Dr. Horváth Sándor Domonkos 1985-től a győri városi könyvtár munkatársa, 1993-tól igazgatóhelyettese, 2003-tól igazgatója volt. A megyei és a városi könyvtár integrációjával létrejött Dr. Kovács Pál (Megyei) Könyvtár és Közösségi Tér első igazgatója 2013-tól. Nevéhez fűződik a könyvtár épületeinek rekonstrukciója és a megyei kistelepülési könyvtári ellátóhelyek folyamatos felújítása. Oktatóként részt vesz a felsőfokú könyvtáros-továbbképzésben. 2008-tól a Győri Könyvszalon főszervezője. 2006-ban megkapta a Magyar Könyvtárosok Egyesületéért Emlékérmet. 2012-ben Győr Közművelődéséért Díjat vehetett át több évtizedes közművelődési tevékenységéért. 2021-ben Szinnyei József-díj elismerésben részesült, 2023-ban Pro Urbe Győr kitüntetést kapott.

Domonkossal 15 éve kiváló kapcsolatban vagyunk – kezdte Simon Róbert Balázs a beszélgetést. ‒ Győrben születtél, győri vagy, hogy kerültél a könyvtárosi pályára?

1967-ben születtem, a Gárdonyi-iskolában tanultam, Vasas Pista bácsira nagy szeretettel emlékszem vissza, nagybetűs pedagógus volt. Villamosmérnök volt édesapám, emiatt gépipari iskolába jártam, de nem volt nekem való a sok reál tárgy, inkább olvasni szerettem, mint számolni és műszaki rajzokat készíteni, ráadásul igazán kétbalkezes voltam a műhelymunkák tekintetében is. Nagyon sokat olvastam, magyarból és történelemből kiváló voltam. A szombathelyi főiskolára jelentkeztem, de nem vettek fel, viszont a városi könyvtárban volt ismeretségünk – a Jóisten nagy rendező a háttérben –, ezért 1985-ben könyvtáros lettem, és „ott ragadtam”.

Melyik könyvtárban kezdtél el dolgozni?

Akkoriban két nagy könyvtár volt, én a városiban kezdtem el dolgozni, a Vásárcsarnok mellett. Örömmel fogadták az érettségizett fiatalokat, gyermekkönyvtáros lettem, aztán fiókkönyvtáros, később a Szombathelyi Savaria Laktanyában töltöttem el egy évet, természetesen nem könyvtárosként, hanem R142-es állomásparancsnokként, törzsőrmesterként szereltem le.

A te életpályád – hiszen már a hetedik diplomádat szerzed – jó példa az életfogytig tartó tanulásra. Mi a motivációd?

Mindennek története van. A munka mellett történelem‒könyvtár szakot végeztem, és 26 éves voltam, amikor Kucska Ferenc, a könyvtár akkori igazgatója felkért igazgatóhelyettesnek. Ez szokatlan volt, mert ennyire fiatalon a mi szakmánkban nem szoktak ilyen beosztásokat osztogatni. Mondtam neki, hogy elmegyek egyetemi kiegészítő szakra, de azt válaszolta: „Megőrültél? Négy év után még két évet könvvtárosságot tanulnál? Menj inkább közgazdásznak vagy jogásznak!” Számolni sosem tudtam jól, gondoltam, akkor inkább jogásznak jelentkezem a szegedi egyetemre. Itt ráébredtem arra, hogy igazából a jogszabályokból engem az érdekel, hogyan csinálják őket. Aztán elmentem az ELTE-re, kodifikátor szakjogász diplomát szereztem, ami jogalkotástant jelent. A mai napig vannak alkalmanként ilyen jellegű feladataim.

2003-tól már igazgatóként vezettem az intézményt. A városi és a megyei könyvtár összevonása után egészen nagy szervezet lettünk, 30 fős családias közösség helyett 100 fős intézmény; azt gondoltam, ezzel valamit kezdenem kell, ezért megcsináltam egy 120 órás mediátor tanfolyamot. Fel is vettek az igazságügyi közvetítői névjegyzékbe, az itt szerzett kompetenciákkal azonban nem voltam teljesen elégedett, így elvégeztem a Neuro-lingvisztikus programozás alap és master fokát. Ezután belevágtam a Semmelweis Egyetem Közösségi és családi mediáció szakirányú továbbképzésébe. Most családterapeuta/családkonzulens képzésen veszek részt. Ezeket természetesen saját szabadságom és pénztárcám terhére végzem.

Utaltál arra, hogy egyesült a városi és a megyei könyvtár. Mekkora most ez az intézményhálózat, melyik telephelyek tartoznak hozzátok? Milyen szerepet tölt be a könyvtár a város kulturális életében?

Intézményünk, mondhatni, unikális a magyar könyvtárak között. 2003-ban, amikor igazgató lettem, két dolgot indítványoztam: az egyik, hogy a városi könyvtárat nevezzük el, akkor lett Galgóczi Erzsébet Városi Könyvtár, és tegyük hozzá, hogy Közösségi Tér. Mert az én felfogásom szerint a könyvtár amellett, hogy az olvasást, az információhoz való hozzáférést biztosítja, találkozási hely is. Mára Győr egyik jelentős közművelődési intézményévé váltunk. Jelenleg 106 munkatársunk van. Ha csak a közművelődést nézzük, hozzánk tartozik a József Attila Művelődési Ház, a Győri Szabó József Művelődési Ház, a Bezerédj-kastély Művelődési Ház. Ahogy modernizáltuk a Baross úti Kisfaludy Károly Könyvtárat, egy kihasználatlan, nagy olvasóteremből létrehoztunk egy kiállító- és rendezvénytermet. Amellett, hogy csodálatos könyvtáros kollégáim, csodálatos művelődésszervező kollégáim is vannak, akik szívvel-lélekkel dolgoznak. Mi olyan rendezvényeket szervezünk, melyek a szellemi töltekezést támogatják. Hat fiókkönyvtárunk és két főépületünk van. A Vásárcsarnoknál lévő Központi Könyvtár gyönyörű szépen megújult kívül és belül is.

Működnek-e ma a közösségek Magyarországon és elsődlegesen Győrben, miután az utóbbi időszakban, főleg a Covid miatt, némileg háttérbe szorultak ezek a társas tevékenységek? Mi a szerepe, mi a felelőssége, mi a tapasztalata magának a könyvtári intézménynek a közösségi élmények nyújtásában?

2018 decemberében indult, és tavaly szeptember 30-án ért véget „A helyi identitás és kohézió erősítése Győr városában” elnevezésű, 540 millió forintos támogatású pályázat. A 11 célterületen megvalósuló projekt a helyi közösségek Győrhöz, illetve az adott városrészhez való kötődésének erősítésére irányult. A Covid alatt az online térbe kerültünk át, de ahogy lement ez az időszak, mindent megtettünk, hogy a közösségeket támogassuk. Például szabadtéri vetítéseket szerveztünk, voltak városrészi rendezvények a gyermekeknek kézműves foglalkozásokkal. Úgy gondolom, hogy sikeresen hozzájárultunk ahhoz, hogy a közösségek ismét egymásra találhassanak.

Mindig szerényen a háttérbe húzódtál, de több alkalommal volt nekem is részem abban ‒ közéleti szereplőként ‒, hogy átadhattunk felújított épületeket, gondolok itt a Baross úti, a Herman utcai épületre vagy a Gyermekkönyvtárra. Impozáns, jól megtervezett, komplett fejlesztésekről beszélünk, és mindig kulcsszereped volt a pályázatok megnyerésében. Mennyit változott a könyvtári világ a modernizáció területén az elmúlt 20-30 évben? Milyen fejlesztéseket sikerült végrehajtani?

Nem én vagyok a lényeges, hanem amit csinálunk. A Covid előttig nagyon fontos volt nekem a közösségi munka. Bővíteni kellett az intézmény szolgáltatásait, mert a statisztikai eredmények azt mutatták, hogy minden évben történt egy 2 százalékos lemorzsolódás, s bár még mindig nem volt rossz a helyzet, hiszen Győr lakóinak 10 százalékát beiratkozott olvasónknak tekinthetjük, bármit csináltunk, ez a csökkenés folytatódott. A Covid viszont átalakított valamit. Országos tendencia, hogy most már többen kölcsönöznek, mint előtte. Olvasóink száma növekszik, és ez a folyamat nem állt meg. A bezártság alatt többet olvastak az emberek, viszalopta magát a szívükbe ez a műfaj. Bízom abban, hogy ez az erősödés sokáig fog tartani.

Te magad is könyvek szerzője vagy. Mi motivált? Melyek azok a témák, amelyeket az írás kapcsán szívesen körüljársz?

Az első találkozásom az irodalommal az 1980-as évek közepén volt, a Kisalföldnél dolgozó Bálint Géza bácsitól tanultam stilisztikát, akkor született ez-az, köztük versek is. A 90-es évek elején írtam egy regényt egy elképzelt minisztérium mindennapjairól. Jó pár évvel később újra elővettem ezt a történetet, kijavítottam, elküldtem egy kiadónak, megjelentette, aztán lett egy második és egy harmadik kötet is.

Győri Könyvszalon, a közönség felé ez a legnagyobb rendezvényetek. Milyen hosszú háttérmunkát jelent ez nektek? Tudom, hogy a testvérvárosok képviselői is megjelennek, rengeteg könyvkiadó jön el, sor kerül díjátadásra is. Mikor van az, amikor azt tudod mondani, hogy elégedett vagy az eredményekkel?

2001-ben indult a Könyvszalon, 2006-ig az önkormányzat szervezte ezt a rendezvényt. Akkoriban egy 2000 négyzetméteres sátorban tartottuk, az emberek arra sétáltak, benéztek, ott volt 50 kiadó, a kis színpadon félóránként mentek a programok. Jó volt, de aztán elfogytak az ekkora terek, ezért bevittük a színházba. Az embereket oda kellett csalogatni. Akkor nem tudtam elszakadni a sátortól, ezért a színház elé tettünk egy kisebbet. Ennél nagyobb kudarcom talán soha nem volt, az emberek ugyanis bementek a sátorba, de utána nem mentek át a színházba. Lábnyomokat festettünk, nyilakat tettünk ki, de akkor sem mentek be. A következő évben már nem volt sátor, túléltük ezt a felemás helyzetet, és azóta a színházban is siker a Győri Könyvszalon.

Mikor érzem, hogy sikeres? Menet közben már lehet tudni, hogy bejött a közönség, vagy nem jött be a közönség. Van, amikor az a rémület, hogy túl sokan jönnek be – van tűzvédelmi szabályzat arra, hogy hányan lehetnek ott. Vagy amikor azt látom, hogy délután pangás van. A kiadók üzletet akarnak csinálni, és ha csalódottak, akkor nem jönnek vissza. Könyvkiadók nélkül viszont nincs Könyvszalon. A tavalyi olyan volt, hogy egy pillanatig sem kellett aggódni! Szerették az emberek, hálás közönségünk volt.

Hogy látod a nyomtatott könyv jelenét, jövőjét? Mi a szülői felelősség ebben?

Én azt gondolom, hogy a könyvet nem kell temetni. Magam is mindenféle formában fogyasztom. Hangoskönyvet is hallgatok, digitálisan is olvasok, de domináns a papíralapú könyv. A plázában a könyvesboltokban a legtöbbet fiatal anyukákat látunk. Két fő helyen kotorásznak, az egyik a mentálhigiénés irodalom, a fejlesztő könyvek között, a másik a gyermekirodalom. Ezért is vagyok büszke a megújult Gyermekkönyvtárunkra. Most növeltük meg a diafilmek beszerzését, mert a szülők igénylik. Lelassít, meg lehet közben állni, beszélgetni, kérdezni, feldolgozni a látottakat, hallottakat. Nem egy rajzfilmet lát a gyerek, ahol ezer dolog történik egy perc alatt.

A másik a szakirodalom, a kölcsönzések fele ismeretterjesztő irodalomból áll. Cserépkályha készítés, villanyszerelés, útiterv stb. Ezek lényeges dolgok. A nívós szépirodalomnak csak egyes darabjai válnak tömegtermékké.

Neked kik a kedvenc szerzőid?

Időnként „találkozom” egy-egy szerzővel, és mindent elolvasok tőle. Rossz könyvet soha nem olvastam, mert azt három oldal után abbahagyom. Mezey Katalin költészete közel áll hozzám, vagy a Könyvszalon alkotói díjas szerzői, mint például Kányádi Sándor, Buda Ferenc, Vári Fábián László.

Győr kulturális életének négy zászlóshajója van, az egyik a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér, a másik három a Győri Balett, a Győri Filharmonikus Zenekar és a Győri Nemzeti Színház. Milyen a kapcsolatod ezekkel az intézményekkel?

31 éve működöm vezetőként, ezért több évtizedes kapcsolataim vannak. Például a 90-es évek elejétől ismerem Kokas Évit, a Generációk Művelődési Háza igazgatóját. Vagy itt ül szemben velem Radicsné Csőre Andrea, az Újvárosi Művelődési Ház igazgatója, aki kiváló szervező, ezt akkor tapasztaltam meg, amikor a Pinnyédi Hídpiknik kapcsán volt közös munkák. A színházzal szintén összemelegedtünk a Könyvszalon kapcsán, megjelent a drámaíróverseny, így ők is részesei lettek a rendezvénynek. Baráti kapcsolatban vagyunk Bakos-Kiss Gáborral. Azt gondolom, jó győrinek lenni azok miatt az emberek miatt, akiket ismerünk, és tudjuk egymás erősségeit, gyengeségeit. Tudjuk azt, hogy miben működtünk együtt. Ez a munkánk egyik nagy jutalma.

Milyen programokat terveztek erre az évre?

Alapvetően 1600-2000 rendezvényünk van egy évben Győrben. Ezenkívül 600-800 a megyében, mert a Könyvtárellátási Szolgáltató Rendszer működtetésével 168 települési könyvtárat is ellátunk. Kiemelni az irodalmi négyes fogatot tudnám. Néhány éve üljük meg egy új kezdeményezését az Írószövetségnek, a Magyar Széppróza Napját, amely Jókai Mór születésnapjához kapcsolódik. Kiemelten készülünk A magyar költészet napjára. Nyár elején az Ünnepi Könyvhété lesz a főszerep, és végül november 15. körül a Győri Könyvszalon. Ez egy olyan év lesz, amelyre már előre fenhetik a fogukat a kultúra szerelmesei.

Családról, hobbiról mi az, amit megtudhatunk? Mivel töltitek a szabadidőtöket?

Közel 20 éve Kismegyeren élek a családommal, feleségemmel és a két lányommal, akik egyetemisták. Az utóbbi 5 évben úgy műveltem a telkemet, hogy felfedeztem, a Husqvarna motoros kasza a legjobb, nem ezek a 30 ezer forintosak, amik egy évet bírnak. Amikor térd fölé ért a gaz, kimentem, és a gyümölcsfák alatt lekaszáltam. Fogadalmam, hogy ez most változni fog, mert nagy a vágy bennem a kertészkedésre, csak valahogy mindig úgy alakult, hogy már sötét volt, mire hazaértem, vagy az eső esett, vagy a hőség miatt nem lehetett semmit csinálni.

Mik a terveid akár a könyvtárra, akár a személyes pályafutásodra vonatkozólag?

Alapvetően nagyon sok modernizáció történt az elmúlt időszakban, azt mondtam, hogy jó, kész, ennyi elég. Azóta viszont eszembe jutott, hogy a Herman Ottó utcai Központi Könyvtárnak a terasz részét zöld terasszá lehetne változtatni, és hogy a Kisfaludy Károly Könyvtár 3. emeletén pedig egy coworking space-t lehetne kialakítani a fiatal vállalkozók részére. Idén szeretnék egy komolyabb regényt írni, ez lesz a negyedik. Ráadásul, mivel családterapeuta képzésre járok, egy terápiás ülésen fog a regény játszódni, ezzel is motiválom magam, hogy szakszerű legyen a regény szakmai háttere. Van egy újabb képzési tervem is, ezzel szeretném lezárni a tanulást. Teológia lesz. Rengeteg kérdés van a világban, melyekre a tudomány nem képes feleletet adni, mert a végső kérdésekre Istennél van a válasz.

Simon Róbert Balázs vezetésével roppant élvezetes, kötetlen és közvetlen beszélgetésnek lehettek tanúi az érdeklődők a Győri Polgári Fórum februári találkozóján, ahol dr. Horváth Sándor Domonkos további jóleső és izgalmas adomákkal, sztorikkal fűszerezte mondatait.

Márné Tóth Krisztina