Stílusosan egy Vadócz Dávid fotóművész irodalmi portréfotóiból készült kiállítás megnyitója vezette fel az ünnepi est programját. (Erről külön írásban számolunk be.)

A vendégeket dr. Horváth Sándor Domonkos író, könyvtárigazgató, majd dr. Jánosi Zoltán irodalomtörténész, a Magyar Napló Kiadó irodalmi vezetője köszöntötte. Csak néhány év óta mondhatjuk el, hogy az irodalom mindhárom műnemét megünnepeljük: 1964-től, hatvan éve a költészetet József Attila születésnapján, negyven éve Madách Imre Az ember tragédiája első bemutatója apropóján a magyar dráma napját, és csak hatodik éve a magyar szépprózát, Jókai Mór születésnapján, aki közkinccsé tette a prózaolvasást. Próza, prózai kifejezésünk a hétköznapokban az egyszerűséget jelöli, ám nézzünk csak körül, hogy mennyire sokszínű akár műfajilag, akár stilisztikailag ez az irodalmi műnem – mutatott rá Jánosi Zoltán. Alátámasztásul a magyar népmesétől kezdve a Heltai Gáspár által megteremtett magyar novellán, Örkény egypercesein, Mikes Kelemen levelein át az önéletírások, szociográfiai műfajok, útleírások legváltozatosabb példáit idézte fel, majd utalt a stílusban rejlő végtelen gazdagságra. A kortárs irodalom fontosságát hangsúlyozva mutatta be Mirtse Zsuzsát és Zöldy Pált, akiknek művein keresztül a Magyar Napló Kiadó az esten bemutatkozott.

A széppróza napi beszélgetést Stifner Gábor szerkesztő moderálta, aki elsőként a két szerző legutóbbi köteteiről kérdezett, igyekezett bepillantást nyújtani az írói műhelyekbe, a motivációkba, további tervekbe.

Mirtse Zsuzsa Bölcsőmben magam ringatom című kötetének címe meglehetősen beszédes. Ennek születéséről az írónő elmesélte a pandémia alatt átélt élményét: egy séta során a fűzfáról hullott valami ismeretlen dolog, kiderült, hogy a kabócák a tettesek. Ezek a rovarok lárva korukban saját maguk köré növesztenek egy kis bölcsőt a nyálukból, ezt a védelmet csak akkor hagyják el, amikor mér életképesek lesznek. Megtetszett ez a túlélő magatartás – mesélte az írónő –, ami aztán visszaköszön a címben is. A kötet másik jellemző vonása az a női attitűd, amellyel a felmenőire tekint, azokra a nőkre, asszonyokra, akiknek a létezését köszönheti. Ez nem feminista felhangokat jelent, egyszerűen nőként fontosnak érezte a felmenők előtti tisztelgést, elfogadó szeretettel néz az ősanyák sorsára, igyekszik erőt meríteni belőlük. Az írás folyamata nem mindig teljesen tudatos, legtöbbször csak kezdeni akarunk valamit a világgal, a tapasztalatainkkal – emelte ki Mirtse Zsuzsa, aki tavaly fejezett be egy nagyobb prózafolyamot, így most egy kicsit lazább, pihenős időszakot tervez.

Zöldy Pál legutóbbi kötete, az Örömzene címe is meglehetősen árulkodó, mint ahogyan az is, hogy többen „lelkiségi prózának” nevezik írásait. Az író elárulta, hogy szereti a szereplőit, akiknek a történetei papírra kívánkoztak. A helyszíneket tekintve igazi terepe a vidéki éra, elementáris erővel hat rá a vidéki élet valódisága, rendkívüli empátiával veszi észre ebben az „igazi emberi közegben” az embereket, a sorsokat. Ez szinte kimeríthetetlen forrás számára, jelenleg is új köteten dolgozik.

A könnyed hangvételű beszélgetést a szerzők egy-egy művének felolvasása, majd improvizatív színpadi játék követte a Győri Nemzeti Színház művészeinek közreműködésével (Juhász Jázmin, Jáger András, Kurucz Dániel). Az 1 percben, majd 30, 15 és 5 másodpercben előadott jelenetek a „gyorsításnak” köszönhetően a közönség hangulatát is „felpörgették”, csattanóként, mint egy jó novella zárásaként, szavazásra került, hogy melyik prózai mű kerüljön felolvasásra.

A szórakoztató irodalmi percek után a Parnasszusi Vendéglő kapui is megnyíltak, a nagyérdemű kötetlenül folytathatta a társalgást, és megkóstolhatta a Krúdy Gyula szája íze szerint sütött malacsültet, vagy Molnár Ferenc kedvencét, a túrós és meggyes rétest. A testet-lelket kényeztető programról irodalmi és gasztronómiai élményekkel (el)telve távozhattak a résztvevők.

SzaSzi
Fotók: Márné Tóth Krisztina

Fotógaléria: Vendéglő a Parnasszuson – Magyar Széppróza Napja 2024

Márné Tóth Krisztina fotói

12 kép