A Győregyházmegyei Katolikus Tanügy első száma 1902. szeptember elsején jelent meg Öveges Kálmán győri tanító szerkesztésében és kiadásában. A Tanügyi folyóirat alcímet viselő kiadvány szerkesztője havi kétszeri megjelenést ígért, és azt csaknem négy éven keresztül meg is tartotta, így a lap 1906. május elsejei megszűnéséig összesen 89 szám látott napvilágot, egyenként 8-8 oldal terjedelemben, A/4-es formátumban.

Az induló lapszám élén olvasható előfizetési felhívásból megtudhatjuk, hogy e számot a Győri Egyházmegye tanítói kara, valamint lelkészkedő papsága kapta kézhez, a következő számot viszont már csak azok számára postázzák, akik a lapra előfizetnek, illetve előfizetési szándékukat jelzik. Az előfizetési díjat az induláskor egész évre hat koronában állapította meg, ez később – a harmadik évfolyamtól – évi nyolc koronára emelkedett, melyet negyedévenkénti 2-2 koronában is be lehetett fizetni. A harmadik és a negyedik évfolyam megismételt felhívásaiból, valamint szerkesztői üzeneteiből láthatjuk, hogy az előfizetők száma meglehetősen alacsony volt, a harmadik évfolyam záró számában, 1905. augusztus 15-én közzétett „Őszinte szó és kérelem” nyíltan ki is mondja: az egyházmegye mintegy hatodfélszáz tanítójából nincs kétszáz, aki örülni tudna saját lapjának, és ha a lelkészkedő papság nem támogatná a lapot, az már régen megszűnt volna. De gond volt az előfizetők fizetési fegyelmével is, a hátralékok mielőbbi kiegyenlítésére történő felszólítások ezt egyértelműen bizonyítják. Az utolsó időszakban az ilyen tárgyú felszólítások szinte egymást érik, valószínűleg ez volt az oka annak, hogy a negyedik évfolyam már nem lehetett teljes.

A vázolt körülmények mellett még nagyobb a szerkesztő és kiadó Öveges Kálmán érdeme, aki – amint arról a mai olvasó is meggyőződhet – egy változatos tartalmú lapot tartott életben közel négy éven keresztül. Sikerült megtalálnia az arányt a hosszabb és rövidebb, az aktualitásokkal foglalkozó, illetve visszatekintő jellegű írások között. A kéziratszerzés és szerkesztés nem könnyű munkája mellett maga is gyakran írt a lapba, többször vállalva fel egy-egy aktuális témában a vitaindító szerepét is. Az évek során tanító társaiból lelkes szerzőgárdát sikerült toboroznia, akik több-kevesebb rendszerességgel jelentkeztek hosszabb írásaikkal: a „Tárca” rovatban pl. szinte végig olvashatjuk Káth József sopronnyéki tanító szellemes írásait, aki Székesfehérvárra történő áthelyezése után is szorgalmasan küldte azokat. A szorgalmas szerzők között említhetem Tamássy Géza gyórói tanítót, vagy Oszoly Jolán sopron-újlaki tanítónőt, de számos értékes hozzászólást küldött pl. a „Tankréd” álnév mögé bújó szerző is. Egy-egy aktuális téma (mint pl. az iskolaszék kérdése, vagy éppen a tanítók javadalmazása) néha tucatnyi tanítót ösztönzött hozzászólásra, a városiak mellett a kisebb településeken működők közül is. Szinte végig jelen van a tematikában a községi iskolák államosításának kérdése, gyakran olvashatunk erről szóló írásokat egy-egy konkrét eset kapcsán. Olvashatunk persze a kérdésről elméleti megközelítésben is, pl. Werdenich Endre győri teológiai tanár tollából.

Az aktualitások mellett számos történeti értékű írás is található a lapban. Külön is felhívnám a figyelmet a jeles győri egyháztörténész, Bedy Vince kanonok sorozatára, melyben a Győri Egyházmegyéhez tartozó Győr megyei katolikus iskolák történeti fejlődését és iskolamestereinek javadalmazását mutatja be: a lap megszűnéséig közzétett éppen két tucatnyi folytatásban – a községek nevének betűrendjében haladva – Abdától Fehértóig sikerül eljutnia, óriási segítséget nyújtva ehhez az érintett települések iskolatörténetének kutatásához. Egy kisebb sorozat Győr város tanügyének múltjából közöl érdekesebb adatokat, „Sefcsik Ferenc városi levéltáros ur szivességéből”. Oktatástörténeti szempontból ma is érdekesnek mondhatjuk Szeywarth Gyula munkáját, aki az elemi népiskolák számára előírt főbb ismeretek fejlődésének rövid áttekintését adja – az ókortól a saját koráig.

Ma már történeti értékűek az itt közzétett pedagógus-életrajzok is: egy-egy kitüntetés, tanítói jubileum, nyugalomba vonulás – és végül az élők sorából való távozás – jó alkalmat jelentett az érintett személy érdemeinek méltatására, pályájának áttekintésére. Így olvashatunk részletesebb bemutatást pl. Kollerits Ferenc mosonszentmiklósi tanító 50 éves jubileumán, Törzsök Sándor koroncói kántortanító nyugalomba vonulása, vagy Esztergályos József mocsai kántortanító pápai kitüntetése alkalmából. De sok érdekességgel szolgálhat történeti szempontból a híranyag is: kit hová helyeztek át, kit hol választottak meg, ki vonult nyugalomba – vagy éppen melyik tanító kit vett feleségül, vagy hogy melyik tanítónőt ki jegyezte el. A győri egyházmegyében működő elemi iskolák történetének négy éve tükröződik e lapokról, aprólékos részletességgel.

Sok mindenről szólhatnék még. Például arról: egy-egy tanító vagy falusi plébános életrajzához mennyi újabb adatot nyerhetünk a lapszámokat forgatva. Az Őrangyal című gyermeklap kapcsán már említett Gladich Pál magyarkimlei plébánosról például mint a gregorián zene jó ismerőjéről és hazai terjesztőjéről, valamint tanítóegyleti értekezletek népszerű előadójáról és nyári kántortovábbképző tanfolyamok szervezőjéről olvashatunk több írásban is, de több rövidhír népszerűsíti az Őrangyalt, miként más katolikus szellemű kiadványokat is.

Az elmondottakból talán kitűnik: a Győregyházmegyei Katolikus Tanügy négy évfolyama a mai olvasó számára is érdekes, számos izgalmas írást közlő olvasmány. Ajánlom a helytörténet, illetve oktatástörténet iránt érdeklődők, valamint a régi újságokat örömmel böngészők szíves figyelmébe.

Horváth József

Az Érdekességek a régi győri újságok és folyóiratok történetéből cikksorozat további részei itt találhatók felsorolva.