálhattak a könyvtár szerverszobájába is, hogy lássák, és az informatikus Viktor bácsi magyarázatából megértsék, micsoda pókhálószerű összeköttetési rendszer és gépek szükségesek ahhoz, hogy a digitális világ ilyen nagyságrendben és színvonalon valósulhasson meg az intézmény falai között.

Na de mit is csinál apa igazán? Nos, valóban, a Digitális Szolgáltatások Osztályának másik nagy feladatköre – az online felületek (honlap, Facebook-oldalak, Instagram, TikTok, YouTube) gondozásán és a hozzájuk szükséges tartalomgyártáson túl – a Győri Szalon nevű online kulturális magazinnak a szerkesztése. Apa ezt végzi főmunkaidőben, a 20 éves magazin pedig jellegében – a könyvtárakat tekintve – továbbra is egyedülálló az országban. Ezen az egy napon aztán a Bartók ovisok segítségével olyat valósíthattunk meg, amit eddig még sosem: offline, nyomtatott formában jelentethettük meg egy gyerekeknek szóló tavaszi különkiadását a Győri Szalonnak színezőkkel, játékokkal, versekkel.

Ez természetesen hatalmas munkát jelentett, így erre a napra a szerkesztőség tiszteletbeli tagjává válhatott Kristóf, Leon, Dominik, Imi és Csabi, hogy a mi Szilvi nénink vezetésével a gyerekek elkészíthessék saját, egyedi, személyre szabott, színes kis magazinjukat. (Persze ajándékként a teljes Süni csoport részesült a különszámból.) A gyerekek a „szerkesztés” során megismerkedhettek azzal, mit jelen a címlap, hogyan praktikus összeállítani a „beltartalmat”, illetve még az utolsó oldalon szereplő impresszum mibenlétét is az eszükbe véshették – és aki már jártasabb a betűk világában, a saját nevét is örömmel fedezhette fel a lap készítői között.

Mivel apa munkája a magazin (felelős) szerkesztése, így a sünisek látogatásáról cikk is készül (és éppen itt tartok benne), ebből kifolyólag pedig úgy gondoltam – ha már egyszer könyvtárban, könyvek között járnak –, illik megkérdezni a kis vendégeket az intézmény fő profiljáról. (Elvégre fél év múlva már az olvasás rejtelmeibe vezetik majd be őket az általános iskolában.) A nagycsoportos nagyfiúk egymás után, mindenféle fajta megszeppenés nélkül ültek le velem szemben a forgószékre, hogy villámnyilatkozatokat adjanak a számunkra legkedvesebb témában: Miért jók a könyvek, miért szeretitek a könyveket?

Kristóf a könyvek praktikumát és rendeltetését fogta meg elsősorban, hogy „lehet belőlük olvasni, és szép mesék derülnek ki” a lapokról. A „Milyen mesék a kedvenceid?” kérdésre pedig – tőle szokatlanul ‒ lakonikusan vágta rá: „Mindegyik!”. Csabi azokat a könyveket szereti igazán, „amelyekben nincsenek képek, mert akkor még inkább el tudjuk őket képzelni magunkban, hogy milyenek lehetnek ezek a világok”. A kedvenc történetei közül A kismalac és a farkasokat, valamint A három kismalacot említette. Leon mindenekelőtt azt emelte ki, hogy „szeretek a tesómmal menni könyvtárba”, ott pedig, ha teheti, a Minecraftos könyveket keresi elsősorban. 15 éves bátyja után a Star Wars-os történetek felé is kacsingat, arra a kérdésre pedig, ha megtanul majd, szeretni fog-e olvasni, gondolkodás nélkül felelte, hogy „Igen!”. Imi is szereti a könyveket, mert „az a jó bennük, hogy lehet olvasgatni őket”. Az ő területe – korához képest – igazán különleges: a kísérleteket tartalmazó, tudományos kötetek iránt érdeklődik. Dominik is szereti, ha olvasnak neki, kedvence A Mancs őrjáratos könyve. A jó hír pedig, hogy nagyon várja már az iskolát, hogy megtanulhasson olvasni.

Nincsen tehát veszve semmi, mert ezek a gyerekek előtt a könyv eltántoríthatatlanul igazi csodának számít még, és van remény arra, hogy ez nem is fog változni. Többségük már most (kisebb-nagyobb rendszerességgel) gyakorlott könyvtárlátogató, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a vizitálásuk végén az első emeleti gyereksarokban érdeklődéssel vetették rá magukat az izgalmasabbnál izgalmasabb kötetekre.

Gyorsan elrepült ez a délelőtti óra, a Bartók Óvoda öt kis nagycsoportosa élményekkel és új tapasztalatokkal vértezve bújt kabátba, hogy búcsút intve tekintsenek a könyvekkel stabilan szegélyezett jövő irányába. Kristóf kisfiam aztán még visszafordult hozzám: „Te még maradsz?”. Igen, válaszoltam, mert apa itt dolgozik.

Szilvási Krisztián
Fotók: Vas Balázs

Fotógaléria: Óvodások munkahely-látogatása a győri könyvtárban

Vas Balázs fotói

54 kép